HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com

Naptár

2025
<< 
jan feb már ápr
máj jún júl aug
sze okt nov dec

Friss topikok

Linkblog

Az élet = szenvedés?

isocrates_coaching 2025.06.18. 10:19

buddha.jpeg

Ne siesd el a választ… felnőtt fejjel én elsiettem, talán (biztos?) rosszul értelmeztem Buddha 4 nemes igazsága közül ezt az elsőt, és még attól a megengedő érdeklődéstől, amit kamaszként a buddhizmus “gimnasztikáján”, a jóga test-fejlesztő, -karbantartó (legalábbis így fogtam fel akkor, nekem a hare Krishna egy nóta volt…) ágán keresztül iránta tanusítottam.

Mert hogy micsoda állatság, baromság az má’, hogy az “élet = szenvedés??!” Az enyém ugyan nem, gondoltam már felnőtt fejjel, valahol egy blog bejegyzésemben ezt ki is fejtettettem évekkel ezelőtt, miután beleolvastam egy alapos Buddha tanulmány kötetbe… most kicsit máshogy gondolom. De a fájdalom NEM = szenvedés!

Ez volt az a post:

https://vezetoi-coaching.blog.hu/2020/12/12/maganvelemeny_buddharol

Most a neten az első találat, Adamcsik Alíz “A szenvedés igazsága” c. blog bejegyzése helyre tett. Hogy Buddha nem azt mondja (azt hiszem, szó szerint azt mondja, nem vagyok hülye, de ezek szerint nem úgy kell érteni…), hogy az élet = szenvedés, hanem hogy az életben elkerülhetetlen a szenvedés. Van, létezik a szenvedés az életben, hiába próbáljuk a praktikus nyugati kultúrában tagadni, semmissé tenni, elkerülni akarni minden áron, a szenvedés teljesen, minden helyzetben nem elkerülhető.

Az így azér’ egészen más… a leányzó fekvése… így aláírom. Meg azt is, alapvető, majdnem ez a lényege ennek a postnak, ez a distinkció, különbség-tevés a FÁJDALOM és a SZENVEDÉS között. Az egyik legitim, ösztönös, zsigeri, a reakció rá (fizikai szenvedés jelei, követői, kifejezői) normális, természetes.

A másik, a szenvedés, a metafizikai fájdalom átélése, megélése már szubjektívebb, nem teljesen, de szellemünkkel felül tudhatunk rajta (bizonyos mértékig!!) emelkedni. Bizonyos mértékig, mert persze szellemünk, lelkünk elkerülhetetlenül fizikai, romlandó porhüvelyünkhöz kötött, bizonyos mértékig a kölcsönhatás sorsszerű… A mérték, amire hatni tudhatunk…

A filozófia, a tudás szeretete, a különböző irányzatú pozitív praktikák világa erről a mértékről, a felülemelkedés lehetőségeiről szólnak. Szerintem.

Magányos, egyéni út ez a viszonylagos felül emelkedés, a postot író Alíz a gondolatmenetet a meditációra, mindfullnessre futtatja ki, azt a részt nem emeltem ide, ha érdekel, keresd meg. Nekem az ezekhez vezető út a jógában úgy-ahogy megtanult fizikai lazításnál végetér.

Akkor most jöjjön az idézet Adamcsik Alíz “A szenvedés igazsága” c. blogjából. Ha még valami eszembe jut, azt utána…:-)))

“A buddhizmus első nemes igazsága, hogy a szenvedés létezik. Fontos hangsúlyozni, hogy NEM azt állítja, hogy az élet szenvedés, amit sokszor félreértenek, hanem egyszerűen csak elismeri a szenvedést a létezésben, ami elől a nyugati kultúra inkább elfordítja a tekintetét és hajlamos elmenekülni előle.

A buddhista pszichológia különbséget tesz a fájdalom és a szenvedés között. A fájdalom egy elkerülhetetlen része az életünknek. A szenvedés viszont elkerülhető, hiszen ez „csak” a reakció, amit a fájdalomra adunk. Ha megvizsgáljuk a szenvedést, akkor láthatjuk, hogy nem csak mi szenvedünk, a szenvedés kollektív. Szenvedtek a római korban, a közép korban, a háborúk idején, most pedig a Covid miatt szenved az egész világ. Még a leggazdagabb emberek vagy híres emberek is szenvednek. Mi a közös bennünk és Brad Pittben? A szenvedés. Ez az, ami összeköti az embereket.

A saját szenvedésünk abból adódik, hogyan reagálunk az életünkben megjelenő fájdalmakra és nehézségekre. És hogyan is reagálunk általában? Ellenérzéssel, félelemmel, haraggal, irigységgel, feszültséggel, szorongással. Ezek az érzések aztán arra ösztönöznek bennünket, hogy elforduljunk tőlük, elnyomjuk őket, így belevetjük magunkat valami olyan tevékenységbe (rágyújtunk, folyamatosan vásárolunk, a neten lógunk), ami eltereli a figyelmünket a megjelenő érzésről. Gyakran pedig olyannyira azonosulunk velük, hogy teljesen beleragadunk ezekbe a negatív érzésekbe és depresszívvé, szorongóvá válunk.

Természetesen az élet nem csak a szenvedésről szól. Az élet tele van boldog pillanatokkal. Azt kell megtanulnunk észrevenni, hogy az érzéseink, – ahogy az élet is – folyamatos változásban vannak. A kellemes, a fájdalmas, a siker, a bukás, az öröm és a szomorúság mind része az életünknek. A nyugati kultúrában hajlamosak vagyunk elfordulni mindentől, ami nem szép, ami kellemetlen és csak a szépre, a kellemesre koncentrálunk.

A külsőségekre koncentrálunk, hogy ne kelljen észrevenni azt, ami belül szenvedést okoz. De ez a stratégia láthatóan nem működik. Az elmúlt évtizedekben a külső szépséghez, a kellemes dolgokhoz való ragaszkodás nem tette jobbá az életünk. Az emberek egyre elszigeteltebben élnek, nem létező életekhez hasonlítják saját életüket és egyre magányosabbá és szomorúbbá válnak.

Ha mindig csak a boldogságot és a kellemes érzéseket kergetjük nem vesszük észre, hogy az életben elkerülhetetlen a fájdalom és a nehéz helyzetek, akkor hogyan tudunk bánni velük, amikor megjelennek? Milyen stratégiáink vannak megbirkózni a nehézségekkel?…”

Ez nekem most paramount, hogy megkülönbeztetni tudjam a fájdalmat a szenvedéstől… a férfiakat általában nem készíti fel az élet a fájdalomra, meg kell öregedniük - általában -, hogy megismerkedjenek vele alaposabban. Ebben sincs egyenlőség… ezért van, hogy a “férfiak rossz betegek…”

És mi van azzal a közhellyel, hogy “csak meg ne öregedjen az ember!”…? Nos, mi is az alternatíva? Fiatalon meghalni?! Lehet választani…:-)))

Nun, in diesem Sinne…:-)))

 

 

Szólj hozzá!

