Vezetői coaching

Ebben a III. részben folytatom a könyvlistámat, mégpedig a 3 nagy magyar TA-tanulmány-gyűjteménnyel, a "Játszmák nélkül"-lel, "A játszmák világával" és a "Felelősség és siker"-rel... A számozás folyamatos a II. rész számozását folytatva...

15. „Játszmák nélkül – Tranzakcióanalízis a gyakorlatban” – Tanulmánykötet (szerkesztette: Járó Katalin) – Helikon kiadó, 1999 – Számos TA-s szakember járult hozzá munkájával ehhez a csaknem  650 oldalas gyűjteményes szakkönyvhöz: 

• Járó Katalin és Juhász Erzsébet jegyzi az „Elemzés és változás: TA-fogalmi kalauz” című részt (ez a rész kisebb módosításokkal megjelenik „A játszmák világa” című gyűjteményben is)
• Valkai Zsuzsa és Járó Katalin „A lelki élet zavarai és a TA” című részt (itt megjelenik egy-egy írással Túri Zoltán („Elhúzódó serdülőkor”), Simon György („Hastánc és tranzakcióanalízis”), Juhász Erzsébet (2x, „Mi lehet az oka, vagy keresd az átkozott traumát” és a „Nem tudja, hogy hány lépés a határ – a határeseti zavarok pszichoterápiájáról”), Valkai Zsuzsa (2x, „Alkoholmámor” és a „Gyilkos indulatok fogságában”), Szamosi Judit („Megközelíthetetlenek?”))
• Váry Annamária jegyzi a „A szervezetek és a TA” című részt, és ő írta az első írást: „Érzékeny és okos szervezetek” (itt a következő írások olvashatók: Váry Annamária: „Az Adonisz-naprendszer és a haldokló krokodil szomorú története”, Mezei Júlia: „Hol volt, hol nem volt... – szervezet újjászületik”, Münnich Iván (az apa): „A menedzserszemüveg”, Váry Annamária: „Fellobbanni és kiégni”) – Ezek lényegében – az első kivételével – mind megjelennek majd „A játszmák világa” című kötetben is (szóról szóra nem egyeztettem le a szövegeket, nagyjából az oldalszámok egyeznek...)
• Járó Katalin és Oláh Zsuzsanna jegyzi és írta a bevezetőt a „Gyermeknevelés, iskola és a TA – Hatni mesterfokon” című részhez (amelyben a következő írások találhatóak még: Szamosi Judit: „Felvértezve a rendbontók ellen” és „Kölcsönös csalódás után közösen’”, Nábrády Mária: „Amikor ég a hátország – családterápia és a TA”, Magyar Judit: „Pedagógusok és szülők – avagy ki fél kitől” és „Az iskola mint szervezet – változva megmaradni”, Oláh Zsuzsanna: „Határsértők – játszmák az iskolában”, Járó Katalin: „Hatalmaskodók és kiszolgáltatottak az osztályban”)
• „A tanácsadás és a TA” – Váry Annamária: „Problémák rendezése: önerőből vagy segítséggel?” és „Sose késő! Óz és Dorothy pályaváltásai”, Tari Katalin: „Stresszel, vagy anélkül”, Nábrády Mária: „Emberismereti gyorstalpaló”, Pándy Mária: „Játszmák az ágyban, avagy az igazi intimitás” (ezek közül csak Nábrády Mária nem jelenik meg „A játszmák világá”-ban) 

16. „A játszmák világa – Felfedezések a tranzakcióanalízis tájain” – Tanulmánykötet (szerkesztette: Járó Katalin) – Háttér kiadó, 2011 - Egy kétkötetes tanulmánykötet első kötete (koncepciójában – azonos a szerkesztő – hasonlít a megelőző kötethez, „A játszmák nélkül”-höz ) A  „Játszmák nélkül” tanulmányainak egy részét átvette (itt-ott módosított az anyagokon), tulajdonképpen bizonyos értelemben annak folytatása és vett fel új anyagokat is (van egy rövid rész az elején, ami megpróbálja összefésülni a különböző időpontokban kiadott könyveket, nekem ez egy kicsit zavaros – lehet, hogy bennem van a hiba...):

• A bevezetés után Járó Katalin és Juhász Erzsébet jegyzi az „Elemzés és személyiségváltozás – TA-fogalmi kalauz.
• Egy további nagy részt Járó Katalin és Váry Annamária  jegyez: „Hétköznapi játszmáink”
• Majd egy szerzőhármas ír a „Tisztuló jelentések . Az alapfogalmak továbbgondolása”-ról a követklező részben,
• Járó Katalin „Tranzakcióanalízis – történeti áttekintő és perspektívák”
• „TA nemzetközi és hazai szervezetei”-ről ír Nábrádí Mária és Járó Katalin.

17. „Felelősség és siker – A tranzakcióanalízis mint döntésmenedzselés” – Tanulmánykötet (a második és egyben utolsó kötet a szériában, ami a „Játszmák világá”-val kezdődött) (szerkesztette: Járó Katalin) – Háttér kiadó, 2013 – Ez részben az előrejelzett 2 kötet második kötete, részben ez is bőven emel át a legelelső (15.), „Játszmák nélkül” című kötetből:

• Az első rész a „Szervezetek és a TA” nevet viseli (hasonlóan a „Játszmák világa” egyik részének címéhez, csak az ott nem megjelent tanulmányokat említem):

i.     Antal Sándor: „Mit nyújthat a tranzakcióanalízis a szervezetekben és szervezetekkel dolgozó embereknek?”

ii.     Járó Katalin: „A szerkesztő jegyzete a szervezeti TA-ról – hazai tájakon”

iii.     Az olvasókönyv – Munkahelyen alfejezetben a következő tanulmányok találhatók:

Sari van Poelje: „Játszmák határok nélkül  - A munkahelyi légkörről”

Hans-George Hauser: „Coaching és a tranzakcióanalízis”

Chrenóczy-Nagy Judit: „Ambíció, gyors siker, és ami mögötte van – Az Y generáció két arca”

Galambosi Szilvia: „A félreismeréstől a felismerésig – A kiégésről TA-s szemmel”

Szatmáriné Balogh Mária: „’Nem én akartam elmenni!’ – avagy a gondoskodó létszámleépítés TA-s alapelveken”

• A második rész „A tanácsadás és a TA” címet viseli (hasonlóan a „Játszmák világa” egyik részének címéhez, csak az ott nem megjelent tanulmányokat említem):

i.     Váry Annamária: „Tanácsadás, útban az információs társadalom felé”

ii.     Járó Katalin: „A szerkesztő jegyzete a TA-s tanácsadásról: A TA válasza korunk kihívásaira és Hazai tájakon”

iii.     Nábrády Mária: „Mire elég egy pillanat?”

iv.     „Olvasókönyv – közös dolgaink: demokrácia, meggazdagodás, kultúrális tolerancia” alfejezetben:

Magyar Judit: „A demokráciáról és a gazdaságról az érzelmek tükrében” és „Országodba befogadtál?! Néhány gondolat a cigányság sorskönyvéről”

Nagy Gábor: „Az ’IKEA’-generáció esete a devizahitelezéssel” és A hiányzó láncszem – avagy pénzügyi sorskönyveink vizsgálata”

Cekova Diana: „Kultúrák ütközőpontjában: Sokkoló percek és mulatságos helyzetek a változás kapujában”

• A Harmadik rész „A TA tanítása” címet viseli és F. Várkonyi Zsuzsa „TA-tanítási TA-pasztalatok menedzserekkel, támogató foglalkozásúakkal és laikusokkal” 
• 18. „Nyerni születtünk – Gyakorlati útmutató az önismeret fejlesztéséhez” (Born to win) – Muriel James & Dorothy Jongeward – 2010 (eredeti kiadás éve: 1971) – TA alapkönyv
• „Nyertesek és vesztesek”
• „A tranzakcióanalízis áttekintése”
• „Emberi igényünk a sztrókokra és az idő struktúrálására”
• „A sorskönyvek drámája”
• „A szülői szerep és a szülői én-állapot”
• „A gyermekkor és a gyermeki én-állapot”
• „Személyes és szexuális identitás”
• „Zsetongyűjtés és játékok”
• „A felnőtt én-állapot”
• „Autonómia és a felnőtt etikája” 

19. „The Process Therapy Model – The six personality types with adaptations” – Taibi Kahler – 2008 - Taibi Kahler itt következő 2 könyve a TA-ból kiinduló rendszerét írja le, ebben a könyvben az elméletet és a következő, 2 évvel korábban írt könyvében pedig egy kis történetbe csomagolva. A PCM profil egy személyiségprofil.

• „A Folyamat-Modell (Process Model) története” (1969-2007)
• „A személyiség szerkezete” – a 6 személyiség típus
• „Hogyan kapcsolódj az ügyfeledhez”
• „Mozgatók - Első szintű szorongás”
• „Sorskönyvek”
• „Fázisok”
• „Pszichológiai szükségletek”
• „Az alap - második szintű szorongás
• „A pince – harmadik szintű szorongás”
• „Fázis ügyek”
• „Sorskönyvek kezelése”
• „Fázis vs alap szorongás”
• „Terápiás témák”
• „Személyiség fejlődése”
• „A kezelési modell kiválasztása az ügyfél alapjának és fázisának megfelelően”
• „A Folyamat Terápiás Modell profil-riportjának a használata”
• „Föld jelentkezik...”
• „Személyiség típusok, mini sorskönyvek és adaptáció”
• „Tréning a PTM-ben és az adaptációk kezelése”

20. „The mastery management – or How to solve the mystery of mismanagemet” (A mestervezetés – vagy Hogyan oldjuk meg a téves vezetés misztériumát) – Taibi Kahler – 2006 – A PCM (Process Communication Model – Folyamat Kommunikációs Modell) bemutatása egy irónikus detektív-történetbe ágyazva

• „A karakterek”
• „A helyszín”
• „Az összeesküvés”
• „A bűntett”
• „A megoldás”
• „Epilógus”
• „Utóirat”

21. „Transactional analysis – Approaches to brief therapy” (Tranzakcióanalízis – Megközelítések a rövidterápiához) – Szerk: Keith Tudor – 2006 (első kiadás éve: 2002)

• „TA és TA iskolák”

i.     „Tranzakcióanalízis, mint rövidterápia” – Ulrike Müller és Keith Tudor

ii.     „Brief pszichoterápia, amely pszichoanalitikus TA-t használ” – Helena Hargaden

iii.     „TA mint egy rövidtávú kognitív terápia” – Geoff Mothersole

iv.     „Újradöntési terápia mint rövidterápia” - James R. Allen és Barbara Ann Allen

v.     „Catexis (túlzott koncentráció valamire): Rövidterápia bentlakásos helyzetben” – David Rawson

vi.     „TA rövidterápia integráló jellege” – Keith Tudor és Mark Widdowson

• „Alkalmazások”

i.     „Az egy-üléses gyógyítás: Nem-dohányossá válni” – Adrienne Lee

ii.     „Rövidterápia trauma-stresszre” – Steve Dennis

22. „Coacher avec l’analyse transactionelle” (Coacholni TA-val) – Daniel Chernet, 2013 (első kiadás éve: 2009)

i.     TA, mint egy megértési modell

ii.     Coaching kapcsolatot kialakítani az ügyfél javára

A coach pozícionálása

A kérés és a szerződés tisztázása

iii.     Az ügyfél viselkedése és dinamikája

Az ügyfél pszichológiai története

Az illúziók és az előítéletek

A személyiség kifejezése a kapcsolatban

iv.     Az érzelmek/indulatok (émotions - fizikai) a coachingban

Az érzelmek/indulatok és érzések (sentiment – gondolati) a coaching ülésen

Hová vezet a frusztrációk felgyülemlése?

