Egy coaching tréning (Solution-Focused Brief Coaching – Solutionsurfers) egyik záró feladataként a filozófiai alapul szolgáló káosz-, rendszer- és konstruktivista-elméletről gyűjtöttünk anyagokat, információkat. Én a konstruktivizmust választottam, mert arról tudtam a legkevesebbet… Ez a kis bejegyzés megegyezik azzal az elküldött anyaggal, amelyet a kis “konstruktivista-csoport” számára küldtem el, ezt kérem figyelembevenni az olvasásakor, köszönöm…
A leggyakoribb említése, kapcsolódása a konstruktivizmusnak a világhoz a tanulás/tanítás világához van. Sok-sok linket néztem át, és természetesen nagyon sok területhez kapcsolódik a konstruktivizmus, de az oktatás messze kiemelkedett az említések/pdf-ek, stb-k számában.
Ezenkvül a coaching általános célja, a változás, szintén a tanulás tágabb kategóriájába tartozik, tehát ez lesz az igazán releváns arcualata a konstruktivizmusnak, amivel foglalkoznunk érdemes a rendelkezésre álló rövid időben, plane, hogy annak nagyobbik részét valamilyen játékos, illusztrációs játékkal szeretnénk eltölteni
Tehát konstruktivizmus az oktatás tükrén át, ezt választottam.
Létrehozni/konstruálni jelentést, ez jelenti a tanulást... (nincs másféle tanulás). A tanuló (legyen az gyerek, fiatal, vagy felnőtt) önmaga számára aktívan konstruálja meg önmaga számára a tudást (egyedileg, saját és a környezete, amiben felnőtt, annak a “történelme” által meghatározottan).
Ennek a konstruktivista tanulás-felfogásnak a “drámai” következménye, hogy:
- A tanulóra magára kell fókuszálni, arról, hogy hogyan gondolkodik a tanulásról, hogyan tud a legoptimálisabban tanulni (és nem a megtanuladó tárgyra, vagy leckére …)
- Nincs független tudás attól a jelentéstől elválasztva, amit a tanuló neki tulajdonít/létrehoz/konstruál.
Fontos ez a második, mert azt is jelenti, hogy nincs tudás “ott kint”, függetlenül attól, aki ezt a tudást birtokolja, csak olyan tudás van, amit mi magunk konstruálunk saját magunk számára, miközben tanulunk.
A tanulás nem azt jelenti, hogy megismerjük a dolgok igazi természetét (visszaemlékezve azok homályosan felfogott tökéletes ideájára – lásd Platón idea-tanát), hanem azt, hogy a személyes és társadalmi konstrukciójú jelentést formálunk a dolgokról, abból a ijesztően sok érzékelési eseményből kiindulva, amelyeket az összes érzékelési csatornánk seígtségével érzékelünk és amelyekben se rend nincs, se szerkezet kivéve azokat a magyarázatokat, amelyeket mi fűzünk hozzájuk.
A hagyományos tanulási modellben (a felvilágosodástól egészen a XX. Századig) segítünk a tanulónak, hogy megértse a világot, olyannak, amilyen és nem kérjük őket arra, hogy konstruálják meg a saját világukat. Tárgy, tanulási téma, lecke központú oktatási rendszer épült erre a gondolkodásra, amelyben a tanuló egyen-diákként léphet be a rendszerbe és akármilyen is az ő optimális tanulási módszere, őt egy standard modellnek vetik alá (rákerül az oktatási gépezet futószalagjára…), akinek ez bejön, annak hasznos lesz, akinek nem, bocs.
Ha azonban elfogadjuk a konstruktivista megközelítést, 180 fokkal a fókuszunkat el kell fordítanunk a tárgy, stb. a tanuló szubjektum felé, akik a saját modelljüket megteremtve magyarázzák meg a világot saját maguknak.
Közbevetem, hogy az emberek mindig így tanultak igazán, csak az oktatás ezt nem vette figyelembe. Nem lehet másképpen tanulni. Persze, mindig lesz, akinek pont, vagy majdnem passzol a klasszikus oktatási modell, egybeesik, vagy majdnem az ő saját legjobb tanulási képességükkel. De ők biztosan nem a többség.
Egyszerűnek látszik (csak látszik…) a feladat az új módszer kidolgozásához: a pedagógiának meg kell teremtenie a lehetőséget, a megfelelő környezetet és erőforrásokat, hogy (a) interakció jöhessen létre (a tanulás folyamatában) az érzékeléssel, az érzékelési “adatokkal” és (b) megkonstruálhassák a saját világukat.