Bloomsday - 1904. június 16-a emlékére...

isocrates_coaching 2025.06.16. 19:15

joyce.jpeg

Mi a fene volt 1904. június 16-án?! Egy regény, egy nagyon híres és hírhedt regény, James Joyce kb. 600 oldalas korszakváltást jelző regénye, az Ulysses ezen a napon játszódik, igen, egy meghatározott naptári napon az egész könyv...

És mi közünk van nekünk itt, Magyarországon az ír emigráns író (külföldön élt élete legnagyobb részében, mindenfelé) hülye, olvashatatlan regényéhez, amiről sokan tudnak, de annál kevesebben olvasták? Több, mint gondolod. Leopold Blum, a főszereplő, Odüsszeusz (Ulysses) ír megfelelője, egy magyar zsidő férfi és egy ír katolikus nő Írországban született gyermeke. Az apa Szombathelyről származott el.

Idén Szombathelyen (megnéztem...) 4 (!!) napot szenteltek James Joyce munkássága emlékére (13-16), de az egész világon megünneplik évente legalább az eg június 16-át, a "Bloomsday"-t.

Engem is megcsípett a Joyce "cece légy", és először életemben én is megemelem kalapom az ír James Joyce nagysága előtt ezen a napon. Remélem, legkésőbb egy év múlva, már a "Dubini emberek", a "Portrait of an artist as a young man" és az "Ulysses" már a tarsolyomban lesz. Olvasgatom őket, szereztem hozzá segtő irodalmakat is, a nagy Joyce életrajzból sincs sok hátra, szóval rajta vagyok a projekten...  

Szólj hozzá!

Szórakozva érvelni tanulni a youtube vitákból…

isocrates_coaching 2025.06.13. 10:21

strawman.jpeg

7 érvelési hiba/zsákutca egy példán keresztül

deflection.jpeg

(csak 6-ot mentettem el a lenti video-ból, feladat, mi a hetedik...:-))).

black_and_white.jpeg

J.B.Peterson n+1-szer helybe ment a lóf@szért…:-)))

scotsman.jpeg

A Jubilee nevű valami site/izé rendszeresen szervez hasonló rendezvényeket. Pontos koreográfia szerint lezajló videóra vett nyilvános viták 20-25 mondjuk flat-earth hívő és egy kiválasztott normális között…

Ezúttal egy csapat ateistát (fiatalokat, podcastereket, stb) hívott meg a Jubilee egy szál kereszténnyel való nyilvános vitára.

Az egybehangzó hírek/beszámolók szerint az 1 db vitára kész keresztényt nem nevezték meg. A rendezvény kezdetén derült ki, hogy Jordan B. Peterson-nal fognak vitázni.

begging_q.jpeg

El is indult a szigorú szabályok szerint levezetett vita, a címe a feltett videónak gyorsan “Jordan Peterson vs 20 ateista”-ra az eredeti “Egy keresztény vs 20 ateista”-ról, ki fog derülni miért.

false_eq.jpg

Az első videó kifejezetten az érvelés direkt (!), vagy nem tudatos hibáira koncentrál, kiemelve a kb. 1,5 órás videó eseményből a jellemző részleteket.

 

 

 A második videó a teljes esemény rögzített felvétele, ha valakit esetleg az is érdekelne… 

 

Szólj hozzá!

Nobel díj érett zseni vagy sarlatán?

isocrates_coaching 2025.06.13. 10:02

escher.jpeg

Ez a tésztaképű faszi (kinézet rasszizmus, vállalom...), Eric Weinstein - megteszem a tétemet - egy ordas nagy szélhámos, pseudo-intellectuel. Azután majd ha kiderül, hogy nem, jelentkezem hamuért, fejet szórni...:-))) (megjegyzem, Musk-ban pl. igazam volt, hogy van egy ordas nagy szélhámos is benne, hogy van-e más is, the jury is still out... és ezt én legalább tíz éve mondom azon az alapon, hogy ha egy állat úgy hápog, mint egy kacsa, úgy totyog, mint egy kacsa, és minden egyebet úgy csinál, mint egy kacsa, akkor nem tűnik nagyon merész következtetésnek, már csak Occham borotvája kapcsán se, hogy az illető lény minden valószínűség szerint egy kacsa...).

Nem kis feladat ezt előre - a tudományos közösség kialakult véleménye előtt - eldönteni, még ha provizórikusan is. Viszonylag távol áll tőlem a terület, ha reál képzettségem (mérnöki) van, ez a szintű fizika mandarin nekem. de intellektuális érzékenységemet piszkálja, hogy ha tényleg szélhámos, milyen időket élünk már, hogy ezt lehessen... Ezért követem Musk-ot is, Peterson-t is, Trump-ot is (őt más indítékkal), hogy megfigyelhessem, hogy hogyan próbálják az igazi racionális aktorok vitákban ledönteni a saját maguk által faragott szobrot a net, a social media, a podcast-szféra minden mehet, minél jobban ereszd el a hajad módon.

Ja igen, és érvelést is tanulok közben, mert ezek az új-sütetű pseudo intellectuel-ek, szélhámosok (néha zsenik is, megkavarandó a képet...) azt tudnak, lyukat beszélni a hasba, érvelni, dumálni, de főleg játszani a mártírt, akit elnyomnak szellemileg és mindenileg is. Metafórákban különöösen erősek. A post illusztrációja Escher grafika, Weinstein állandóan említi, szerelmes belé... mint Peterson a "Bűn és bűnhódésbe"... merthogy minden ateista potenciális gyilkos, mivel a vallás (értsd kerteszténység, Új Testamentum alapon) "metaphorical substrate"-je nélkül "lehetetlen" etikai gerincet kifejleszteni...

Na most azt tisztázni kell, hogy Eric Weinstein nagy fába vágta a fejszéjét. Az egyszerűbb szélhámosok könnyebb területeket választanak. Weinstein mataematikus képzettségű, tehát nem fizikus, de ez nem lenne nagy baj, nem vagyon diploma-fetisiszta. Az is lehet, hogy negyven évvel ezelőtt, amikor elkezdett ezzel foglalkozni, még tiszták voltak a szándékai, tényleg hitte, hogy megtakált valamit. Azután mást csinált és néhány éve rájöhetett, hogy ha igazán nagyot akar dobni, amit azóta csinált, esélytelen, fogta, visszanyúlt a negyven évvel ezelőtti jegyzeteihez, összerendezte és tartott egy hosszú előadást Oxford-ban az így felmelegített teóriáról. Amire emlékezett. Használja kulcs elemként az ún. shiab operátort, amire már nem emlékszik pontosan... sic...

Azután megjelentet egy preliminary-nek nevezett paper-t is, amit nem hajlandó peer review folyamatnak alávetni, mert az -. szerinte - alapvetően biased és ellenséges lenne. Tehát onnan tudhatjuk csak, hogy az elmélet  helytálló, hogy ő állítja. Ja, és meggyőzte az elmélet helyességéről Joe Rogan-t is és Lex Friedman-t is hosszú podcast-okban. Ott oldott, könnyed, szerény (ja, nem...) és áldozat, a rendszer, az akadémia áldozata (youtube.-ban megtalálhatók ezek a laikus podcaster hozsannák...).