Az érzelmek/indulatok kirobbanása az ülésen

v.     Pozitív kommunikáció

Amikor két ember beszél

A motiváció titka

Mit csináljunk együttt?

vi.     Amikor az ügyfél konfliktusban van

Megérteni a konfliktust

Miért veszünk részt a pszichológiai játszmákban?

A coachingban megélt pszichológiai játszmák

A drámaháromszög

Elkerülni a pszichológiai játszmákat és kilépni belőlük

vii.     A sorskönyv működésben

Amikor két személy egy

Felhasználni valakit anélkül, hogy kérnénk

Amikor az ügyfél semmit sem tesz, hogy megoldja a problémáját

Megérteni a hivatásválasztást és az életesemények ismétlődését

viii.     Néhány speciális TA-s közbeavatkozás

Kísérni a tudatosságot a probléma megoldásához

A konfrontáció megfelelő felhasználása

Megengedés, védelem és hatalom 

23. „Jegyek és játszmák – Tranzakcióanalízis és asztrológia” – Rákos Péter – Libretto, 2010 – A zodiákus jegyek szerint rendezett fejezetekben a tranzakcióanalízis eszköztárát használja a szerző, szóval összeötvözi a kettőt. Az egyik a születési dátumunk körüli együtt- és szemben- és a kettő közötti állásokat tekinti meghatározónak, a másik a (főleg) gyerekkorunkban rögzült taktikák és stratégiák három én-állapotban (szülő-felnőtt-gyerek) megjelenő leképeződéseit. Úgy jár el fejezetenként, hogy minden fejezetnél (csillagjegynél) az oda valamiért passzoló TA-s elmélet-morzsát említi meg (a könyv extra kisalakú és közepesen vastag (kb. 200 oldalas), pl. a Halaknál a sorskönyvet, a Kosnál a játszmákat, a Bikánál az ingereket és a sztrókokat, a Ráknál a drámaháromszöget és így tovább. Ami rendszerszerűen minden egyes fejezetben, minden egyes csillagjegyre konkrétan megjelenik, az (a) a belső hang típusa, (b) a jellemző sorskönyvek, (c) a játszmák és (d) a tranzakcionális minták.

• Vízöntő – Alapozó elméleti rész, asztrológia és a TA, stb.
• Kos – játszmaképlet
• Bika – Ingerek és sztrókok
• Ikrek – Trikófeliratok (a sorskönyvi parancsokat, tiltásokat nevezi így, pl. a „Rúgj belém!”, a „Bírd ki!”, „Tűnj el!”, stb.)
• Rák – A drámaháromszög az általános téma
• Oroszlán – Életpozíciók (Én OK, Te OK vagy az Én OK, Te nem OK, vagy az Én nem OK, Te OK és az Én nem OK és Te nem OK)
• Szűz – A „nem OK-ság” (negatív életpozíció)
• Mérleg - Feltételes életpozíció (sokszor eldönthetetlenül az OK-ság és a nem-OK-ság között)
• Skorpió – Szellemvasút (itt hozza először szervesen össze a két vonatkoztatási rendszert és azt mondja, hogy a TA gyermekkorban meghatározó sorskönyve és az ennél némileg ezoterikusabb és itt kevésbé részletezett módon az asztrológia pedig a születés dátumához kötötten együttesen határozzák meg („fektetik le”) azokat a síneket, amelyeken haladunk egész életünkben, főleg akkor, ha nem tudunk róla... Ugyanis amiről nem tudunk, az ellen tenni sem tudunk semmit, viszont láthatatlanul, számunkra érzékelhetetlenül meghatározhatják reakcióinkat, reagálásainkat és (élet-)döntéseinket...)
• Nyilas – Illúziók („aki jó, az előbb-utóbb elnyeri méltó jutalmát”... tanuljuk meg gyerekkorunkban... azután ez vagy bejön, vagy (többnyire) nem...)
• Bak – passzív játszmák (olyan viselkedési minta, ami kikényszerítheti másokból a játszmát, mint pl. – a könyv példája szerint  - ahogy a „Száll a kakukk fészkére” Főnénijének értelmetlen vasszigora kikényszeríti az ápoltak McMurphy vezette lázadását)

Bennem a többé-kevésbé tisztán TA-s könyvek mellé odakívánkozik a Gordon & T.A. oktatási módszere alapján a Gordon-módszer is. Én eleve szimbiózisban tanultam a kettőt Vizi Beától, F. Várkonyi Zsuzsától és társaiktól (pl. Antal Sándor pont kiemelten a TA-s részek egyikénél segített be, Guseo Rita pedig a PCM profil  elemzés-résznek volt a trénere). Itt öt könyvet említek meg:

• 2 db Thomas Gordon könyvet, a fontosabb a kettő közül az, amit a szervezeti vezetők számára írt, az L.E.T.-t (magyarul V.E.T. (Vezetői eredményesség tréning) címen jelent meg, de nagyon fontos könyvei még (itt nem listázva őket részletesen) a P.E.T (Szülői (Parental) eredményesség  és a T.E.T. (Tanári (Teacher) eredményesség tréning) és
• 3 db-ot F. Várkonyi Zsuzsa könyveiből 

A két Thomas Gordon könyv: 

24. (Kindle e-könyv) „Leader effectiveness training” – Dr. Thomas Gordon (eredeti első kiadás éve: 1957). (Ennek – annyira tetszik... meg kellett is valamihez -, van francia kiadása is, azt is megvettem...:-))) – „Leaders efficaces – L’efficacité par la collaboration” – A hatékony vezetők – Hatékonyság együttműködésen keresztül – Les Éditions de l’Homme, 2011 – első: 2001)

• Hogyan válhatsz hatékony vezetővé
• Attól, hogy kineveztek, még nem válsz vezetővé
• Csináld magad, vagy a csoport segítségével
• Készségek, amelyek segítenek a csoport tagjainak a problémáik megoldásában
• Az értő hallgatási készséged mindennapi használata
• Hogyan elégítsd ki a saját igényeidet
• Hogyan tedd hatékonnyá a vezetői csapatodat
• Konfliktusok: ki nyerjen, ki veszítsen?
• A nincs-vesztes módszer, a konfliktus együttműködéssé változtatása
• A nincs-vesztes módszer szervezeti alkalmazása
• Az időszaki tervező értekezlet: A teljesítményértékelés egy új megközelítése
• Néhány mélyebb téma vezetők számára 

25. „Emberi kapcsolatok – Hogyan építhetjük és hogyan rontjuk el” – Dr. Thomas Gordon és Noel Burch – Gordon könyvek, 2010 – Ez a kis filigrán (keskeny és nincs 120 oldal) kötet egy összefoglalója a rendszernek, amit Gordon a fent említett területekre (szülők, tanárok, vezetők...) applikált...

• Jó és rossz kapcsolatok
• A kapcsolatok problémái
• Egy csipetnyi megelőzés
• A kapcsolatok hierarchiája
• Ki a problémagazda?
• Figyelj jobban!
• Gondolatok az értő figyelemről
• Az igazság nyelve
• Termékeny konfliktusok
• Az értékekről
• Amiért optimisták lehetünk
• Kérdések és feleletek 

...és akkor Zsuzsa könyvei: 

26. „Már 100x megmondtam” – F. Várkonyi Zsuzsa – Háttér kiadó, 2013 ( első: 1986)

• Találkozás egy családdal
• A játszmákról
• Gyerekjátszmák
• A gyerekjátszmák leépítése
• Te meg ő
• Örömtiltó felnőttjátszmák
• Az örömtiltó játszmák leépítése
• „Nyúlcipő”
• „Zsákutcák és kivezető utak”

27. „Tanulom magam” - F. Várkonyi Zsuzsa – Mérték kiadó – 1999

• A pszichológia demokratizálódása
• A férfiaknak tilos az érzéseikkel beszélgetni
• Ez is, az is a viselkedésről
• A Gordon-féle kapcsolati modell
• Önelfogadás és önismeret
• Hány ember vagy?
• Az élet programozása
• Sorskönyvek és játszmák
• Át akarom írni a sorskönyvemet! (Egy anyaság története)
• Mit adsz tovább? 

28. „Sors és sérülés” – F. Várkonyi Zsuzsa – Mérték kiaó – 2011 (első: 2008)

• Alteregók találkozása
• Sorskönyv és miazma (a TA-s sorskönyv és a homeopátia összefüggései) - Hmmm... a homeopátiát egyelőre még Zsuzsa sem tudja számomra elfogadhatóvá tenni... de elgondolkoztat, ő először... mondjuk az asztrológiával vagyok kicsit hasonlóan (kiváncsi vagyok, erre az összevetésre mit mondana Zsuzsa...), ma se hiszek igazán benne abban a formában, ahogy interpretálják, de amikor egy nagyon tisztelt kedvenc klasszikusom, Baktay Ervin neve alatt megláttam egy „Asztrológia” című könyvet, hát, kettéállt a fülem... persze megvettem, és belelapoztam... és mindenesetre elültetett egy kis kételyt az  alap-kételyemmel szemben...:-))) Nna... valahogy így vagyok a homeopátiával és Zsuzsának ezzel a könyv-részével is...
• Normális szülés ma
• Démon szülők, sérült szülők
• Pedagógusok sorskönyve
• WWW.TÉNYLEG.NYERTÜNK_E.IDŐT.HÚ
• Önzés és csalódás
• Coaching az üzleti világban 

És akkor még két könyv, amelyek ebbe a csoportba vannak sorolva nálam, bár még nem észleltem, hogy szorosan kapcsolódnának akár a TA-hoz, akár a Gordon-módszerhez, viszont beléjük lapozva, mégiscsak ebbe a csoportba tartoznak, talán azért, mert nagyon erősen a kommunikációra koncentrálnak első blikkre...  (részben pedig ugyanaz a finoman válogató exkluzív kis kiadó adta ki mind a kettőt, a Reneszánsz Könyvkiadó Kft, akinek a vezető-tulajdonosát egy tréningből ismerem, úgyhogy, ha tetszik, ez itt a „reklám helye”...:-))) 

Mindkettőt ugyanaz a szerzőpáros írta: Adele Faber és Elaine Mazlisch... 

29. „Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – Gyakorlati tanácsok a sikeres szülő-gyerek kapcsolathoz” – 2006 (Első: 1980)

• Hogyan segítsünk gyermekeinknek érzéseik feldolgozásában?
• Működjünk együtt?
• Büntetési alternatívák
• Az önállóság támogatása
• Dícséret
• Hogy ne kelljen több szerepet játszaniuk
• És minden összeáll
• Mégis, miről szól ez az egész? 

