Javaslat: ezt most főleg az olvassa csak el, aki valamelyik szereplőt, vagy azok közül többet is ismer (Fiala János/Kelj fel Jancsi műsor a Rádió Q-n, Dr. Máriás Béla, Wahorn András), mert enélkül akár unalmasnak is fogjátok találni, bár a végén egy kis tanulság-levonás - amiért ez idekerült - tágabb hatásúnak gondolódott.
Egy könyv kapcsán (Dr. Máriás: Nem élhetek Milosevics nélkül) beszélgetett Fiala János reggeli műsorában (Rádió Q, 99.5 FM) Dr. Máriással és Wahorn Andrással a héten. Tehát ők hárman a főszereplők. Az a propos Fiala János Alexandra könyvkiadóval kötött reklám-szerződése, ennek keretében különböző könyveket népszerüsítő riportokat készít.
A Fiala műsorral a viszonyom - csak a rend kedvéért - ambivalens, nem egyértelmű, valamikor, amikor szüksége volt rá, egy kicsit még anyagilag is segítettem a hallgatók egy seregével közösen.
Ma is azt gondolom, hogy - ne sasszézzunk el ettől - Fiala a legjobb riporter Magyarországon, a zenéi nagyon érdekesek, sajátos közeget teremtenek a műsor villódzó, soha nem kiszámítható, betelefonálós szöveges rétegének. Miért, miért nem, most nem megyek bele, időnként annyira felbosszant, hogy napokra elkapcsolok, de valahogy mindig visszakapcsolok (korábbi távoli, de kicsit személyesebb kapcsolatunkat régen lezártam a magam részéről egy hosszú, neki írt e-mail formájában). Adrenalin-növelő hatása kíváló, alacsony vérnyomásra kifejezetten javasolt.
Ennek a könyvnek kapcsán Fialának az az ötlete támadt, hogy nem is a szerzővel készít (először?) interjút, hanem a könyvben többször is emlegetett Wahorn Andrással. Fiala interjúi minimum félórásak, de ezek a délutániak általában inkább 1 órásak. Ez nagyon különleges a mai maximum néhány perces infomációs-biteket ontó világban, és lehetőséget ad arra, hogy a riportalany tényleg "3D-ben" mutatkozhasson meg.
Lényeg az, hogy tegnapelőtt délután Wahorn, aki átnézte a könyvet, azokból a részekből, amelyek közelebbről érintették, vagy jól ismerte a szereplőket (kiemelten a saját magáról, illetve Bada Dadáról szóló részeket említette), azt jelentette ki,
- hogy vagy egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak (a róla szólók),
- vagy ha meg is felelnek, oly mértékben távolságtartók és szenvtelenek (a Bada Dadát említők), hogy azokkal semmiképpen sem tud azonosulni.
Odáig jutott a beszélgetés - miközben Wahorn Fiala által is lereagáltan szokásától eltérően sokkal érzékenyebben, visszafogottabban, autentikusabban és minek tagadjam, szimpatikusabban beszélgetett -, hogy Fiala feltette magának azt a költői kérdést, hogy jól tette-e, hogy Dr. Máriásra felhívta az Alexandra kiadó vezetőjének a figyelmét. Ez Fiala, indul egy PR beszélgetés, és idáig is el tud jutni, ennyire nem forgatókönyvből dolgozik...
Másnap délután Fiala Dr. Máriással beszélgetett a könyvről, és visszafogottan a Wahorn féle beszélgetés kapcsán. Az nem derült ki, hogy akkor is létrejött volna-e ez a másik beszélgetés, ha a Wahorn-os nem sikerült volna ennyire negatív kicsengésűre). Nos, Dr. Máriás - bennem - nem tudta elmosni az előző napi Wahorn-beszélgetés hatását.
Végülis egymást pocskondiázták, ebben valahogy Wahorn tűnt nekem autentikusabbnak, őszintébbnek, kevésbé vagdalkozónak. A Dr. Máriás-beszélgetés - a Wahornt pocskondiázó betét kivételével - sokkal inkább besorolt egy PR-interjú keretébe, igazából nem nyílt meg, akárhogy próbált is Fiala fogást találni rajta.
Volt egy nagyon érdekes szál, amiben én érzek egy általánosabb tanulságot. Hogy hogyan viszonyul Dr. Máriás a többiekhez a zenekarben a színpadon és a magánéletben.
Kiderült, hogy ez a Tudósok zenekar, amelynek az eredeti felállásában a már említett - ma már nem élő - Bada Dadával játszottak együtt, állandóan változó Mannschaft-tal dolgozik, egyetlen állandó tagja éppen Dr. Máriás. Az is kiderült (én soha nem hallottam őket se élőben, se máshogy és amit erről eddig hallottam, nem is fogom), hogy a Tudósok előadásai nagyon vadak, nagyon avantgarde-ok, nagyon agresszívak és nagyon improvizatívak.
Fiala megkérdezte, hogy hogyan keresi/találja a "bolondokat" ehhez a nagyon is szokatlan, a személyiséget is nyilván megviselő stílushoz, Dr. Máriás mondta, hogy nem könnyen. Hozzátette még, hogy ő pont ezt a normálistól eltérést keresi a casting-nál, és nem azt, hogy valaki tud zenélni, tud skálázni, és mutatni akarja az új hangszerét, hogy milyen jól szól.
Ehhez jön, és ez az, amit Wahorn alapvetően nehézményezett, hogy Dr. Máriás a könyvben és a beszélgetésben is gyakorlatilag mint egy teljesen összeférhetetlen őrültről beszélt 3 éves korától haláláig végig vele együtt játszó, dolgozó barátjáról, Bada Dadáról (ezt így közvetlenül nem mondta ki, de világossá tette).
Nos, ez tűnt nekem a kulcsnak a történetben és ez az, amiért - nekem - Dr. Máriásnak nem sikerült belopnia magát a szívembe. Dr. Máriást egy teljesen normális, "négy lábbal" a földön élő embernek látom, aki valamikor belesodródott ebbe a vad avantgarde világba, és megtanult együtt dolgozni ezekkel az "őrültekkel", akik a mindennapi életvezetésre is többé-kevésbé alkalmatlanok voltak, de a színpadon "meghaltak", tökéletesen extázisba tudtak esni, és hozták a figurát, hangulatot, ami ide kellett.
Ő pedig zenélgetett és adminisztrált, szervezett. De ezeket a "barátait" csak a színpadon szerette, a magánéletben szinte gyűlölte őket, mert - bár ő maga is tettetett egy bizonyos avantgarde személyiséget - nyárspolgár ős-énje elviselhetetlennek tartotta őket. Használta ezeket az embereket, és el is használta őket. Neki ez az egész inkább businesss, túlélés, a többieknek pedig az életük, amiben lassan, vagy gyorsan, de elégnek/elégtek, és lehet keresni az új szent őrültet a következő szertartáshoz...
Ez egy konstrukció, egy elemzés, egy vélemény, az enyém. Nem ismerem annyira sem ezeket az embereket, sem a körülmények részleteit annyira, hogy biztos lehessek benne, igazam van-e. Szívesen elbeszélgetnék az érdekeltekkel, és tovább finomítanám (vagy esetleg homlokegyenesen megváltoztatnám a kiegészítő információk alapján) ezt a képet, nem valószínű, hogy ez létre jöhet. Mindenesetre az egész volt annyira izgalmas, hogy le akartam írni.