Essen szó arról, miről is szól a szerény (ja, nem) Eric Weinstein teóriája? Nem kisebbről, mint a theory of everything-ről, a fizikai teóriákat egyesítő, a fizikusok Szent Grálját megtestesítő, unified teóriáról. Bizony, ez ha igaz (lesz, lenne...), az valószínüleg Nobel díjat érne, sőt többet intellektuálisan.

A hetvenes évek string elmélete ezzel az igénnyel lépett fel, ma is kutatják itt-ott, nem nyert (eddig...) a kedves versenyző. Valószínüsíthető, hogy a fiatal, ambiciózus Weinstein előtt ez jelent meg ennek kapcsán, a unified theory és akkor lehetett egy ihletett pillanata, amikor még azt is tudta, mi az a shiab operátor (ma már csak a nevére emlékszik, de felhasználva ezt az új nyilvánosságot, a joerogan-eket, hogy ebben az lternatív térben a sok hozzánemértő előtt megnemértett kvázi istenné, a paradicsomból kikardozott bukott angyallá válhasson - nyilván a sok nyeretlen két éves a maga megnemértett zseni sorsát bosszúlja meg ezen kudarcos, deeply hurt zseni-jelöltek felemelésében...). Weinstein az ő elméletét Geometric Unity-nek (GU) nevezi.

Fent van minden a youtube-on, az említett Oxford előadás is, nem fárasztalak, elég hogy én belenéztem...:-))) egy illusztrációt teszek csak ide, egy video vitát, a híres "how dare you?!" vitát, Piers-nél. 

  

Szólj hozzá!

Rare earth material primer...

isocrates_coaching 2025.06.13. 09:07

Sokat lehet olvasni, hallgatni, nézni kb. tíz év óta a ritka föld fémekről...  Eddig ez a kb. 28 perces, 2 napja feltett video (inkább csak audio) volt a legvilágosabb áttekintés az egész jelenlegi helyzetről, és arról is röviden, hogyan jutott a világ idáig:

qqq

Szólj hozzá!

Dunning-Kruger effect - Under scrutiny...:-)))

isocrates_coaching 2025.06.12. 21:40

dunning.png

Túl triviálissá vált, közhellyé a Dunning-Kruger effect/hatás. Túl hamar kerül szóba, ráadásul kontextustól függetlenül, aki használja, alkalmazza nyakra-főre, lehet, pont nem a híres görbe védett pontján van, ő maga....

Felfigyeltem egy videóra, ahol ezt a témát járták körbe, után kerestem, így állt össze ez a post.

(1) (ez még nem az a video...). Ez azt mutatja be röviden, hogy akik használják (abban a formában, úgy, ahogy ismerjük), nem törődnek a fontos részletekkel, modalitásokkal. Hogy pontosan miben szoktak pongyolák lenni a hivatkozások, 3 pontban foglalja össze.

“The irony of the Dunning-Kruger effect”:

  1. A D-K effect is NOT about stupid people (in general!!) it is about incompetence (in specific topics…)
  2. Incompetent people are NOT more confident or arrogant
  3. It is about poor performers NOT beginners

(2) (ez az a video) 

“The Dunning-Krueger effect isn’t real”… (or kind of correct…?!)

A video beszélgetésben végülis arra lyukadnak ki (az érvelés érdekes), hogy nagyjából a D-K effect úgy-ahogy érvényes, de kvázi véletlenül, nem abból következően, amiből levezették. 

(3) A keveseknek... Ennek a videonak a középpontjában nem áll a D-K effect (a címe ellenére), de a video tartalma worth it... érdekes témák felé kalandoznak el ennek kapcsán.

“Sam Harris explains the Dunning-Kruger effect with Tim Nichols”

(4) P.S.: Dunning-Kruger paper-ök (a két névadó közös két paperjéhez (pdf-ben) vezetnek a linkek):

  • Dunning-Kruger 1999 original paper: “Unskilled and unaware of it: How difficulties in recognizing one’s own incompetence lead to inflated self-assessments”

https://dacemirror.sci-hub.se/journal-article/d892f06cdd326ef83a9ae29ed540647c/kruger1999.pdf

  • Dunning-Kruger 2017 paper: “Overconfidence among beginners: is a little learning a dangerous thing?”

https://people.uncw.edu/hakanr/documents/overconfidence2017.pdf

 

Szólj hozzá!

3 jó kérdés, ami biztosan előrébb visz... pl. coachingban

isocrates_coaching 2025.06.11. 13:27

zsuzsa.jpeg

Jó kérdésekkel többet segíthetünk az elakadt helyzetben levő beszélgetőpartnerünknek, mint a tutimegmondással. Bár külső szemlélőként könnyebbnek tűnhet az észt osztani, mindannyian tudjuk saját elakadásainkból, hogy célravezetőbb a megoldás megtalálásában, ha egy jó kérdés hatására új szempontból gondoljuk át a korábban kibogozhatatlannak látszó helyzetet.

Ezeket a kérdéseket nem csak coachingban lehet eredményesen alkalmazni. Vezetőként, HR partnerként, tanácsadóként, barátként is sokszor előfordul, hogy gondterhelt a kollégánk, ügyfelünk, barátunk. Ha nem csak a kíváncsiság vezérel bennünket, hanem valóban hasznos beszélgetésre törekszünk, és segítő szándékkal kérdezünk tőle, beszélgetőpartnerünk biztosan előrébb jut a helyzete megoldásában. Bónusz előny: az ilyen kérdések szülőként is elősegítik a cseperedő gyermekek önálló gondolkodásra tanítását.

Az alábbi három coaching szemléletű kérdéstípust F. Várkonyi Zsuzsa (R.I.P...) pszichológus előadásán tanultam. Egyszerű technikaként elsajátíthatók, és alkalmazásukkal profi kérdezővé válhatsz, kedves Olvasó.

HelikopterkérdésAhogy az elnevezésből sejteni lehet: ez a kérdés abban segít, hogy magasból nézzünk rá a helyzetre. Jellemzően akkor érdemes feltenni, ha úgy érzed, hogy a probléma gazdája nagyon szűk szögből látja a problémát, vagy „benn ül a gödörben”. Bölcsebb, racionális válasz fogalmazódik meg az ilyen kérdések nyomán.

Számodra ebből mi a leg?…

mi a legfontosabb? a legzavaróbb? a legnagyobb veszély?

Mi a Te felelősséged ebben?

Figyeljünk oda a megfogalmazásra: ha azt kérdezzük, „Mi a zavaró Neked ebben?”, az inkább elutasítást válthat ki az elakadt beszélgetőpartnerből, hiszen arról árulkodik, hogy nem értjük meg a nyomasztó problémáját, esetleg vele van gond, hogy zavarónak találja.

ZseblámpakérdésHa a beszélő hosszasan ecseteli a bonyolult helyzetét, amire nem találja a megoldást, külső füllel hallgatva előfordulhat, hogy valamit nagyon lényegesnek, furcsának vagy meglepőnek találunk. Hallgassunk az ösztöneinkre, és a gondolatmenet végén kérdezzünk rá erre a részletre.