30. „Testvérek féltékenység nélkül” – 2007 (Első: 1987)

• Testvérek – A múlt és a jelen
• Engedjük szabadon a rossz érzéseket
• Az összehasonlítgatás veszélyei
• Az egyenlő kevesebb
• A testvérek és a szerepek
• Amikor a gyerekek veszekszenek
• És megbékélünk a múlttal 

Jó olvasást a TA-s, Gordon-módszeres és kiegészítő könyvekhez. Képzések (szülői, pároknak, vezetői, coaching, tréneri) a Gordon & T.A.-nál (disclaimer: nagyon szeretem őket személy szerint és szakemberként is, ám nincs jelenleg gazdasági kapcsolat köztünk, úgyhogy ez az önzetlen reklám helye). Természetesen (hogy legyen már egy igazi „reklám helye” is...) az én coach-i, mentori, tréneri, facilitátori munkámban is – a fentiek, képzéseim, élményeim, olvasmányaim alapján talán nem meglepetés – megjelennek valahol integrálva ezeknek a megközelítéseknek bizonyos aspektusai is...:-))) 

teveatufokan@gmail.com

Az I. részben jeleztem, hogy elkészült – elég sok munkával - egy általam a témában preferált könyvlista. Íme... 

Elöljáróban néhány megjegyzés: 

Megjegyzések: 

• Ez egy saját magam számára készített könyvlista (most találtam ki, hogy ilyeneket fogok csinálni témánként), olyan részletességgel, ami segít nekem az egyre átekinthetetlenebb könyvtáram dzsungelében és gondoltam, hasznos lehet a téma iránt érdeklődőknek. Ennyi. 

• Ezzel a listával sokat dolgoztam. Azt már látom, hogy nem fog a többi témával se abban a tempóban menni, ahogy szeretném, mégis fontos munka ez, aminek ez az első állomása (meglátjuk, elkezdésben nagy vagyok... Kos...). Mindenesetre ennek a listának az elkészítése nagy megelégedésemre volt... Egy másik szinten kerültem hozzájuk közel, ahogy egymásra is feleselnek, kontextusba kerülnek, stb.  Két hétig is eltartott talán, persze nem egyfolytában (és nagyon élveztem). A célom az volt, hogy feltérképezzem, mihez tudok nyúlni, mi az, ami ebből azonnal érdekel, mi az, ami csak „holnap” és mi az, amit nem kellett volna megszereznem...(itt ilyen – az utóbbi kategória - nincs, bár aligha fogom mindet valaha is A-tól Z-ig végigolvasni).  És, gondoltam, ha már, akkor ez egy segítség lehet a többieknek is, akik a TA iránt érdeklődnek, személyesen is ismerek nem is keveset, a különböző social media friends-eim egyike-másika biztos örülhetne neki (ha éppen akkor néz be, amikor ez kerül a timelinejára és ha lesz türelme idáig elolvasni...).

• Egyet hadd kérjek: örüljetek az információnak (az idegen nyelvű könyvek itt megjelentetett infomációit például ennek a listának a kedvéért fordítottam le), ha egy könyv részleteiből úgy tűnik, érdekelhet Titeket, szerezzétek meg magatoknak. Ezeket meg lehetett szerezni valahogy, nekem is sikerült. Kérem viszont, hogy könyvet ne kérjetek tőlem kölcsön, mert nincs időm, energiám számon tartani, hol vannak könyveim (néha még otthon is keresek napokig egyet-egyet, amikor valami eszembe jut és meg kell keresnem azonnal, pedig tudom, hogy ott van valahol), ezért könyvet kölcsön nem adok... Ha elkezdek kivételt tenni, akkor nehezen tudnám indokolni akár csak magamnak is, hogy neki miért igen, neki miért nem, ezért nincs kivétel. Köszönöm a megértéseteket... 

Hadd meséljek el ehhez (az esetleg egyeseknek –pláne előre - keménynek hangzó: „...könyvet ne kérjetek tőlem kölcsön...”-höz...) kapcsolódva egy Esterházy sztorit... az utolsó lemezén meséli el (a Lázár Ervinről szóló írásban), hogy egyszer keresett egy Lázár Ervin könyvet és az istennek nem találta. Napokig. Már kölcsönkért példányok is voltak (ha jól emlékszem), és már azokat se találta... és akkor megemlíti, hogy a könyvek megtalálásának két módszerét ismeri, de mindkettőhöz (úgy érzi, hogy) „...de ehhez mi kicsik vagyunk...”:

„Jelenits ül egy könyvkupac közepén, odanyúl és megvan a könyv, amit keresett...

Cs. Szabó nem tartott otthon sok könyvet, ha kellett egy, lement a kölcsönkönyvtárba és kivette...”

Esterházy Péterrel együtt mondom: „... ehhez mi kicsik vagyunk...” (nekünk a könyveinknek mindig körülöttünk kell lenniük... – a fenti metafórával: „hogy lehívhassam az opciót...”) 

• Ahol nincs külön jelezve az, hogy „Kindle e-könyv”, azok papírkönyvek. Ha valamelyiket meg szeretnéd szerezni, érdemes megnézni a Kindle választékban, mert folyamatosan bővül az elérhető könyvek köre, például rengeteg francia könyv is felkerült újra a helyi választékba (minden országban más a választék a copyright jogok dzsungele miatt), jelenleg az itt  elérhető összes Kindle e-könyv száma majdnem eléri a 3 milliót... Német és egyéb nyelveken is elérhetőek az itteni készüléken könyvek. Ja igen, azt nem említettem, mint az előnyét az e-könyvnek (talán túl triviális volt...), hogy nincs szállítási költség (ami jelentős tétel tud lenni, különösen Amerikából) és azonnal olvashatod, nem kell rá várni heteket (van gyors is, de az végképp nagyon drága...) 

• Egy ötlet (volt, már hogy ezt az ötletet megemlítettem valakinek és értékesnek találta). A könyvek nagy részére a képzéseken való javaslatokból, a már meglévő kötetek megjegyzéseiből, ajánlásaiból és az interneten való keresések közben bukkantam rá. Amit nagyon hasznosnak tartok (ez a lényeg most itt, az „ötlet”), hogy ami megvan az Amazon-com-on, azokhoz általában nagyon érdekes könyv-specifikus kommenteket lehet találni. Az én trükköm, hogy először a legrosszabb (1-3 csillagos) véleményeket böngészem, mert azokban jobban megbízom valahogy, mint az 5-csillagosokban. Nem olyan értelemben bízom meg jobban, hogy azoknak jobban igazuk van (egy frászt...), hanem azért, mert a barátok, ismerősök, üzletfelek, tanítványok pozitív bias-át így ki tudom kerülni. Félj (elvileg) attól a könyvtől, amelyet egyetlen egy 5-csillagos komment dícsér az Amazon.com-on, az biztos gyanús...  nem egyszer fordult elő, hogy egy 1-csillagos komment alapján kattintottam rá a „Buy”-ra egy olyan könyvnél, aminél vacilláltam, hogy megvegyem-e, vagy ne, mert az a szempont, amiért az illető útálta a könyvet, nekem az egyik legfontosabb volt... 

• Utolsó megjegyzésként kiemelem azokat a könyveket a lenti listából, amelyek nem kifejezetten szakmai felhasználásra készültek (illetve 3 könyv esetében – 15-17.) felhívom a figyelmet valamire):

Az 1-3 Berne könyvek a nagyközönség számára íródtak, mind a háromnak van magyar változata

A 10-es is alap TA-könyv viszonylag közérthető nyelven (ennek is lehet magyar változata talán)

A Claude Steiner könyvek (11-14) érdekesek lehetnek mindenkinek (a scriptesben  -az egy jó terjedelmes könyv amúgy) például nagyon érdekes leírások vannak a  leggyakoribb női és férfiszerepekre és hogy ezek hogyan tudnak kapcsolódni, lefogadom, hogy annak sikere lenne a bulvárban is, persze, leegyszerüsített formában...)

A szakembereknek hasznos lehet, hogy a 15-17-es részben átfedésben lévő magyar kiadású sok-szerzős 3 db vaskos tanulmánykötet tartalmát, átfedéseit a lista készítés közben megpróbáltam tisztázni

A 18-as egy önismereti fejlesztő könyv, és ugyanakkor alap TA-s könyv is, esetleg jó bevezető is lehet, nem szakmabelieknek is ajánlom.

A 19 és 20-as különleges könyvek, a PCM (személyiség)profil elemzéshez tartoznak, aki folyékonyan olvas angolul, és érdekli, élvezni fogja, ha nem szakmabeli is

A 23-Ast mindenkinek érdekes lehet,  jópofa, könnyűnek szánt olvasmány... persze, aki a csillagjegyek (asztrológia) nevétől is viszolyog, az hagyja a fenébe...

A 24-Est a támogató szakembereken kívül vezetőknek ajánlom (nemegyszer coaching folyamatban kiegészítő anyagként készítettem ezekből rövid kivonatokat a kulcs-módszerekről)  - itt  a nálam meglévő angol és francia verziót jeleztem, van magyar változat, amikor kerestem, nem találtam elérhetőt, de létezik

25-est mindenkinek tudom ajánlani

26,27,28-est (F. Várkonyi Zsuzsa könyveit) mindenkinek, szakmának, laikusnak egyaránt ajánlom, magával ragadó stílusát, amely mögött átélt mély szakmaiság van, egyébként  más helyeken, más médiumokban is lehet élvezni, pl. a Momentán társulat Fröccs című rögtönző show-jának állandó szereplője, ha jól tudom, szeptembertől a 3. (!!) évadot kezdik el, a hely az Ó utcában van és általában 2-hetenként van előadás (vigyázat, nehéz rá jegyet szerezni, mindig telt házas!), vagy keddenként délelőtt szokott lenni nem nyáron egy negyedórája, általában 10:30-kor, a játszmákról

29-30-Ast különösen (kis-)gyerekes szülőknek 

Akkor kezdődjön a lista, kezdem az Eric Berne könyvekkel:

1. „Games people play – The psychology of Human Relationship” (Emberi játszmák) – ez a TA alapkönyve, ahogy már említettem (Kindle e-könyv is van belőle). Ez az első paperback kiadás, 1967-ből – Grove Press, Inc, New York (az első kiadás, a D-day: 1964) – Három részből áll (a játszma nevek az én fordításom, mert a magyar változat nincs meg nekem):

