Tételem: akinek hasznos lehet a klasszikus, mindent megoldó időmenedzsment, annak jobbára nem kell, akinek kellhetne, annak nem hasznos...
Bizonyítás(szerűség)...
Van relatív és abszolút időzavar.
Relatív az időzavar, ha az ébren lévő idődet maximális racionalitással használod ki, akkor minden (I mean: MINDEN) dolgodat, feladatodat és/vagy kötelességedet, tágabban felelősséged által kreaált közvetlen és közvetett izédet maradéktalanul teljesíteni tudod. Ilyen ember részben nincs, ha pedig van, akkor fantázia, kreativitás, ilyenek - szóval minden amiért érdemes élni az emberi életet -, nélküli… Tegyük fel, hogy van ilyen, akkor meg ő annyira racionális, hogy azt, hogy hogyan szervezze meg, a kisujjából… részben Q.E.D.
Abszolút az időzavar, amikor ha a fejed tetejére is állsz* , akkor se tudod mindazt berendezni a használható idő-ablakaidba**, amit kell és amit meg szeretnél csinálni úgy egyáltalán. Na neked – amellett, hogy gratulálok, Te egy teljesen normál “nyugati” kultúrás homo sapiens vagy és nem egy buddhista monk Tibetben - azután igazán elkelne egy kis time menedzsment. De Neked meg minek?! Akárhogy variálod, ki fog maradni egy csomó dolgo, kidagad a zsák, vagy inkább ki is szakad, az’tán ott vagy, ahol az elején: sehol. Mondok példát. Nem tudom, hány emailt kapsz naponta, de mondjuk 200-at. Ez ugye sok, de egyre inkább normál***. Sok energiával befektetéssel (leiratkozol, fegyelmezel, orditozol, főnökösködsz) leviszed a felére, de az még mindig 100!!! És 2 hónap múlva újra 200 (vagy több…) lesz… Q.E.D.
Megjegyzések ehhez a paragrafushoz:
*(azaz pl. bevágod és alkalmazod az összes idevágó irodalmi jótanácsot – ez (approximációképpen) ennyi tételt jelent, 2017. 03. 16-án 12 h 36’ 15”-kor az én Google kereső beállításom szerint a nagy számítógépemen: “Nagyjából 197 000 000 találat (1,00 másodperc” – tudtad, hogy még a saját masináidon ugyanakkor lehívott Google találatok se egyeznek meg egymással?)
**(elvileg optimálisan16 óra naponta, de ez ugye vicc, mert eszel/iszol/ürítesz, meg különböző logisztikák, jó, ha a negyedével tényleg rendelkezel, akkor meg tv-t nézel, vagy facebookozol és ezt olvasod…)
***(mindenki mindekit rátesz a CC-re, hogy véddve legyen a szebbik része, cserébe, hogy vásárolhattál, megkaptál ingyenes anaygokat, mittudomén, megadtad a mail-címedet, ellopták/eladták/stb a mail-címedet, egyéb…)
Na, de azért legyen már egy “vörös farok” is…
Ez persze nem jó hír... Tényleg, hogyan tovább innen? Nos, részben fogalmam sincs, mert minden eset valamennyire egyedi, de van egy-két általános dolog, ami talán segíthet:
- Fogadd el, hogy soha nem fogsz tudni mindent elintézni, megcsinálni, amit kell, és/vagy szeretnél. Ez rögtön ad egy alap-megkönnyebülést (a többieknek, akik ezzel nem tudnak kibékülni és elkezdenek érvelni, hogy „...de az én esetem más...”, csak azt tudom javasolni, hogy gyakrabban járjanak orvoshoz, és hogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszerekben a legijesztőbb az, hogy ha egyszer elkezded szedni őket, soha nem hagyhatod abba...)
- Mielőtt bármilyen más technikát alkalmaznál (pláne, amelyek azt ígérik, hogy na ha ezt, akkor minden tutti lesz), azt az ősi egyszerű 4 kvadránsosat tartsd mindig szem előtt, hogy ha úgyse lehet mindent, akkor legalább a „fontos - nem-sürgősre” legyen gondod... az az, amit mindig elhagyunk... A „fontos - sürgősre” nem kell különösen ügyelned, azokat kiveri belőled az élet. A trükk az, hogy néha nehéz eldönteni, mi a fontos... na jó, azér’ valami dolgod már mégis legyen ezzel...:-)))