Elmondanád nekem, hogy pontosan?…

Amikor azt mondtad…, ott szokatlannak találtam, hogy… Hogy van ez? 

Olyan ez - ahogy Zsuzsa fogalmazott -, mintha a sötét pincében a zseblámpa fényében botorkálnánk valamit keresgélve, és egyszer csak rábukkannánk valami érdekesre, amit reflektorfénybe veszünk. Világítsunk rá a szokatlannak tűnő részletre, és kérdésünkkel segítsünk a problémagazdának körbejárni azt.

Fehér bot kérdésHallgatóként feltűnhet nekünk, hogy bár odafigyelünk az elmondottakra, egy adott ponton elveszítettük a fonalat, a helyzet bemutatása homályos vagy kusza. Ilyenkor automatikus belső reakciónk többnyire az, hogy „biztos nem figyeltem eléggé, majd ki fog derülni.” Ehelyett az a tapasztalat, hogy az ilyen „elmaszatolt” részletnél valami nagyon lényeges van. Lehet, hogy ez adja a kulcsot a megoldáshoz.

Ezt itt nem értettem pontosan. Hogy függ össze?…

Valami nekem kimaradt a történetből. Mi a kapcsolat a kettő között?…

Ha jó hallgatóságként, az egónkat félretéve tesszük fel a kérdéseinket, a beszélgetőpartnerünk biztosan közelebb kerül a megoldáshoz. Kérdezéstechnikád csiszolásával Te is egyre jobb vezetővé, szülővé, beszélgetőpartnerré válhatsz, kedves Olvasó.

Szólj hozzá!

Vajon?

isocrates_coaching 2025.06.11. 09:10

img_9676.jpg

Komócsin Laura fogalom a coaching világban, elcsépelt, de itt is igaz, ha nem lenne, ki kellene találni....:-))) Utánanéztem a blogom keresőjében, ilyen-olyan formában legalább 5 blogpostomban szerepelt az eddigi  kb. 15 év első harmadában. Ki is választottam egyet és ennek a postnak az post scriptumába ide is idéztem azt a kiválasztott postot. Azért azt a bizonyosat, mert hasonló témát feszeget. Szerintem (főleg a magyar, de már nem csak) coaching világ (és persze a maga és cége, a "Business Coach") legkreatívabb, leghatékonyabb marketing agentje!

Valóban, annak számára, aki a coach-csá válást fontolgatja, a magának legelőször felteendő legfontosabb vízválasztó, nulladik, nagyon ritkán érintett, még ritkábban feltett kérdések pont ezek kell(ene) legyenek: "Legyek-e coach? Jó lesz-e ez nekem és főleg a többieknek? Jó, hogy tanulni, gyakorolni  is kell hozzá, de vajon az alap adottságaim, attitűdöm alkalmas-e, passzol-e ehhez a tevékenységhez?" 

Ezt papolom a magam szerény, introvertált módján az elejétől kezdve... Nem Hűbele Balázs módjára bele ugrani, érdeklődni, tájékozódni, és miért ne kitölteni a lenti testet...

Komócsin Laura Linkedin postja:

❓️Coachképzésen gondolkozol – de nehéz eligazodni a rengeteg lehetőség között?

Teljesen érthető.

✅️A coaching világa izgalmas, de elsőre zavarba ejtően zsúfolt lehet:

Sok irányzat

Rengeteg képzés

És a nagy kérdés: „Ez való nekem?”

➡️Ebben szeretnénk neked segíteni.

Ezért hoztuk létre az ingyenes „Legyek-e coach?” kérdőívet – ami abban támogat, hogy tisztábban lásd, merre érdemes elindulnod.

❓️Hogyan működik?

1. lépés: Kitöltöd az online kérdőívet (pár perc az egész)

2. lépés: Válasz e-mailben személyes javaslatot küldünk

3. lépés: Te döntesz, hogyan tovább..."

...és akkor az ingyenes kérdőív linkje:

https://businesscoach.hu/ingyenes-teszt/

Ui.: az elején említett postom:

https://vezetoi-coaching.blog.hu/2015/11/23/milyen_jo_hogy_masok_masok

 

 

Szólj hozzá!

A bit drôle beginning of a beautiful friendship…:-)))

isocrates_coaching 2025.06.10. 17:49

mi_az_a_linkedin.jpeg

Ma két ismerősnek jelentkezés volt eddig. Majdnem 3 hónapja, hogy nem vagyok a Linkedinen aktív, de a jelentkezések nem fogytak el. Sose volt túl sok (kb. 1500 ismerős, és 2500 követő), kb. olyan intenzitás maradt, amilyenben aktívként részem volt.

Egyik magyar, sok közös ismerős, az utolsó szakmából, amit űztem, élőnek látszik, nem bot-nak, bár a tevékenységét a Linkedin csak fizetősben akarja megmutatni. Fityiszt. Visszajelöltem.

Másik külföldi. Ezekkel óvatosabb vagyok, szintén csak a bot-szerűséget akarom elkerülni, de a motivációt nem tudom vizsgálni. Ha humán-nak tűnik a profilja, van profilja,  tevékenysége, miért ne, az egyre javuló fordítási lehetőség miatt - jóindulatúan feltételezem - talán érdeklik a dolgaim. Ez a jelentkezés a csak intuitív  kritériumoknak megfelelt, visszajelöltem.

Pár perccel később jött ez a message:

“Hello Miklos🙋‍♀️

Have we met before? Why does LinkedIn keep recommending your business card to me?

I hope my message doesn't bother you🙏

No, lehet, félreütött valamit, mindegy, válaszoltam:

“Hello there… Well, I don’t think so. Me too, I don’t understand sometimes why Linkedin does that. I almost never initiating (sort of deep introvert feature, I think) but if someone does that, after consideration that it is most probably not a bot acting, accepting.

The motivation I could not search for, and in the easy translation of any text from any language might make is plausible that my posts, comments (I was very active til mid March, now I am more passive reader here) were somehow interesting.

If you feel that this particular initiation was accidental and/or an error, feel free to delete it.

All the best anyhow…:-)))”

Mire elég hamar ezt írta:

“No, no matter how LinkedIn brought us together, I'm glad to meet you. I don't think having one more friend is a bad thing. What do you think?

Thank you for accepting my friend invitation and saying such beautiful words🫠

Hát lehetett mást írni erre, mint ezt?!

“I could not be able say it more truthfully: “I don’t think having one more friend is a bad thing…”

I’m also glad to meet you here. Welcome!”

Szólj hozzá!

Már nem az a probléma, hogy használod, hanem hogy figyelmetlenül, rosszul...

isocrates_coaching 2025.06.09. 10:19

szakdolg.JPG

Hamar eljött a címben jelzett fázis... lesz ez még cifrább is....:-))) Mintha a figyelmetlen, nemtörődöm használat előre is hozná a félt jövőt: okos AI, buta ember... 

Besnyi Erika jogos füstölgése (kicsit lejjebb) az LLM-ek igénytelen, gondolattalan, lusta használata okán. Ő pont tart AI/LLM tréningeket, tudja, hogy ma már marhaság (sőt, taktikai, majd' stratégiai hiba...) kihagyni bármilyen szöveges feladat elvégzésének folyamatában (!!) az LLM-ek segítségét.