• „A játszmák elemzése” (struktúrális elemzés, TA, eljárások, rituálék, időtöltések, játszmák),
• „A játszmák katalógusa” (életjátszmák, mint az „Alkoholista”, a „Rúgj belém”, a „Megvagy, csirkefogó” és a „Látod, mit csináltál velem!”, házastársi játszmák, mint a „Sarokbaszorító” (van sapkája, nincs sapkája), a „Bírósági tárgyalás”, a „Frigid nő”, a „Ha te nem lennél”, a „Nézd, milyen keményen próbálom”, az „Édesem”, a party-játszmák, mint a „Hát nem szörnyű”, a „Szépséghiba”, a „Szerencsétlen”, „Miért nem, igen, de”, szexuális játszmák, mint a „Küzdjetek meg értem”, a „Perverzió”, a „Megerőszakolós”, a „Felszaladt a harisnyám”, az „Ajtóbecsapós”, alvilági játszmák, mint a „Rendőrök és betörők”, a „Hogy jutsz ki innen”, a terápiás szobai játszmák, mint a „Én csak segíteni akarok”, a „Pszichoterápia”, a „Buta”, a „Falábú” és a jó játszmák, mint a „Busman ünnepnapja”, a „Gavallér”, a „Boldog, hogy segíthet”, az „Otthonos bölcs” és a „Örülni fognak, hogy ismertek engem),
• „Túl a játszmákon” (általában a játszmák jelentőségéről, a játékosokról, a paradigmáról, az autonómiáról és az autonómia eléréséről és mi van a játszmák után)

2. „Sorskönyv, az Emberi Játszmák folytatása” – Háttér kiadó, 1997. (Eredeti cím: „What do you say after saying hello?” – Mit mondasz a szia után?”) – (Kindle e-könyv is van belőle). Dr. Buda Béla szerint, aki az előszót írta, ennek a könyvnek a népszerűsége meg se közelítette az előzőjét, miközben közérthető formában ezzel teljesedett ki Berne TA-s életműve. Tény, hogy miközben az én-állapotokat (gyermek, szülő, felnőtt), a tranzakciókat és a tranzakciókból felépülő játszmákat ismertető első könyv viszonylag jól befogadható „tudomány”-nyal szolgált (bár, a közvélekedés az, hogy az Emberi játszmák se könnyű olvasmány, ezt megerősíthetem, csak az utóbbi időben tudtam hatékonyan olvasni, nem utolsósorban a nem könnyű angol szöveg míján...), a sorskönyv (a „script”, a forgatókönyv) nagyobbat ölel, az egész életet meghatározó, a szerző szerint 6 éves korig kialakult életstratégiákat kutatja és próbálja meghatározni. Megvallom, ez a szint nekem már a „varázslás”, amin azt értem, hogy egy olyantól, mint F. Várkonyi Zsuzsa, elfogadom, mert most már sok-sok tréningnapom ittam szavát, de azért ez egy nagyon ingoványos talaj még a haladó kezdőnek is. Ugye, a TA szerint a genetikus adottságok mellett (amit itt sem tagadnak) a legnagyobb szerepe annak van, hogy gyermekkorunkban milyen sikeresnek tűnő, sikeresnek bizonyult stratégiákat alakítottunk ki, amelyeket azután, különosen stresszes helyzetben, de nemcsak abban, előveszünk, mint természetest (alkalmasint nem is tudunk róla), és ez néha segíti az életünket, döntéseinket, legtöbbször meg gátolja. Mindenesetre jó megismerni őket, mert esetleg akkor lehet mód arra, hogy enyhítsük hatásukat, engedélyeket adhassunk magunknak (TA-ul fogalmazva) olyan dolgokra, amelyeket ezek a stratégiák gátolnak, vagy éppen forszíroznak, amikor nem kéne.

• Az első részben általános kérdésekről van szó,
• a másodikban a szülői programozásról (Az emberi sors, Születés előtti hatások, Korai fejlemények, A képlékeny évek, A sorskönyvi apparátus, A kisiskoláskor, Ifjúkor, Az érett felnőttkor és a halál),
• a harmadik arról, hogyan működik a sorskönyv (A sorskönyvek típusai, Hamupipőke, Hogyan lehetséges a sorskönyv, A sorskönyv átörökítése),
• a negyedik a sorskönyv szerepéről a klinikai gyakorlatban (Előzetes fázisok, A sorskönyv jelei, A sorskönyv a terápiában, A döntő beavatkozás, Három esettörténet),
• az ötödik a sorskönyvelmélet tudományos megközelítéseiről (A sorskönyvelmélettel kapcsolatos ellenvetések, Módszertani problémák, Sorskönyvi ellenőrző lista) 

3. „Szex a szerelemben” – Osiris kiadó, 1996. –

• A bevezetés után (Beszéljünk a szexről) -
• az első rész a „Szex és nemi szervek” (Mire való a szex?, Az aktus, A nemi szervek másodlagos hasznosítása),
• a második az „Ember és a szex” (Az emberi kapcsolatok lehetséges változatai, Szexuális játszmák, Szex és jóllét, avagy az intimitás, mint védőoltás),
• a harmadik az „Utójáték” (Kérdések, Egy nagyvilági férfi) 

4. „Transactional analysis in psychotherapy – The classic handbook to its principles” – A Condor Book/Souvenir Press, 1993 (eredeti kiadás: 1961, szóval a szakma számára 3 évvel korábban jelentette meg, mint a szélesebb közönségnek szánt Games people play-t).

• Az első rész a „Az egyéni pszichoterápia és a szerkezeti elemzés”,
• a második a „Társas pszichiátria és a tranzakciós elemzés”,
• a harmadik a „Pszichoterápia” címet viseli,
• a negyedik pedig a „Tranzakciós elemzés határai” címet.

A megelőző öt év vonatkozó pszichiátriai oktató anyagainak az összefoglalása ez a könyv (az előszó felsorolja, hol mindenhol oktatta ezt a rendszert), már nem csak ő, de számos követője használja a rendszert ebben az időben. Berne 30 európai, afrikai és ázsiai ország elmegyógyintézeteiben, kórházaiban járt és tesztelte a rendszert különböző kultúrális környezetben. Ami fontos, hogy előrejelző erejét is megtapasztalta, nem csak a leíró erejéről győződhetett meg. 

5. „The Structure and Dynamics of Organisations and Groups” – Grove Press, Inc, New York – az 1966-os kiadás 8. újranyomása (eredeti megjelenés időpontja: 1963, egy évvel a Games people play megjelenése előtt). Ahogy  a cím is mutatja, gyengén működő csoportok és szervezetek szisztematikus terápiás kezelése a könyv témája.

• Az első részben egy konkrét anonimizált terápiás csoport egyetlen ülésének bizonyos részleteit elemzi Berne,
• a második részben történeti megfontolások és konkrét csoportok megfigyelésére alapozva egy csoport-modellt és annak hasznos alkalmazását mutatja be (Csoport szerkezet, Csoport dinamika, Csoportok osztályozása),
• a harmadik rész az egyén, mint csoportok, illetve szervezetek tagjának megfontolásait és félelmeit vizsgálja a személyes kapcsolatok érzelmi komplikációjával találkozva (Személyiség szerkezet, Tranzakciók elemzése, Játszmák elemzése, Az egyén alkalmazkodása a csoporthoz),
• a negyedik rész pedig csoport-terápia vezetők számára mutat be néhány konkrét példát, amelyekben ezt a modellt/rendszert alkalmazták gyengén teljesítő csoportokban és szervezetekben (Csoport pszichoterápia, A gyengén teljesítő csoportok terápiája, Szervezetek vezetése). 

6. „Principles of group treatment” – New York Oxford University Press, 1966 (az eredeti keményfedelű...).

• Az „Alapelvek” részben a következő főbb fejezetek találhatóak:  A szín berendezése, Az első 3 perc, A terapeuta felelőssége, A kezelés módszerei, Csoport dinamika,
• a második, „Tranzakció elemzés” című rész főbb fejezetei: Alapvető technikák, A személyiség tranzakciós elmélete, Az összefüggés a tranzakciós elemzés és a kezelés más formái között, Klinikai játszmák (mint az „Én csak segíteni próbálok neked”, a „Pszichiátria” és a „Szerencsétlen”), Diagnosztikai kategóriák. 

7. (Kindle e-könyv) „The mind in Action” – 1947 - Ez a legrégebbi könyvem tőle a könyvtárban, ha jól értem, ez még a tranzakciós elemzés megfogalmazása előtti korból való.

• Az első részben a normális fejlődésről ír (Amivel az embereknek dolgozniuk kell, Mi az, amit az emberek megpróbálnak csinálni, Az egyén fejlődése, Álmok és a tudatalatti, Neurózisok, Pszichózisok, Alkohol, kábítószer, és néhány viselkedési rendellenesség),
• a másodikban a kezelés módszereiről (Pszichiátriai kezelés, A pszichoanalitikai kezelés).
• Van két melléklet is:

i.     az A-ban, „Túl a tudományon” a szerencsemondókról, az intuícióról, az extraszenzoriális érzékelésről van szó, míg

ii.     a B-ben (Az ember, mint politikai élőlény (szó szerint állat...)) pedig arról, hogy hogyan gondolkodnak az emberek a politikáról, hogyan szereznek a gonosz emberek követőket és hogyan tartják meg azokat...

 Egyéb TA-s könyvek: 

8. „Coacher groupes et organisations – La théorie Organisationelle d’Eric Berne (T.O.B.)” (Csoport- és szervezeti coaching - Eric Berne Szervezeti elmélete) – François Vergonjeanne – InterEditions, 2010

• Felfedezni egy csoport és egy szervezet összetevőit Berne szervezeti elméletének segítségével

i.     A csoport eredete

ii.     Egy közös projekt a jövőnek

iii.     A különbségtételnek és a struktúrálásnak a határai

iv.     Egy szervezet fő szerkezeti elemei

• Az eredeti és releváns belépési pont két alapvető fogalomhoz: a hatalmi viszonyokhoz és a csoport-dinamikához

i.     Vezető és vezetés: egy személy és egy funkció

ii.     Eszköz a hatalom szolgálatában

iii.     A formai szabályok, amelyek meghatározzák a hatalmi viszonyokat

iv.     Melyek a meghatározó elemei a csoport erőterének?

v.     A munka a csoportokban és a szervezetekben

vi.     A kohézió: megérteni és cselekedni

vii.     Egy csoport vagy egy szervezet életszakaszai

• Egy előkészítő és kisérő eszköz a változás elősegítésére

i.     Kezdésnek a gyors diagnosztikai eszközök

ii.     Egy szervezet teljes diagnosztikája Berne Szervezeti elmélete alapján

iii.     Beavatkozási terv és a változási szerződés

iv.     Végrehajtani a változásokat

• A coach szakmája

i.     A coach hozzáállása

ii.     A coach megfigyel, értelmez és helyreállít

iii.     A coach személyes és szakmai fejlesztése

9. „TA Today, a new introduction to transactional analysis” (A TA ma, egy új bevezetés a tranzakciós elemzésbe) – Ian Stewart és Vann Joines, második kiadás, 2012 (első kiadás: 1987-ben). Az egyik legismertebb TA-s könyv,  a néhány meglévő képzés ezt használja a „101”-es bevezető könyvnek.