Ennek alapján végül egy tanulmányból (Construktivist Learning Theory, Prof. Georg E. Hein, 1991, Lesley College, Massachusetts, USA) felsorolok 9 tanulási alapelvet ebben az utóbbi, konstrutivista oktatási szemléletben:
- A tanulás aktív folyamat, amelyben a tanuló érzékelési adatokat használ és jelentést kostruál hozzájuk. A tanulásnak a tanuló aktív közreműködésével kell megtörténnie.
- Az emberek megtanulják megtanulni, hogy hogyan tanulnak. A tanulás jelentés és a jelentések rendszerének konstruálásából áll. Ha például történelmi események dátumainak kronologikus rendjét tanuljuk meg, ezzel egyszersmint megtanuljuk a kronologikus rendszerezés technikáját is (tehát a tartalommal annak a feldolgozási módját is megtanulhatjuk).
- A jelentés konstruálás folyamata alapvetően gondolkodási tevékenység. Fizikai történések, gyakorlati tapasztalatok szükségesek lehetnek a tanuláshoz, különösen gyerekek esetén, de ez nem elég. Olyan oktatásra van szükség, amely egyaránt hat az agyra és a kézre (reflektív tevékenység).
- Nyelv és tanulás szétválaszthatatlanul összetartoznak. Ezért fontos, hogy mindenki (a kisebbségek is) a saját nyelvükön tudjanak tanulni.
- A tanulás nem egyéni, hanem társas, társadalmi tevékenység, a tanulásunk szorosan kötődik ahhoz a kapcsolati viszonyhoz/hálóhoz, amelyben élünk, dolgozunk, tanulunk, családunkhoz, tanárainkhoz, munkatársainkhoz ugyanúgy, mint ismerőseinkhez, beleértve azokat az embereket is, akik előttünk, vagy utánunk prezentálnak. Sokkal hatékonyabbak tudunk lenni oktatási tevékenységünkben, ha felismerjük ezt az alapelvet. A klasszikus oktatási rendszer az izolált tanulóhoz szól, és egy 1az 1 kapcsolatot tételez a megtanulandó anyag és a tanuló között. A progresszív oktatás viszont felismeri ezt a társadalmi tényezőt és használja a párbeszédet, a kölcsönhatást másokkal.
- A tanulás környezet/kontextus függő. Nem izolált tényeket és elméleteket tanulunk az elme valamilyen absztrakt éteri talaján, amely független életünk minden egyes többi vonásától. A tanulás sokkal inkább azzal van kapcsolatban, amit már tudunk, amit hiszünk, amitől félünk. A tanulás nem választható el az életünktől.
- Az embernek valamilyen tudásra már szüksége van ahhoz, hogy tanulni tudjon. Nem lehet új tudást elsajátítani, ha nem tudunk a korábban megtanult tudás megszerzése során elsajátított struktúrákra támaszkodni. Minél többet tudunk, annál többet tudunk megtanulni. Ezért bármilyen oktatásnak a tanuló tudás-állapotához kell alkalmazkodnia, segítenie kell megtalálni a megtanulandóhoz vezető utat a tanuló számára a tanuló megelőző tudására, tapasztalatára támaszkodva.
- A tanuláshoz, a tudás megszerzéséhez időre van szükség, ez nem tud azonnali lenni. Lényeges tudás elsajátításához fel kell frissíteni, eleveníteni a gondolatokat, az ideákat, tovább kell gondolkodni rajtuk, próbálgatni kell őket, játszani kell velük és használni kell őket. Ha valamire gondolsz, amit megtanultál, hamar felfedezed, hogy nem egyszerre repült a fejedbe, hanem ismétléseken és sok-sok gondolkodás segítségével. Még akkor is, ha hirtelen összeáll valami a fejedben, az is hosszas előkészület, gondolkodás, tapasztalat feldolgozásának eredménye és nem igazán egy egyszeri “isteni szikra” eredménye…
- Motiváció az egyik legfontosabb kulcs az eredményes tanuláshoz. Nemcsak segít a tanulásban, egyenesen elengedhetetlen a tanuláshoz.
Végül, idefűzök egy linket egy kicsit hosszabb, mint 10 perces előadásról, ami nekem úgy tűnik, nagyon erről szól, anélkül, hogy megemlítené. Hankovszky Kati tette fel ma reggel a Facebook oldalára, onnan másoltam ki…