  • Legyen az előkészítés, keresés, bizonyos leíró részek draft-ja, bármi,
  • de (még…?!) eszköz, amit nem szabad egyedül, felügyelet nélkül hagyni,
  • semmiképpen a nevünk alatt anélkül megjelentetni, hogy ne ellenőriznénk minden egyes munkafázisban (a keresésnél is!),
  • különösen ne, vagy extra óvatossággal használjuk, max magunk számára tájékoztató jelleggel, olyan területen, amelyen nem vagyunk alaposan tájékozottak…
  • strict minimum, hogy alaposan átolvassuk még a legjobb draft változatot is, kigyomláljuk, amit ki kell, mert a felelősség a mienk marad, azt nem lehet gebinbe adni.

Erika hozzáértő, pontos példákat is ad, hogyan használjuk hasznunkra. Vége annak az időnek, amikor azt hitték emberek, hogy lehet érdemes tiltani a használatát, ma már világos, hogy hasznos társunk lehet, botorság ott nem alkalmazni (felügyelettel!!), ahol időt, energiát tudunk spórolni vele. A kérdés már nem úgy vetődik fel, hogy használjuk vagy ne, hanem hogy hogyan használjuk…

…és akkor Erika FB  postja:

🙄 Mérges vagyok.

Épp egyetemi beadandókat javítok.

És nem a ChatGPT sorok közül kikacsintó jelenléte zavar, hanem az igénytelenség.

A csapból is az folyik, hogy az AI elveszi a munkádat. Tudod, mit? Elveszi, ha hagyod. Ha megelégedsz azzal, hogy egy végtelenül egyszerű promptra kapott esszét érintetlenül másolsz át és anélkül adod be, hogy elolvasnád és csekkolnád a leírtakat és a forrásokat.

⏰️ A ChatGPT megbízhatósága 60-80% közé tehető, szóval nem úszhatod meg az ellenőrzést. Szép eufemizmus, hogy "hallucinál", de igazából csak erős megfelelési vágy hajtja és ha nem foglalkoztál a beállításaival, akkor simán kamuzik az 1457-es bivalypünkösdi csatáról is, ahol a magyarok megverték a törököket.

Ja, nem.

Legyen igényed arra, hogy ne legyél ciki!

Tanítjuk az AI használatát és mindig kiemeljük, hogy az együttműködésben hiszünk, abban, hogy az AI a gondolkodó, támogató társad legyen, ne pedig a neonaiv klónod.

Hidd el, nem az "átverés" bosszant, hiszen tudom, hogy a füled sem lóg ki az esszékből, és nyilván mi is használjuk az AI-t kreatív szövegírásra.

Is.

De akkor használd ügyesen! Tudatosan, okosan és elegánsan!

❄️ Tudod, mi az igazi lebukás?

A formázás.

A ChatGPT sajátos stílust használ: Aptos betűtípus, kék címsor, dupla vonal. Ha te simán átmásolod, anélkül hogy átolvastad volna, akkor mi már a formázás hiányából levágjuk, hogy befigyelt az AI - és a mi érdeklődésünk is a béka hátsója felé kezd konvergálni.

❄️ Találsz pár megbízhatóbb modellt, mint pl. a Scite.ai, de akkor is érdemes csekkolnod a forrásokat, mert a kisjedi AI előszeretettel hivatkozik nem létező oldalakra. Egyetlen ilyen - és máris hiteltelenné válik a dolgozatod!

❄️A ChatGPT neked válaszol, letegez és javasol. Például felajánlja, hogy "ha szeretnéd, írok részletesebb vázlatot". Na, ezt a mondatot benne felejteni az esszében egyértelműen mutatja, hogy át sem olvastad, amit beadtál!

❄️ Ha már promptolsz, használd az RTO-modellt:

Role – tedd feldicsért szerepbe („Te egy tapasztalt filozófiaprofesszor vagy”),

Task – mondd meg konkrétan, mit csináljon („Generálj húsz mondatos összefoglalót”),

Output – írd le, milyen végeredményt vársz, milyen stílusban és formában!

Ha ezt nem így csinálod, akkor az AI is csak a klasszikus "corporate bullshitet" hozza üres lózungokkal és zéró konkrétummal.

⏳️ Rengeteg egyéb tippem is lenne, de megkérdezheted magát a ChatGPT-t is, hogy mire figyelj akkor, ha vele íratod a szakdogádat.

Gondolj arra, neked mennyire esne jól egy ordítóan közhelyes értékelést olvasni egy olyan esszédről, amibe szívedet-lelkedet-tudásodat beletetted, de csak ennyit kapnál cserében: "Remekül megírt tanulmány, kongruens tématartással, egyértelműen tettenérhető egyetemes gondolatisággal."

🙄🧐

Szóval használd az AI-t jól és jóra és leginkább a belső igényességed vezessen, hiszen tudod, "egy bizonyos szint fölött ..." (Esterházy Péter - tényleg az!)

És nem a tanár miatt.

Magad miatt!

P.S. A fenti szöveg teljesen az én alkotásom, mert amikor átírattam a ChatGPT-vel, akkor annyira a saját maga hatása alá került, hogy ilyen érveket írt:

"Aztán majd pislogsz, mint gólya a mozijegyre, mikor ezt kérjük számon."

"A legtöbb AI még mindig gyárt hivatkozásokat, amik kb. annyira léteznek, mint a Mikulás-gyár éves ESG jelentése."

😎

Szerintem érted.“

Szólj hozzá!

...és ebben sincs egyenlőség... (a "csapos" (...illetéktelen...) közbeszól...)

isocrates_coaching 2025.06.08. 19:47

(jó illusztrációkat találtam, de félek, a blog hu nem szeretné őket annyira...) 

Sokszor reagálok valamire, itt például egy félbemaradt FB post alatti commant-"beszélgetésre". Lépcsőházi gondolatként (tudod, amikor az igazi válasz elmenőben, a lépcsőházban jut eszedbe, ami már későn van, elmúlt a pillanat, amikor helye lett volna...).

Egy hosszú, női (itt lényeges!) monológot találtam arra érdemesnek, hogy beemeljem ide (amikor a feleségemnek felolvastam, megerősítette, hogy a szinte klinikai pontosságú/részletességű leírása egy mindennapi helyzetnek, ami csak a nők számára ennyire transzparens és a férfiak számára - már akinek - érdekes bepillantást nyújthat egy "titkos" élethelyzetbe... (amit elképzelni is nehéz lehet - a számukra...).

Itt találod meg teljes integralitásában azt a bizonyos kb másfél hónappal ezelőtti FB postot:

https://vezetoi-coaching.blog.hu/2025/04/29/ebben_sincs_egyenloseg

Nem csak kimentettem a teljes szöveget, és ide applikáltam, commenteltem is. Valami ilyesmit szellemeskedtem a post alá (in the effect of...), hogy na, ezért is örültem mindig is (ha ilyen részletességgel nem is voltam például tudatában egy ilyen helyzetnek....),, hogy férfinak születtem....