• A rövid első rész után
• a második rész a személyiség megjelenítésével foglalkozik, az egó-állapot modellel (Az egó-állapot modell, Az egó-állapotok funkcionális elemzése, Az egó-állapotok felismerése, Szerkezeti patológia),
• a harmadik rész a kommunikációval, a tranzakciókkal, az idő struktúrálásával,
• a negyedik rész arról szól, hogy hogyan írjuk meg az élet-sztorinkat, a sorskönyvünket (A sorskönyv természete és eredete, Hogyan éljük meg a sorskönyvünket, Az életpozíciók, Sorskönyvi üzenetek és a sorskönyvi mátrix, Tiltások és döntések, Folyamat sorskönyvek és parancsok, Személyes alkalmazkodás),
• az ötödik rész arról szól, hogy hogyan érjük el, hogy a világ megfeleljen a sorskönyvünknek (Lekicsinyítés, A lekicsinyítő mátrix, Vonatkoztatási rendszer és újradefiniálás, Szimbiózis),
• a hatodik rész arról szól, hogy hogyan szerzünk érvényt a sorskönyvi hiedelmeinknek (Rakettek és címkék, A rakett rendszer,  Játszmák és játszma elemzés, Miért játszanak az emberek játszmákat, Hogyan kezeljük a játszmákat),
• a hetedik rész a TA gyakorlatáról szól (Szerződés a változásra, Célok a  változásra a TA-ban,  TA terápia és tanácsadás, TA az oktatásban és a szervezetekben, A TA története).

10. (Kindle e-könyv) „I’m OK, you’re OK” (Én OK vagyok, te OK vagy) – Thomas Anthony Harris - (eredeti publikációs dátum: 1969).

• Freud, Penfield és Berne
• Szülő, Felnőtt és Gsyerek
• A 4 élet-pozíció
• Változhatunk
• A tranzakció elemzése
• Miben különbözünk
• Hogyan használjuk az időt
• Sz – F – Gy és házasság
• Sz – F – Gy és gyerek
• Sz – F – Gy és kamasz
• A kezelés mikor szükséges?
• Sz – F – Gy és erkölcsi értékek
• Az Sz – F – Gy társadalmi következménye 

11. „Scripts, people live – Transactional analysis of life scripts” (Emberi sorskönyvek – Élet-sorskönyvek tranzakciós elemzése) – Claude Steiner, Grove Press, New York 1990 (első kiadás 1974). Steiner Párizsban született 1935-ben, 1952 óta él az USA-ban, Eric Berne-től közvetlenül tanulta a TA-t.

• A bevezetés után
• az első részben a tranzakciós elemzés elméletét tekinti át (Struktúrális és tranzakciós elemzés, Második-szintű struktúrális elemzés (ennél az alap PAC (szülő-felnőtt-gyerek) rendszer kapja a 2-es indexet és a C2-ben megjelenik a gyerek felosztása ugyancsak PCA-ra (1-es index-szel)),
• a második részben a sorskönyv elemzés jelenik meg (Ödipusz újragondolva, A Gyerek egzisztenciális parancsa, Döntések, A sorskönyvek tranzakciós elemzése, Sorskönyvek: tragikustól a banálisig, Alap-tréning: Szeretetnélküliségi tréning, Alap-tréning: Tudatlansági tréning, Alap-tréning: Örömtelenségi tréning, Megmentés: Az erőtlenség banális sorskönyve, Versengés: Az egyenlőtlenség banális sorskönyve),
• a harmadik rész a kapcsolatokról szól  (A férfi és női szexuális szerep-sorskönyvek, A nők banális sorskönyvei, A férfiak banális sorskönyvei, A kapcsolatok a sorskönyvekben, A hatalmi játszmák,
• a negyedik rész a terápiáról szól (A terápiás mítosz, Hogyan lehet elkerülni a megmentő szerepét, A szerződések, A sorskönyvi elemzés stratégiái, A három alapvető sorskönyv, Az őrültség terápiája,  A boldogtalanság terápiája,
• Az ötödik rész „A jó élet”-ről szól (Együttműködés, Gyermeknevelés az autonómiára, A férfiak és nők felszabadítása, Mi legyen a sorskönyv után?)

12. „Games Alcoholics play – The analysis of life-scripts” (Alkoholisták játszmái – Élet-sorskönyvek elemzése) – Claude Steiner – Ballantine Books, New York – 1971

• Első rész a „Tranzakciósanalízis”-t mutatja be
• A második rész a „Sorskönyv”-eket
• A harmadik az „Alkoholista játszmá”-t,
• A negyedik „A játszma és sorskönyv elmélet társadalmi jelentőségé”-ről szól
• Az ötödik „Az alkoholizmus terápiás kezeléséről”

13. (Kindle e-könyv) „Emotional literacy – Intelligence with a heart” (Érzelmi műveltség – A szív intelligenciája” – Claude Steiner (eredetileg egy Avon-kiadásban (Avon book) 1997-ben jelent meg).

• Az első könyvben („Book One”) az érzelmi műveltségről szól

i.     Mi az érzelmi műveltség?

ii.     Az érzelmi tudatosság

iii.     Megtanítani az érzelmi műveltséget

• A második könyv az érzelmi műveltség tréningről szól

i.     Kinyitni a szívet

ii.     Felmérni az érzelmi tájat

iii.     A hibák, amelyeket elkövetünk és hogy miért követjük el őket

iv.     Felelősséget vállalni

v.     Érzelmi műveltség párokkal és gyerekekkel

vi.     Érzelmi műveltség a munkahelyen

• A harmadik könyv „Az érzelmes harcos”-ról szól
• És „Egy utolsó szó”: „Megjegyzések a filozófusok számára”
• „A” melléklet: Egy érzelmi tudatosság kérdőív
• „B” melléklet: Tréning segédletek 

14. (Kindle e-könyv) „The heart of the matter – Love, information & transactional analysis” (A dolog lényege – Szeretet, információ & tranzakcióanalízis) – Claude Steiner, 2009.

• Az első könyv: „Merre tovább, TA? A szív politikája”

i.     TA a 21. században

ii.     Az emberi szív feltalálása

iii.     Szeretet, az érintés (stroke) gazdasága és a kritikus szülő

iv.     Szeretet és hatalom

• A második könyv: „Az érintés(stroke)-központú elmélet”

i.     Játszmák és sorskönyvek

ii.     Belépnek az érzelmek

iii.     Érintés (Stroke)-központú TA

iv.     A szív-központú hatalom hét forrása: további finomítás

• A harmadik könyv: „Szeretet és információ: A gyakorlat”

i.     A szerződés

ii.     Engedély, védelem, potenciál, befolyás és a kritikus szülő

iii.     A kritikus szülő leszerelése

iv.     Érzelmi műveltség tréning: a TA alkalmazása az érzelmekre

v.     TA az információs korban

• Melléklet: megjegyzések a pszichoterapeuták számára(

(Folyt köv...)

teveatufokan@gmail.com

TA = tranzakciós analízis, elemzés, pszichoterápiai megközelítés, módszer, saját filozófiai alapvetéssel, világmagyarázattal, eszközökkel, rövid- és hosszútávú viselkedés- és ok-magyarázattal és kezelési módszerekkel, modellekkel. Eric Berne, eredetileg Freud-követő pszichoterapeuta,1964-ben jelentette meg azóta világsikert elérő könyvét, az Emberi játszmákat (Games people play), ez volt a startpisztoly hangja... 

Több könyvet írt azután, egyik sem érte el azt a világsikert, amelyet az első... A következő bejegyzésben majd felsorolom ízelítőül könyvtáram (nemcsak Berne által írt) TA-ihlette darabjait...(ez azért végülis komolyabb lett, egy egész kis TA-s bibliográfia...). Ahogy mondani szoktam, ezekre a könyvekre vettem opciót (az ár (sok idegen nyelvű könyv esetében szállítási költséggel együtt...) volt az opciós „díj”)... Opciót vettem rá, hogy bármikor, amikor akarom, eszembe jut, beléjük nézhessek, elolvashassam őket... Azokat a könyveket, amelyekhez soha nem jutok hozzá (előreláthatólag lesznek ilyenek...), azoknál úgymond „nem fogom lehívni az opciót”... 

A többi Berne könyv között vannak kifejezetten a szakmának szólók és olyanok is, amelyeket szélesebb olvasóközönségnek szánt. Szeretett mindennapi nyelvet használni (említett könyvében a játszmák megnevezésére kifejezetten szlenget is), és egyáltalán, aki elkezd olvasni TA-s könyveket, egy elnevezési dzsungel tobzódásának kellős közepében találja magát, egy idő után már egyikre se emlékszik, vagy többre is mint kéne, és csak kapkodja a fejét a szakértők zsonglőrködését követni próbálva. A névadásban F. Várkonyi Zsuzsa is jeleskedett, számos megnevezése terjedt el Magyarországon, mint pl. a „Hóember” a Szülő-Felnőtt-Gyerek ábrázolásra, a „szajré” a pszichológiai nyereségre (payoff), az „érintés” a stroke-ra, a „csali” a horogra, és így tovább... 

Nem beszélve (nagyon részletesen) arról, hogy a TA és a Gordon módszer kombinációja, komoly szinergiát jelentő együttes alkalmazása a világon először Zsuzsa nevéhez fűződik (és most már Vizi Beáéhoz is, aki vele együtt több, mint egy évtizede alkalmazza a gyakorlatban és a képzésben egyaránt), erről még valamit később... 

Technikai megjegyzések: ez a szokásosnál (is...) hosszabb bejegyzés, az első kb. 5 oldal (MS Word-ben, 12-es  betűtípussal) a blogbejegyzés maga, az utána következő nem egészen 20 (!!) oldal egy részletes könyvjegyzéket tartalmaz a témában, amely természetesen az én preferenciáimat fejezi ki. Eredetileg egy bejegyzésnek szántam az egészet, de terjedelmi korlátok miatt kénytelen vagyok háromba vágni, szóval ebben az I. részben a konkrét élmény kapcsán támadt gondolatok, a II. és III. részben pedig az ezek által inspirált saját preferenciájú könyvjegyzék fog megjelenni. Az I. részben egy programról készített képek nem mutatnak sokat. Akik jártak már a Hattyúházban, azoknak valamit, nekem meg kedvesek és mégis, mégis az egésznek az intimitásából visszaadnak valamit... (az elsőn ül jobbra Zsuzsa ls Bea...) 

Én az említett legelső könyvvel (Berne Az emberi játszmák című művével) már nem tudom mikor találkoztam először, talán – évtizedekkel ezelőtt (talán 30 éve?)  – egy antikváriumban böngészve. Többször lekaptam azóta a könyvespolcról, belekezdtem, az alapokat (a PAC – szülő-felnőtt-gyermek modell, a struktúrális elemzés alapjai, a sorskönyv ideája) hamar megértettem, a sorskönyvbe nem kezdtem bele, és „szálltam” tovább, ahogy szoktam, újabb „vidékek” fölé. 

Évtizedek teltek el, mialatt a már korán kiteljesedésnek induló könyvtáramnak ezt a szeletét, ahol a pszichológiai, terápiás, önsegítő könyvek gyűltek, többnyire békén hagytam. Családom lett, szakmákat tanultam ki, pénzt kerestem, éltem az életet, nem volt időm ezekre... azután valahogy bekopogtatott évekkel ezelőtt, hogy egyre inkább az érdekel (azon belül, hogy hogyan működik a világ az is), hogy hogyan működik az ember, hogyan tudok vezetőként, egyáltalán emberként hatékonyabban kommunikálni, úgy, hogy közben megőrizzem a kommunikáció rugalmasságát, emberségét, nyíltságát, közvetlenségét, hogyan tudok úgy főnök/vezető lenni, motiválni, együttdolgozni, hogy jóban is legyek a munkatársaimmal, hogy jókat tudjunk röhögni is magunkon, akár rajtam is, ha hülyeséget mondok, csinálok és egyre kevésbé érdekelt a dolog szakmai része. 

