
A címbeli állítás a fáma szerint Peter Drucker-től származik. Fájdalom, mert én határtalanul tisztelem az ipsét (tavaly minden héten írtam egy egy postot egy idézetével, hol eredetileg ide és utána postoltam a Linkedin-re, hol rögtön oda, az összes - ha megtalálható -, csak ott...). Értem is persze, miről beszél, ilyesmiért voltam felelős 20 évig gazd.ig.-ként, és hasonló postokban 5 nagy cégnél. És egy másik dimenzióban is igaza van, persze, nem azt mondta, hogy amit nem lehet mérni, az NINCS, csak azt hogy NEM menedzselhető. Erről a témáról írt egy nagyon szép mély postot Gazsi Zoltán a minap a Linkedin-re, amiben szintén fellelhető ez az ellentmondás, hogy ami nem mérhető, az nem manadzselhető (könnyen legalábbis...), de azért vanni van ilyen...
Gazsi Zoltán (@Zoltan Gazsi) Linkedin postja:
“Amit nem tudsz mérni, az nem is fejleszthető.
Ezt tényként kezeli, mantrázza a KPI-okra fókuszáló menedzser világ, és a LEAN szakértők egyik alapvetése is ez.
De hol vannak a mérhetőség határai?
Mi van például a boldogsággal, szerelemmel?
Ezt a kérdést dobtam be Tamás Schieszler MCC MCC -nak, aki Balazs Laszlo Karafiath -tal készített velem egy beszélgetést a vezetői tudatosságról, mely meghallgatható a lcsummit.cooldalon sok más értékes beszélgetés társaságában.
Nagyon izgalmas eszmecsere bontakozott ki, melyhez Pal Szabo és Róbert Mándity fontos kommenteket adott.
Róbert szerint „minden, amit mérni akarunk, a bizonytalanságról, annak csökkentéséről szól”.
Üzletben ennek van is helye (sok a hulladék?) ám magénéletben ha kapcsolatunk minőségét mérni szeretnénk valahogy (ha szeretsz, minden nap 5-ig hazaérsz), az azt jelenti, hogy kontrollálni, irányítani akarunk.
Tamás a magánéleti rész mérhetőségét feszegette.
„Én úgy fogalmaznám át, hogy amit az ego nem tud eltárgyiasítani, és egy élettelen dologhoz viszonyítani, amit objektívnak nevez el, azt nem tudja kontrollálni, és a saját énközpontú igényei szerint alakítani. Ez számára egy félelmetes terep, mert itt nincsenek eszközei- és ezt úgy oldja meg, hogy tagad mindent, ami nem mérhető. Azt mondja, hogy ilyen nincs is.
Nézhetjük az üzletet, de az életet is a csatolt (első komment) kép szerinti 3 dimenziós modellbe, ahol a dimenziók (1)impersonal, (2)interpersonal,(3)intrapersonal.
Amit mérek, az azonnal 'impersonal', azaz személytelen és így élettelen lesz - a mérés által.
A szeretet, a boldogság, a compassion az interpersonal és intrapersonal dimenziókban létezik (ezért is nem mérhetőek) - ám a tudatosság itt emelhető.
Így hát az az üzlet, ami csak mér, az elfeledkezik és kiszorítja a személyközi és személyes belső dimenziót, és ha csak erre fókuszál, hosszú távon kiölheti az emberséget - éppen ez történhet most az AI térhódításával.
És szerintem nincs különbség üzlet és magánélet között - mindenhol ember-ember kapcsolat van.
Csak az üzletben az hittük, hogy a kettes és hármas dimenzió nem fontos...”
Magánéletben amikor a személyek közötti vagy a személyes belső dimenzió kiüresedik, akkor elidegenedünk, érzelmileg szenvedünk.
Ez a baj az AI-val, -mondják-hogy kiüresíti a kapcsolódásokat.
De hogyan bizonyítjuk be, ha a kapcsolódások üressége nem mérhető?”