...és erre jött egy nagyon kedves ismerős hölgy, aki már évek óta áttelepült családjával Dániába, és frappánsan válaszolt commentben ilyesmit, hogy viszont az élet, a jóisten, a sors megadta a nőknek a többszörös orgazmus képességét. 

...én ott, akkor on the spot valami olyasmit írhattam, hogy OK, ott a pont...

És ez azóta nem hagy nyugodni, néha, amikor az eszembe jut... most valami olyat válaszolnék (bár oda, a könnyed hangvétel miatt,  a comment-szekcióba nem illett volna ez be, belátom...), hogy igen, de a férfiaknál az az egy az adott esetekben kvázi adott, ha elindul, végigmegy, biztosan, de a nőknél még az egy se biztos, annyira kényes "virág", sok mindennek kell együttállnia, könnyen elszáll a hangulat... Sőt, az is tudható, a nők általában (!) viszonylag későn (over thirty?) tanulják meg magukat ebben a tekintetben... 

Na most ebben - akár a férfiak, akár a nők szemében - "csaposnak" (illetéktelennek...) számíthatok nyilván, mert hogy honnan a faszból tudhatom ezt?! Nos, töredékekből, amennyit véletlenül leginkább a nők ebből kiengednek, mint infót, mert ez a terület papírforma szerint  tabu - kifelé, a világ, főleg a férfiak, fiúk felé. Az a jó, ha ők soha nem tudják igazán, mikor volt, mikor nem, hogy a kontroll mindig a nőké lehessen! Az egyetlen megfogható, idézhető forrás, ami segített összerakni a képet, Simone de Beauvoir "A második nem" című könyve...

Ennyi, in diesem Sinne...:-)))

 

Szólj hozzá!

2 Linkedin post egymásra rímelése...

isocrates_coaching 2025.06.08. 18:42

job_search.jpeg

Két Linkedin post ihletett meg, hogy valamit hozzájuk tegyek. Részben egymásra is reagálnak (talán öntudatlanul). Először Pethő Anikó postja kék színnek kiemelve, azután Erdőssy Gellért post részlete (!!) pirossal kiemelve. Az én megjegyzéseim utána következnek, ha lesz hozzá türelmed...:-)))

@Petho Aniko postja:

“A legnehezebb út a következő (karrier) lépés megtételében:

🌟 nem egy önéletrajz megírása

🌟nem az állandó én-márka építés

🌟nem a folyamatos jelenlét

🌟nem a tartalomgyártás

🌟nem a szolgáltatási portfólió összerakása

🌟nem az óradíjak meghatározása

🌟 nem az ügyfélszerzés

🌟nem a minőségi szolgáltatás

🌟 nem egy vibráló weboldal

🌟nem a kapcsolatépítés

🌟 nem a következő diploma/papír/kurzus

🌟nem egy külső megerősítés

🌟 nem a közösségi erő kapacitálása és még sorolhatnám.

A legelső lépés, hogy leírd magadnak mi az, amit valójában elhiszel magadról azon a szinten, hogy kifelé is szívesen kommunikáld.

🔥 Mi az, amit nem csak belül magadnak tudsz eladni, hanem nyilvánosan is legnagyobb értékednek véled.

🔥Mi az, amiben megingathatatlan vagy?

🔥Mi az a terület, amin belül nem marketingnek és nem PR-nak érzed amikor magadról beszélsz, hanem egy kapcsolódási alapnak.

Az első tanácsadásomon a 8000 Ft-ot nem mertem elkérni. Amikor a jelölt megkérdezte mennyiért dolgozom azt mondtam, majd megírom, mert nem jött ki a számon, hogy pénzt kérjek. Akkor is volt egy raklap papírom, cégem és egyebek. Megnyugtatok mindenkit hosszú utat jártam be, több, mint 10 évet, mire eljutottam oda, hogy azt képviseljem kifelé, amit belül is meggyőződéssel hiszek. Egyre csökkent a távolság a külső és belső világom között és ez egyetlen dolognak volt köszönhető, hogy nőtt az önbizalmam.

A legtöbb tanácsadásom origoja, hogy tényszerűen az emberek marketingnek érzik ha saját magukról beszélnek és nincs jelölt, akivel ne lenne témám, hogy lehet ezt szépen, stílusosan csinálni.

Sajnos mindaddig sehogy, amíg egy grand canyon-nyi szakadék tátong aközött, amit hiszel belül és aközött, amit képviselsz kívül.

☀️ Az önbizalom lassan épül.

☀️Az önbizalom szelíd.

☀️Az önbizalom az aurád része.

☀️Az önbizalom egy külső védelmi burok a vadvilág ellen.

☀️Az önbizalmat nem adhatja más, mert ha más adja el is veheti.

☀️Az önbizalmat nem tudod magadra erőltetni.

☀️Az önbizalom egy híd, ami mindig mindenhonnan képes kivezetni.

Az önbizalom az a kincs, amiért megéri 10 évig apró léptekkel állandóan építeni!”

 

Részlet @Gellert Erdossy postjából:

“Ha olyan vagy, mint a többség, akkor úgy is bánnak veled. Ha viszont kitűnsz, ha érthető, célzott, profin felépített anyaggal mész, és jobban kommunikálsz, mint amennyi szakmai tapasztalatod van, akkor esélyt adsz magadnak. Mert ma már nem a legjobb jelöltet keresik. Hanem azt, aki a legjobbnak tűnik.

Igazságos a rendszer? Nyilván nem.”

Először Anikó postjával találkoztam és mentettem el a mobilomba, konkréten ez a mondat triggerelt:

"...A legelső lépés, hogy leírd magadnak mi az, amit valójában elhiszel magadról azon a szinten, hogy kifelé is szívesen kommunikáld..."

Mielőtt az én formálódó commentemet ideírnám, nézzük, hogyan reagál kvázi direktben Gellért postjának részlete erre a gondolatra:

"...Mert ma már nem a legjobb jelöltet keresik. Hanem azt, aki a legjobbnak tűnik..."

Capisco? Anikó azt mondja, csak arra jelentkezz, amiben steelmanning módon tutti biztos vagy, Gellért azt mondja, hogy (legalább?) látsszál olyannak... Nem ugyanaz, nemde? Most ne menjünk abba bele, mert persze hogy, az ideális, ha mindkettő egyszerre, azaz holtbiztos vagy magadban, és ezt még tükrözni is tudod kifelé.

Ha azt hiszed, hogy ez triviélis, gondolkozz még egy kicsit... Gellért nem azt mondja egyszerűen, hogy fake it until make it, hanem azt, hogy ha ezt (a tárgyi mgambiztossságot) nem tudod hitelesen képviselni, az esetleg nem lesz nyerő. De, és itt a trouvaille, ha mélyen, belül még nem vagy olyen magabiztos, ahogy Anikó tanácsából következik, de vagy annyira merész és távlatban magabiztos, hogy ha megvan a hely, be fogod tudni foltozni gyorsan az esetleges hiányokat, akkor is esélyed lehet, ha abból a távlati magabiztosságból itt és most valamennyit fel tudsz villantani... Hogy nem lesz könnyű? Mi könnyű ma?! Mégha jogosan magabiztos is vagy a kívánt területen, akkor is simán kétesélyes a cucc. Ez az igazából, amit Gellért mond...