Véletlen, ahogy a coaching, a támogatásnak ez a vezetéstől sajátosan különböző, személyesebb megközelítése belépett az életembe és onnantól megnyílt újra ez a polcrész és elkezdtem újra lapozgatni a régen vett, jól ismert (borítójú...) könyveket és persze, elkezdtek gyűlni az új szerzemények is (most már e-könyv formában is, amit megtaláltam ilyen verzióban...). Ha könyvről van szó, nem ismerek tréfát, lehetetlent, ha meg akarok szerezni egyet, ritkán nem sikerül. Kaptam én már könyvet olyan kis amerikai könyvesboltokból, antikváriumokból, hogy csoda. 

Nagy varázslás ez a TA, full-blown, teljes arzenálú használata tulajdonképpen terapeutáknak, pszichológusoknak ajánlott, akik ebben a módszerben/megközelítésben különösen elmélyültek. Különösen igaz ez a forgatókönyv/sorskönyv részre. Az én-állapotokkal, a struktúrális elemzéssel, a játszmák elemzésének egy elemi szintjével egyéb támogatói tapasztalat alapján is akár hasznosan el lehet boldogulni... 

Az az érdekes a TA-ban, hogy egy olyan értelmezési, vonatkoztatási keretet ad, amelyben viszonylag jól lehet látni a „kék jelzéseket” az erdőben.... persze, ez a csalós is benne, mert viszonylag könnyen hiheted azt, hogy ja, ezt értem és amikor a legegyszerűbb, de élő, nem tankönyvi példamondatot, szituációt kell elhelyezned a rendszer koordinátái között, akkor érted meg, hogy a viszonylag egyszerű sémákba rendezhető keretrendszer alkalmazása felettébb komplex. Dehát ez is az érdekes benne, persze...:-))) 

A sorskönyv, azt tanultam meg - újra az elmúlt néhány héten át 4 tréning-nap alatt, nem is először (erről később még lesz szó), meg közben pár nap alatt Berne Sorskönyve felének sebtiben történt elolvasából –, hogy azért az egy másik líga, felsőbb osztály... Itt is érdemes szétválasztani az önismereti hozadékot és azt, hogy a támogató szakmánkban hogyan, milyen elemeiben, milyen összefüggésben tudjuk majd legalább bizonyos elemeiben, megközelítéseiben alkalmazni. 

Különleges élményben volt részem az utóbbi néhány hétben. Én annyi képzésen vettem részt az utóbbi 4 évben, hogy ez már lassan megfelel egy egyetemi szorgalmi időszaknak. Ez nyilván rólam szól, működnek a piacon olyanok, akiknek sokkal kevesebb kellett, vagy elég volt (elég volt?), van aki nevet is rajtam kicsit. Nem baj, menni kell az úton, az én utamon... Például ami a TA-t illeti, eddigi néhány (pontosabban ezzel a játszma szemináriummal nagyjából ebben a formában egyszer találkoztam kb. egy éve, amikor a Gordon & TA coach és tréner képzésére ráépült mester-kurzuson vettem részt) találkozásból az utóbbi néhány évben ez a mostani volt messze a leghasznosabb – persze, talán csak azért, mert nem először találkoztam vele, és már képes voltam odafigyelni az apróbetűs részekre is... 

Alázatot jelent... Mindig újra megtapasztalom, hogy nekem az, hogy emberek elmondják abban a védett, bizalmi környezetben (nemcsak itt, más hasonló védett környezetben is ezt tapasztalom) sokszor a legféltettebb gondolataikat annak érdekében, hogy ebben az életben ritkán megtapasztalható védettségben olyan utakat, lehetőségeket is végig tudjanak gondolni, amit az állandó – magunktól és a világtól való – védekezésünk nehézzé tesz,  milyen nagy alázatot jelent és köszönetet is kelt, hogy megosztják velünk, megosztjuk egymással néha legbelsőbb gondjainkat, félelmeinket is. Nem tudom máshogy elképzelni. 

Ehhez az alázathoz nekem hozzátartozik, hogy ehhez nagyon kell érteni, ezt nagyon jól kell csinálni és nagy fába vágja a fejszéjét szerintem, aki komolyan veszi, hogy embereknek segít a legintimebb gondolkodási/érzelmi/személyes szintjükön tanulni, előre jutni. Az intim itt nem a mindennapi életben használt jelentést fedi, hanem azt a világot, az elakadásaink, a szűrőink (amelyek a saját „térképünk” elkészítésében résztvesznek), a vágyaink, céljaink világát, amelyekről ilyen részletesen (sokszor sehogy...) nem szoktunk beszélni se a szeretteinkkel, se a kollégáinkkal, se a barátainkkal (lehet, hogy egy-egy eleméről röviden igen, de a részleteiről szinte soha). 

Szóval sok-sok trénert, gurut, fantasztikus és jó szakembert, iskolát, módszert és megközelítést volt alkalmam megtapasztalni, ennek fényében érdemes értékelni azt a mondásomat, hogy ahogy a Vizi Bea-F. Várkonyi Zsuzsa trénerpáros a TA-s játszmákról és a sorskönyvekről tud workshopot tartani, olyan nincs több a világon. Egyszerűbbnek és hitelesebbnek hangozhatna esetleg első közelítésben, ha azt mondanám, hogy Magyarországon, mégis azért merem hozzátenni, hogy a világon, mert Bea megtapasztalta nem is olyan régen külföldi TA szakértők körében, hogy a Zsuzsa által kigondolt és általuk évtizedek óta képzésekbe bevezettett és segítő munkákban alkalmazott kombinációja a tranzakciós analízisnek és a Gordon módszernek a világon egyedülálló hatékonyságot ad azzal, hogy a TA mondásán túl („vegyél fel egy másik,  legtöbbször felnőtt énállapotot”) a Gordon-módszer gyakorlati útmutatást tud adni arra is, hogy hogyan... Ez az egész TA világban is egy korszakalkotó felfedezés... 

Összeszokott, félszavakból egymást értő, kiegészítő, gazdagító, ebben a sajátos dzsungelben magát otthonosan kiismerő, hihetetlen harmóniában együtt dolgozó 2 egészen kíváló szakemberről van szó, akik azt is meg merik engedni maguknak, hogy a 4 nap alatt 5-6-szor is kicsit, vagy akár kicsit jobban is ellentmondjanak egymásnak, de azt is hogyan, micsoda egymást segítő harmóniában... Szinte észre se veszed, hogy most tulajdonképpen vitatkoznak, pedig igen... és ahogy ezeket feloldják a különböző szemszögek finom egymásraúsztatott szembesítésével és egyben összehangolásával... és ahogy ezt a végén egy magasabb szinten feloldják, megmutatva, hogy a vita tárgya és a megoldásnak az igények ütköztetésen keresztüli összehangolása egy magasabb szinten hogyan vezethet a számunkra is egy mélyebb megértéshez... chapeau... chapeau bas... (le a kalappal...) És ez utóbbival segítettek (nekem, nekünk) a legtöbbet a komplex összefüggések megértésében és hogy ez, hey, nem matematika, ennek is megvan a rendszere, de nem fehér és fekete típusúak a döntések, hanem heurisztikusak, helyzet- és kontextus-függőek. 

Azt hiszem, most volt először ezalatt a 4 nap alatt az eddigi képzések, workshopok közül, amikor először kerültem tényleg közelebb egy kicsit a TA-hoz, köszönet nekik... (ez is lehet, hogy rólam szól, lehet, hogy sokszor elkalandozok és több „érintésre” („stroke”-ra) van szükségem, hogy jobban beüljenek ezek a finomszerkezetű dolgok...) 

Talán nem véletlen, hogy éppen most kaptam le az összes vonatkozó könyvet a könyvespolcról és beléjük lapoztam... így jött az ötlet, hogy ezt a belelapozást most megörökítsem, így született az a könyvlista, amelyet a II. részben fogok megmutatni.

(folyt. köv.)

teveatufokan@gmail.com

Ez a megsértődés-business régen érdekel... sok embert ismertem, ismerek, aki ebben utazik egyszer-egyszer, vagy sokáig... például apámnak ez volt az alapjátszmája... és persze, előfordult már velem is, hogy ebbe az utcába fordultam be... 

Nagyon régen megvan az a kis mondásom (nem tudom, honnan...), hogy „születésünkkor nem kaptunk egy bont, hogy minden jól fog menni, és az élet igazságos lesz az irányunkban...” 

Feldmár András új kis vékony könyvében – „Életunalom, élettér, életkedv” egy nagyon  idevágó passzust olvastam reggeli hatha-jógázás közben (én (majdnem) minden közben olvasok, sorry...:-))), erre a rövid pillanatra ki kellet jönnöm belőle, hogy el ne illanjon... 

„...Ahelyett, hogy kiállok a színpadra elétek, megtehetném, hogy hátat fodítok nektek, karba teszem a kezem, és nem csinálok semmit. Ezzel azt mondanám, nincs semmi érdekes az életemben, nem akarok játszani. Én csak állnék magányosan, miközben ti játszotok. Elképzelhetjük ugyanezt egy lakásban, egy családban, ahol az emberek élvezik egymást és az életet, és egy gyerek, vagy valaki más, áll a sarokban mozdulatlanul, mert meg van sértve. Nagyon sokan meg vagyunk sértve, és nem akarunk játszani. 

Emlékszem, a Kisrókus utcában az anyám mindig megbüntetett engem, ha nem tetszett neki, amit csináltam. Egy maroknyi száraz kukoricát szórt a konyha egyik sarkába a kemény padlóra, és azt mondta, térdeljek rá, és foduljak a sarok felé. Azt akarta, hogy fájjon nekem, és unatkozzak. Akkor azt éreztem, amit egyébként is gyakran, hogy ez igazságtalanság, ez a hatalom teljesen önkényes használata. Csak úgy tudtam őt megbüntetni, hogy amikor azt mondta, már kijöhetek a sarokból, azért se mozdultam. Ott maradtam. Amikor már könyörgött, akkor is azt mondtam magamban, hogy ha ide tettél, akkor itt maradok. 

Hosszú évek alatt rájöttem, hogy az emberek, akik terápiába járnak hozzám, ugyanezt csinálják. És minél tovább csinálod, minél tovább nem akarsz játszani, annál nehezebb kijönni a sarokból anélkül, hogy ne gondold magad hülyének. Mert ha ki tudsz jönni, akkor miért nem jöttél ki korábban? Minél tovább maradsz ott, annál hülyébbnek érzed magad, ha kijössz. Ez nyilvánvaló, ugye? Tehát valahogy úgy kell tenni, mintha nem lehetne onnan kijönni. Én mint terapeuta csak azt tudom tenni, hogy élvezem az életet – mint egyébként is -, és azt gondolom, hogy ez ragályos. Ott játszom, és élvezem a dolgokat a páciens mellett, hátha ő is meglátja, hogy ezt lehet...” 