...és akkor egy kis témoignage az én konkrét munka-életemből. A két legklasszabb nem is kis váltásom, amikor olyan helyzetben jelentkeztem, amiben nem volt meg az alap se az ugráshoz, csak a bizalom magamban, ha Anikó tanácsára hallgattam volna, biztosan nem is jelentkeztem volna. Az egyik 3 évig tartott (eleve határidős volt, külföldön kooperáns státuszban), a másik majd 20  évig, aminek csak talán az utolsó 2 évét nem élveztem...

Disclaimer: más idők voltak, lehet, most nem lehetne úgy, ahogy akkor ment, megismételni. Senkit nem bíztatok ilyesmire, csak mondom... Ha a józan eszemre hallgatok, meg a szívemre (meg a mai fejemmel nem is értem, hogyan tudtam, voltam képes olyan merészségre, amilyenre...), Anikó tanácsa az, ami bombabiztos... persze, váltásnál (szakma, iparág, státusz) nem tudom, mennyire végrehajtható (a kellő tapasztalatot egy új területen hogyan?!). 

Nem ragozom tovább, szerintem - főleg, ha még mindig itt  vagy  - érted már, mit akarok én is mondani, kiindulva a két idézetből...  

 

 

 

Szólj hozzá!

Hitelesség, őszinteség és buktatói...

isocrates_coaching 2025.06.08. 17:42

authentic.png

Dr. Cservenyi Dórát ha nem lenne, ki kellene találni. Azt a finomságot, ahogy a szervezeti változás, válság és társai szerkezetét elemzi, felvillantva mindig a lehetséges fordulópontok létezésének lehetőségét, ahol megfordítható (lenne...) az akkor és ott a résztvevőknek megállíthatatlan lejtmenet vagy egyenes zuhanás...

Az ilyen finom, szofisztikált elemzéseket lassan, fontolgatva, ízlelgetve kell (érdemes csak..,) olvasni, a keveseknek, akik hallották már a fogalmat, ún. "close reading" technikához közelítő módon/formában. Ha csak úgy beleolvasol (amúgy minden pontján érdekes tud lenni!), sietsz, néma maradhat... de ha sikerül a kvázi "close reading", a hatása alá kerülsz, sőt, ha a  Te szervezetedben valami hasonló történik, akkor lehet, eleresztesz egy palackpostának beillő DM-et Dóra felé és ki tudja, talán folytatás is lehet... 

Ami különösen megfogott ebben az írásában, az az általános kitekintés a fókuszált területen (szervezeti környezet) kívülre, ami nem tudom, mennyire tudatos, de roppant találó. 

Az őszinteség, a bizalom, a hitelesség  manapság - talán egy szófelhőben, amit a Linkedinre ráeresztve képeznének - nagyon előkelő helyen lenne! És minden tekintetben, vonatkozásban, jelzők nélkül, nem csak szervezeti keretek között. No és ott a pont, a postot úgy is lehet olvasni, hogy ebben a tágabb, teljesebb arénában is érvényes legyen! A szó legszorosabb, ugyanakkor legpraktikusabb értelmében a post ilyen módon filozófiai dimenzióban is értelmezhető mindamellett, hogy gyakorlati gondolkodás mankóval segítheti például egy szervezeti megújulás folyamatát...

@Dr. Cservenyi Dóra Linkedin postja (article-je):

"Őszinteség, mint szervezeti érték

Szervezeti értékekkel dolgoztam, és közben nemzetközi és hazai etikai kódexeket lapozgattam. Az új edukatív etikai kódexek értékei között sok helyen megjelenik értékként a hitelesség, bizalom, őszinteség.

Amikor ezekről az értékekről beszélgetünk szervezeti közegben, mindig kialakul egyfajta feszültséggel teli, ambivalens párbeszéd. Arról, hogy kinek mit jelentenek ezek a szavak. Valóban lehetnek értékek, azonban mint mindennek, ezeknek az értékeknek is vannak árnyoldalai.

Az értékrendi fejlesztéseknél a fő kérdés az, hogy ezekben a párbeszédekben milyen jelentéstartalommal ruházzuk fel a szervezet vonatkozásában ezeket a szavakat. Mert a tartalom – nem csupán maga a szó – határozza meg  a teljes szervezet vezetési modelljét, működését és szervezeti kultúráját. A fejlődési irányokat. Két szervezet is használhatja ugyanazokat a szavakat – mégis annak függvényében, hogy milyen jelentéstartalmat adnak hozzá, teljesen eltérő vezetési és viselkedési kultúra alakulhat ki.

Például az őszinteségnek, mint értéknek megvannak a szervezeti sajátosságai, de sajátosság az is, ahogy egy adott szervezet vezetői és kollégái használják. Az őszinteség olyan, mit amikor Pandóra szelencéjét behozzuk a szervezet életébe. Látszólag jót hoz, azonban a hatása sokban múlik a kontextuson.

Vezetőként az „igazság”, az „őszinteség” az alá-fölé rendeltségi helyzet miatt mindig nehéz téma. Vajon hogyan lehet az „igazságot” méltósággal, figyelemmel, a másikra való tekintettel megfogalmazni, hogy annak tényleg az legyen a hatása, amit a vezető szeretne? Vajon mi a cél? A tartalom megosztása, vagy a hatás, amit közvetíteni szeretne? Vajon miről szól az őszinteség?

„Kimondom, amit gondolok”- attitűd valójában egy lavinát indíthat el, amikor a vélemény mögött a hatalom áll, leckéztetés, megalázás, ítélkezés hangzik el. Ha mindezt nyilvánosan teszi a vezető, akkor hiába az őszinteség, ami a mondandóból megmarad a kollégában, az a szégyen. Ez a szégyen pedig minden kapcsolódást felülír. Ilyenkor mondják azt az emberek, hogy a vezető visszaél a hatalmával. Az őszinteség ebben a helyzetben nem érték, hanem visszaélés. Ezért kerül az őszinteség negatív kontextusba. A kódex pedig elveszíti hitelességét, hiszen felhatalmazza a vezetőt erre a viselkedésre.

Az érett vezetői kultúra nem a „brutális őszinteségben” hisz, hanem a hiteles, empatikus, támogató kommunikációban. Nem a mondanivaló igazolásában gondolkodik, hanem a hatásban. Látja és érti, hogy vezetőként milyen hatása van a szervezetre, az emberekre.

Hogyan hat az őszinteség fordított helyzetben?

A visszafelé kommunikáció is őszinte – jellemzően először a kollégák egymást között osztják meg őszinte véleményüket. Az őszinteség keveredik a saját megélésekkel, értékekkel, érzésekkel . Így annak függvényében, hogy az érintett kolléga milyen kapcsolatban van a vezetővel, fogalmazhat meg róla pozitív vagy negatív véleményt. Ha a szervezet konfliktusokkal küzd, akkor inkább az elfogadottabb a vezetőről szóló negatív vélemény. A vezetők bírálata. A szervezet egy idő után megjegyzi azokat, hogy kik tudnak azonosulni ezekkel a bírálatokkal és kik maradnak ki belőle. A vezetői kapcsolódás, a véleményformálás innentől egy demarkációs vonal szervezeten belül. Ki tartozik a vezetőhöz és ki bírálja azt. Ez egy teljesen természetes formálódás.