Ez a sértődés a világra nem ám mindig ilyen látványos... megjelenhet unalomban, közönyben, de mindenképpen egy az optimálisnál alacsonyabb energiaszintben és „részvételben”. Ha nem is fizikailag a sarokba húzódunk (vagy tesznek...), de valamennyire mindenképpen önmagunkba  zárkózunk ilyenkor egy kicsit (?)... 

Nagyon figyelemreméltó, hogy ennek a sértődésnek van egy olyan célja, hogy büntesse a környezetet, a világot... Na most az édesanya még foglalkozott vele, hogy kijöjjön ebből a helyzetből, tehát a célt, hogy „...csak úgy tudtam megbüntetni, hogy... ott maradtam...” nála részben elérte. Sikerült az anyában legalább időlegesen lelkifurdalást keltenie... 

A rossz hírem az, hogy az esetek nagy többségében a többi ember, a „világ” nem hogy lelkiismeretfurdalást érezne vagy büntetve érezné magát, észre se veszi azt, hogy mi most megsértődtünk. Marhára nem érdekel senkit, mindenki magával van elfoglalva... Ennél feleslegesebb és hatástalanabb hatóeszközünk a környezetünkre, a „világ”-ra nincs... 

Volt már ilyen érzésed? Voltál már így megsértődve? Érted/érzed, miről beszélek és ír Feldmár András? Legközelebb eszedbe jut majd, hogy jó lenne hamar kijönni belőle, és nem belekerülni a lefelé húzó spirálba, hogy egyre hülyébbnek érezd magad, ahogy megy az idő és még mindig meg legyél sértődve a „világ”-ra, ami ezt észre se fogja venni?

teveatufokan@gmail.com

Az à propos ehhez a bejegyzéshez a következő idézet volt egy interjú-cikkből (http://szegedma.hu/hir/szeged/2014/07/a-szolgaltatas-halojaban-egy-srac-szentesrol.html):

"- A szerencse azért gyakran segítette, nem?

- Nincs olyan, hogy a szerencse segít. Az életem folyamatos fejlődés volt, mint akárki másé.” 

Ez a szerencse-business egy jó barátommal hónapok óta polémia tárgya. Az álláspontok rögzítése: 

• Ő azt mondja. „Olyan, hogy szerencse nem létezik”,
• én meg azt: „Igenis van olyan, hogy szerencse...” 

Az övé egyértelmű, az enyém esetleg félreérthető, ezért pontosítom: az állítás pontosabban az, hogy szerencse mint olyan létezik, de nem minden szerencse, vagy fátum. Tehát van egy olyan kontinuum, amelynek az egyik végén a „szerencse nem létezik” tétel van, a másik végén meg az, hogy „csak szerencse/sors van”. 

Én valahol a kettő között vagyok, annyit mondok mindössze, hogy „nem tudok mindent, mindig kontrollálni”... megpróbálok lehetőleg a legtöbbet, alapvetően mindenre vonatkozóan, ami tőlem függ és arra, ami nem (részben, nagyon nem, vagy egészen) tőlem függ, azért arra is megpróbálok hatni valamennyire (sok dologról tud kiderülni, hogy tudjuk befolyásoni, amiről nem is hittük volna az elején, úgyhogy nem szabad hamar feladni a terület „körbepisilését”), de ez utóbbi eredménye kétesélyes (megjegyzem, ami tőlem függ akár teljesen is, azt is el tudom... de nagyon ám...)... És amiben lutri, hogy sikerül-e hatást elérnem, mert nem teljesen kontrollálom az életnek az adott szegmensét, ott a (bal)szerencsének van egy bizonyos játéktere. 

Egyértelműen van olyan (pl. vallási) felfogás, amely szerint semmi nem függ tőlünk. Mi sem áll távolabb tőlem. Ilyen pl. az iszlám vallás: in s’Allah, ahogy Isten/Allah akarja... Nem tudom, van-e ennyire közvetlen szerepe a gondolkodásukra, de amikor több, mint két évtizede felfelé menet a hegyi kacskaringós úton a kihalt, kiégett algériai vidéken a menetrendszerű, Algírba tartó autóbusz sofőrje gondolkodás nélkül belement a kanyarban a szembe jövő sávba, hogy előzzön egy lassabb járművet, arra gondoltam, hogy akár ez a hiedelem a mindennapi cselekedeteiket is ennyire áthathatja (ha Allah akarja, megmaradunk, ha meg nem, úgyis mindegy...). 

Szóval a szerencse szót én magam se kedvelem, soha nem lottóztam például, általában sem vezettem a hajómat a vakszerencse irányába (habár volt nem is egy, hanem két olyan, később – pozitívan - meghatározóvá vált karrierdöntésem is far back then, amelyben semmi másra nem számíthattam, mint a jó szerencsémre... bejött... mindkétszer... és persze, ha nem jött volna be, akkor se haltam volna meg, máshogy alakult volna az életem, életünk, ennyi...). Szeretem inkább lehetőségnek hívni, olyan lehetőségeknek, amelyekre készen kell lenni, amelyekre bizonyos mértékig előre lehet készülni. 

Jó példa erre a nyelvtanulás, amely általában hosszú folyamat, viszont egy olyan eszközt ad a kezünkbe, amely nagyon rugalmasan alkalmazható, ha lehetőség adódik (az angol és a francia nyelv tanulása nekem tisztán örömtanulás volt, a németnél már volt egy olyan, hogy harmadiknak már ezt kellene, mert ez még a meghatározó errefelé, de annak se volt egy meghatározott felhasználási célja, csak megjelent benne az általános utiltárius gondolkodás...  – később úgy alakult, hogy mind a hármat kellett használnom aktívan is, mindegyikkel kerestem pénzt, ha tetszik, nem vártam, hogy a lehetőség adódjon, felkészültem a lehetőségre...) 

Azt mondtam, hogy azon a bizonyos kontinuumon (egyik vége: nincs olyan, hogy szerencse, másik vége: csak szerencse van) én az első végéhez állok közelebb... kamaszkorom óta kimondott alapelvem volt, hogy az X-tényezőt, az ismeretlent, a nem tőlem függő tényezők hatását a minimálisra csökkentsem, és azokra is képes legyek, ha néha minimálisan is csak, hatni. Az soha nem jutott eszembe, hogy mindent kontrollálni tudnék, ma is abszurd számomra még az ötlet is, kicsit ilyen Istent játszok kicsiben... 

Akkor valamit arról, hogy mit gondolok arról a gondolatról, hogy „olyan, mint szerencse, nincs...”. Nos, ez –nekem – lefordítva  egyenértékű kijelentés azzal, hogy „mindent, az életemet, ami történik benne, én kontrollálok, nincs olyan hatás, amit ne tudnék kontrollálni és mindent, de mindent látok előre, ami velem fog történni, nem érhet meglepetés”. 

Túl azon, hogy azt gondolom, hogy nem így van (ez nyilván kiderült, meg hát ez csak az én véleményem, ezen könnyedén túl lehet lépni valakinek...), ennek egy érdekes veszélye is van: ha ezt elhiszi valaki, nagy bajban lesz, amikor egyszer (és legkésőbb a legvégén ez biztosan eljön, mert ő sem halhatatlan...) kicsúszik majd a kezéből az irányítás, egyszer majd talán egészen, vagy majdnem egészen. Azért mondom ezt az extrém helyzetet, mert ebben jobban látszik az ellentmondás. 

Amíg jól megy a szekér, látszólag (?) nem cáfolható a tétel (hogy „szerencse nem létezik”), és tipikusan olyanoktól lehet ezt hallani, akiknek jól megy a szekér. Ennek az ellenpólusa a szerencsétlen, a hajléktalan, de az is, akinek nem sikerült elérnie semmit abból, amit szeretett volna, aki viszont mindenkiről, aki valamire vitte, azt gondolja, „...na ez is megéri a pénzét... kiváncsi vagyok... de tudod mit? Nem is vagyok kiváncsi, biztos vagyok benne, hogy nem becsületes úton gazdagodott meg... egy brancs vagytok ti, hiába is tagadjátok...”. Ez a - két pólust jellemző és az említett kontinuum két végére való - „lecsücsülés” a két pólus egymás tükörképeiként való  megjelenését, egymásra rímelését jelenti. Az egyik mindent a balszerencsére fog, a másik az összes sikeréért csak saját magának vindikálja az elismerést. Előbbi semmit nem fog tenni, mert miért tenne, minden a Sors kezében van, az utóbbi pedig, ha megtörik az út, nem tudja elviselni, hogy kudarcot vallott.

Ahogy sok másban is, gondolom, itt is az arányokról, a (dinamikus, időben változó) egyensúlyról van szó, a saját teljesítmény (a saját kreativitás, a dinamizmus, az életerő, a vitalitás, a mojo, a döntésképesség, az önbecsülés) ereje és a lehetőségek, véletlenek, külső, befolyásolhatatlan tényezők  hatása között. És lehet idő, hely, partner, stb. függő, hogy milyenek ezek az arányok, milyen ez a (dinamikus) egyensúly. 

Rettenetes erőt és ugyanakkor keménységet adhat és csalódáshoz, szomatikus megbetegedésekhez is vezethet, ha azt gondoljuk, hogy az életünkben, munkánkban mindent kontrollálni tudunk. 

Az üzleti, vagy életvezetési támogatásról (hogy haza is beszéljek egy kicsit) 

• Csak az gondolhatja, hogy nincs rá egyáltalán, sohanapján szüksége, aki nem hisz abban, hogy neki bármilyen befolyása is lehet az élete folyására (aki „feladta”)... ilyen amúgy nincs (vagy max csak egy rövid ideig, aki tényleg feladja, az meg is teszi a megfelelő lépéseket és már nehéz vele találkozni...)
• Az, aki azt gondolja, hogy nincs olyan, hogy szerencse, hasznos lehet, ha konzultál, támogatást kér (bár ez némi logikai ellentmondásban lehet azzal, hogy ő maga egyedül elbír mindennel...),
• aki pedig helyzet, stb. függően a két véglet közé gondolja magát, tehát tudja hogy nagyon sok minden (talán több is, mint amennyit előre el tud képzelni) tőle függ, de nem minden, van szerepe az életében a véletlennek, az ismeretlen tényezőnek, ha tetszik, a (bal)szerencsének, ő szintén hasznosan használhatja mind az üzleti, mind az életvezetési  támogatás előnyeit. 

Te hogy gondolod? Melyik tábort erősíted? (a) van szerencse (is), (b)nincs ilyen, hogy szerencse, vagy (c) csak (bal)szerencse van? 

teveatufokan@gmail.com

Ma találkoztam egy csigával... Dél körül a puszta tényt már rögzítettem egy egy perces videó melléklésével a Facebookon, de délutánra komoly metafórikus mélységekre bukkantam és ezt most megosztom Veletek... 

https://www.facebook.com/photo.php?v=744709885570842&set=vb.100000955135580&type=2&theater

A tény. Egy csiga egy egyperces – vágás nélküli – videóban kb 10 cm-t tesz meg. Ha ezt felszorozzuk hatvannal, akkor 6 m/órás sebességet kapunk. A normál, jó tempós gyalogolási sebesség kb. az ezerszerese ennek: 6 km/óra. 

Mégis, észrevettem, hogy mozog. Soha nem szoktam észrevenni, hogy mozog. Látom, hogy van, látom a nyomát. Egyszer a teniszpályára betévedt (nem a pályára, hanem a vonal mögé kb 2 m-re, nagyjából biztonságos helyen, hogy ne lépjek rá) és ott jobban lehetett látni a nyomát, azt is lefotóztam, de ott eszembe se jutott a videóra átkapcsolni, mert a mozgása nem volt érzékelhető. Számomra. 

Értelmezés, metafóra heurisztikus (:-))) keresése. Az jelent valamit, hogy észrevettem. Valahogy sikerült egy rövid időre úgy lelassulnom, hogy észrevegyem, hogy mozog. 

Valahol olvastam (több helyen is), hogy nagyon ritkán vagyunk a jelenben, az itt és mostban, általában azon törjük a fejünket, hogy mit csináltunk (vagy mit nem csináltunk, amit kellett volna), vagy hogy mit fogunk csinálni... Ismeritek a Wednesday car-t Johnny Cash-től? Szerintem a legjobb albuma, a Rambler, az „autós csavargó”. Ha nem, vagy ha régen hallottátok, íme: http://youtu.be/J0zCO6uScYc (fent van az egész Rambler, amúgy...). A lényeg, hoyg csak a szerdán készült autó (vagy bármi...) az igazi, mert hétfőn-kedden még a hétvégére gondolnak vissza a munkások, azért kalandozik el a gondolatuk, csütörtökön és pénteken meg a következőre... 

Volt már az veletek, hogy volt egy mesés szilveszteretek és ugyanazzal a csapattal meg akartátok ismételni? Hogy sikerült? Nektek se? És bármilyen csoportban, ha jól éreztétek magatokat, mindig elkapott a hév, hogy valahogy azt örökre (egy kicsit legalább)? Nektek se? OK, we are on the same page... Ott, akkor volt jó, és kész (a jelenben)... és nem attól, hogy már ott tervezgettétek (a jövőben), hogy milyen jó lesz újra... 

Nekem ezzel a csigával a jelen köszönt be egy kicsit, ott voltunk, én meg a csiga... ő vágtatott a saját mércéje szerint és nekem valahogy olyan mindfulness nélküli mindfulnesses pillanatom volt, hogy se éppen visszafelé nem gondolkoztam valamin, se azon, hogy mi lesz holnap, holnapután. Észrevettem, hogy „Jé, a csiga tud vals időben is mozogni...” 

Van egy további flashem is. Ez az előbbi bejegyzéssel is kapcsolatban van... a tempó... nemcsak a beszéd tempója, mint ott, hanem az élet, az égés, a nyüzsgésünk tempója... nagyon különböző... és hogyan tudunk találkozni a másikkal? Ha egy rövid időre legalább, a kontakt idejére, felvesszük, legalábbis megpróbálunk igazodni az ő tempójához. Na, ez... 

Szóval: 1. Csiga, 2. Lelassulás (hozzá), 3. Megértés (hogy real time-ban megfigyelhetően mozog, ha kellően lelassulunk), 4. Első metafóra: jelenben lenni, itt és most, az kellhet sok mindenhez, például, hogy észerevegyünk dolgokat, 5. Második metafóra: a tempó ereje és uralma rajtunk... vajon tisztában vagyunk-e mindig vele, hogyan befolyásolja az érzékelésünket, a megértésünket... 

Köszi, csiga...:-))) 

teveatufokan@gmail.com

Van olyan érzésed néha, hogy csak beszélsz, beszélsz, de minek? Bánhidi Brigi talált egy jó kis videót erről a dologról ma a Facebookon, ha sikerül belinkelni, és ott is marad, ahová tették, amikor éppen ezt olvasod (http://sco.lt/88goef), azt is megnézhetitek és mivel TED-es, lehet hogy valahogy fordítást is lehet hozzá szerezni (technikai megjegyzés: azokat az angol szavakat, amelyeket a videóban is látsz leírva is, megtartottam, de le is fordítottam őket). 

Mindenesetre én idehevenyésztem a lényeget az egészből, kvázi “gyorsírással”, hogy “meglegyen” (tudjátok: a “take away…”). 

Szóval néha/mindig (tessék kiválasztani a vonatkozót…) azistennek se figyelnek ránk, pedig úgy szeretnénk… miért is? 

Mert amit csinálunk, az valamelyik ezek közül, esetleg egy egyveleg (Thomas Gordon módszer szerint azt mondanám: “közléssorompó”…): 

• Gossip - pletykálás
• Judging - Kritizálás
• Negativity - Negativitás
• Complaining - Panaszkodás (uk?!)
• Excuses - Kifogások
• Lying - Hazugság
• Dogmatism – Dogmatizmus (csak azt nyomom, amit én gondolok) 

Hey, itt álljunk meg egy pillanatra… Nálad melyikek tudnak behuppanni? Nálam az első és a második esélyes, de már dolgozom rajtuk… és Neked? Te is dolgozol már rajtuk? Vagy most fogsz csak megvilágosodni? Vagy nem is érdekel az egész? (Ez utóbbit valahogy nem hiszem… tudod miért? Mert amit én írok hévből, tempóban, flow-ban, azt másnak megérteni, ahhoz itt-ott erőfeszítést kell tenni… aki idáig eljutott (egyáltalán, ezt a blogot ez első látogatás után újra meglátogatja…), az azért már tart valahol… például szeret befektetni energiát ilyesmi (ennek) a megértésébe, mert néha volt az az érzése, hogy érdemes…) 

Vissza a főtémához… szóval hogy miért nem értenek meg, nem figyelnek ránk, ha nem… Ha ez történik, most fogódz meg, az a sok baromi fontos dolog, amit elmondasz, végülis a többieknek, a másiknak nagyrészt  rossz akusztikájú zaj lesz, nem figyel rád/ránk, jószerivel annyit jegyez meg az egészből, hogy unalmas, netán kellemetlen, kerülnivaló ember(ek) vagy(-unk). 

Ehelyett, ha megtanulunk (vagy "csak" odafigyelünk arra, hogy…) hatékonyan beszélni, és egymásra tudatosan figyelni (mert már érdemes...), ha tudatosan kommunikálunk és figyelünk egymásra (tartalmilag kerüljük a fenti “közléssorompókat”), milyen világ is lenne az? Netán még a környezetet is úgy alakítanánk, amiben ez zajlik, ahol az igazi megértése egymásnak a norma... Na,  ötlet? 

Nem tudok elszakadni ebben az összefüggésben attól a számomra nagyon erősen metafórikus történettől, ami "már a régi görögök is"-sel kezdődött (nem írom hol, mert fogalmam sincs, túl sok könyv fordul meg mostanában a kezemben). Bíróságon, vagy egyéb vitánál mindkét félnek először addig kellett próbálkoznia a másik (!!) fél álláspontjának megfogalmazásával, amíg azt a másik fél el nem fogadta, mint a saját álláspontjának egy kellően árnyalt változatát. Utána lehetett elkezdeni vitatkozni, mindenkinek végre a saját álláspontját védve... 

Vissza a videóhoz. A hatékony beszédnek több összetevője van, az előadó is elmondja, hogy ez persze csak ízelítő, akinek mélyebb dologra van szüksége, az menjen el beszéd-coachoz (gondolom ő az, szóval ez a reklám helye, de soha rosszabb reklámot…) 

Szóval először a tartalmi részt, hogy mi segítene megértetni magunkat (túl a “közléssorompók” elkerülésén), az angol szavak kezdőbetűiből a "HAIL" szóban összegzi, ami történetesen jégesőt is jelent, de itt köszöntést, "üdvözlégy"-et is, tehát valakinek a lelkes fogadását (azért lássuk be, ez sem a spanyolviasz...): 

1. Honesty - being clear and straight (becsületesnek, egyenesnek, világosnak lenni)
2. Authenticity - being yourself (légy önmagad)
3. Integrity - being your word (úgy cselekedj, miként beszélsz, integritás)
4. Love - wishing them well (szeretet, de ennek a "jót kívánj nekik" értelmében - hozzáteszi a videóban, hogy ha így közeledsz valakihez, jóval kisebb esélyed van arra, hogy egyáltalán képes legyél a fenti "bűn"-öket elkövetni...) 

Azután a rövid videóban arra is kitér, hogy a hang, az előadás fizikai része (a metakommunikációra itt nem tér ki, itt tényleg a beszédhang meghatározó jellegzetességeit emeli csak ki) hogyan segíthet, hogyan szintén tényező abban, hogy figyelnek-e ránk, vagy nem:

1. Register (hol van a hangod, orrhangon, magas fejhangon beszélsz, vagy a mellkasodat és a hasadat is használod a mélyebb, teltebb, testesebb hang képzésére, ez utóbbi a hatásosabb)
2. Timbre (being warm - a hang melegsége, szó szerint csengése, vagy inkább a kopogása a jellemző)
3. Prosody (not monotonous - nem monoton, színes, dinamikus)
4. Pace (tempo, silence... - a tempó, a változtatása a tempónak, a csend "használata")
5. Pitch (hangmagasság és variálása)
6. Volume (hangerő és variálása) 

A legvégén pedig arról beszél, hogy érdemes bemelegíteni magad és hangod egy-egy prezentáció előtt. Az ő "receptje" a következő (ezt mindenképpen figyeld meg a videó végén, meg ezt leírni csak nagyon hozzávetőlegesen tudtam): 

• Karok magasba belégzéssel, nagy sóhajtással leereszteni (2x)
• Az ajkak bemelegítéséhez mondogasd: "ba, ba, ba, ba..." (ezt ne ilyen pötyögtetve, hanem szinte puskalövésszerűen mindegyiket, a "b"-t jól nyomd meg, úgy hogy úgy "kipattanjon", erőteljesen)
• Azután azt a "brrrrr"-t, tudod, mint a gyerekek, úgy pörgetve
• Az ajkak rendben, a nyelv jön, egy ilyen eltúlzott "lá, lá, lá"-zás , úgy hogy a nyelved az elején erőteljesen érintse a felső szájpadlásodat
• Azután pörgesd az "r"-t ('aszondja, hogy ez igazi pezsgő a nyelvnek...)
• És ha csak egyet lehet (és gondolom, nincs a közelben senki...), akkor karmozdulattal kísérve egy kicsit szirénázni kell ("víííí... - kar fel, hang egyre magasabb, mint a nemtudom, talán a sasmadár (vagy a vércse?!), majd vissza a mély tartomány felé:) ..vóóó" és mondjuk ezt mégegyszer ezt a fel-le-t... 

Hajrá...:-))) szerintem van benne mindenki számára egy-két ötlet...

teveatufokan@gmail.com