Vagyis az őszinteség egyaránt jelenthet bírálatot és elfogultságot. Saját élményű megélések mentén. Az őszinteség ilyen formán válik szubjektívvá – és veszíti el szervezeti értékét.

Másrészt érdemes ilyenkor a vezetői oldalt is megvilágítani. A  vezető nem tudja megosztani a csapattal minden dilemmáját, döntését. A szervezet már a kialakult döntésekkel szembesül, de a mögöttes vezetői dilemmákat nem éli meg. Hallanak az irányváltásról, de a mögötte levő vezetői konfliktusokkal nem találkoznak. Csupán a hatások mentén reagál a szervezet a vezetőre és alakul ki róla a negatív vélemény - felsőbbrendű, arrogáns, nemtörődő, lekezelő, "nem is köszön". És valójában a szervezet őszinte volt. Önmagával - a saját megélései mentén. A kérdés az, hogy ennek a belső narratívának milyen hatása van a vezetőre?

Amikor vezetők beszélgetnek egymás között, a vezetési kérdések nyíltabbak. Hol vannak törési pontok, milyen hatással lesz a szervezetre. Vajon mindezt megoszthatják? Hogyan hat rájuk a feléjük háruló információ, döntési dilemmák, prioritások, időnyomás, elvárások és meg tudják-e találni ezek között azokat  a prioritásokat amelyek a szervezet érdekeit szolgálják? Vajon mindez hogyan ütközik az egyes emberek érdekeivel? Vannak-e kiemelt területek, kiemelt témák, amelyek húsba vágóak vezetési szempontból? Mi történik, ha egyik vagy másik terület javára döntenek – a másik kárára? Vajon mindezen dilemmákból mit lát a szervezet?

A kérdés nem az, hogy őszinték vagyunk-e, hanem az, hogy mi a szándékunk az őszinteség mögött? Ez segít úgy megfogalmazni a mondani valót, hogy az elfogadható, befogadható és valóban értékes legyen.

A kérdés az, hogy mi mozgatja az őszinteséget? Kapcsolódni vagy uralni a helyzetet, az információt? Védeni vagy rombolni? Építeni vagy megerősíteni – magunkat a másik rovására?

Ha az őszinteséget vesszük értékként, akkor jó ezeket a kérdéseket feltenni akár vezetőként, akár kollégaként. Az őszinteség önmagában nem érték, csupán egy szubjektív megélés. Attól válik értékké, hogy hatása van. Ha pozitív hatása van.

  • ha nem ural, hanem kapcsolódik,
  • ha nem támad, hanem tanít,
  • ha nem megszégyenít, hanem felemel.

Bölcsesség. A jó őszinteség bölcs. Tudja, hogy mikor, hogyan és kit szólít meg és mikor marad csendben. Tisztelettel bánik a szavakkal. Erő, de nem támadó, hanem megtartó. Ezért más a szubjektív őszinteség és az, amikor valódi szervezeti értéket jelent."

Szólj hozzá!

Az IT (és helyenként az élet?) tízparancsolatának egy változata...

isocrates_coaching 2025.06.02. 11:53

 

moses.jpg

Angyal János (@János Angyal) IT-s tízparancsolata a Linkedin-ről. Nem ő, én nevezem így, nincs is kőbe vésve, egy személyes tapasztalatoból leszűrt sűrítmény,,,

A post, az ő integralitásában:

"𝟏𝟎 𝐝𝐨𝐥𝐨𝐠, 𝐚𝐦𝐢𝐭 𝐛á𝐫𝐜𝐬𝐚𝐤 𝐭𝐮𝐝𝐭𝐚𝐦 𝐯𝐨𝐥𝐧𝐚 𝐚𝐳 𝐈𝐓 𝐤𝐚𝐫𝐫𝐢𝐞𝐫𝐞𝐦 𝐞𝐥𝐞𝐣é𝐧! 📖

𝟏. A technológia gyorsabban változik, mint hinnéd — a tanulás sosem ér véget. 🚀

𝟐. A "soft skillek" (kommunikáció, csapatmunka) legalább annyira számítanak, mint a technikai tudás. 🤝

𝟑. Dokumentálj mindent. Amit ma tudsz fejből, holnapra elfelejted. 📝

𝟒. A hibákból tanulsz a legtöbbet — nem a sikerből.

𝟓. Egy jó mentor felér évekkel a saját kísérletezéssel. 🧑‍🏫

𝟔. A biztonság sosem opcionális. 🔒

𝟕. A problémamegoldás fontosabb, mint bármely konkrét programnyelv vagy rendszerismeret. 🧠

𝟖. A "nem tudom" az egyik legerősebb mondat, ha hajlandó vagy utána megtanulni.

 

𝟗. Egyetlen projekt sem lesz tökéletes — de ha tanulsz belőle, már nyertél. 🏆

𝟏𝟎. Az IT nem (csak) a gépekről szól. Az IT az emberekről szól. 👥

💬 𝐇𝐚 𝐦𝐨𝐬𝐭 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐞𝐧é𝐝 𝐚𝐳 𝐈𝐓 𝐩á𝐥𝐲á𝐝𝐚𝐭, 𝐭𝐞 𝐦𝐢𝐭 𝐭𝐚𝐧á𝐜𝐬𝐨𝐥𝐧á𝐥 𝐦𝐚𝐠𝐚𝐝𝐧𝐚𝐤?"

Szólj hozzá!

A titokzatos bitcoin founding father...

isocrates_coaching 2025.06.01. 13:11

bitcoin_guru.jpg

Neil de Grasse Tyson egyik publikus FB oldaláról (több van neki...)

"The creator of Bitcoin is one of the greatest mysteries of the digital age. Known only by the pseudonym Satoshi Nakamoto, this individual—or possibly group—introduced the world to a revolutionary form of decentralized currency in 2008 with the publication of the Bitcoin white paper. But beyond that, Satoshi vanished.

To this day, no one knows who Nakamoto truly is. Despite countless investigations and theories—ranging from brilliant cryptographers to secretive organizations—his true identity remains unknown. He has never revealed his name, location, or even confirmed his gender. After a few years of involvement in Bitcoin’s development, Satoshi stopped communicating altogether around 2011.

What’s even more astonishing? Satoshi is estimated to hold about 1 million bitcoins. That’s roughly 5% of all the Bitcoin that will ever exist. At current market prices, that stash is valued at over $54 billion—making Satoshi one of the richest people on the planet… if he’s still alive.

Yet none of it has ever been touched.

Satoshi’s untouched fortune and complete anonymity have turned him into something more than a tech founder. He’s become a digital ghost—a myth, a mystery, and a monument to the power of anonymity in a hyper-connected world.

 

Szólj hozzá!

Kis szombati okosság az alvásról és folyományairól...

isocrates_coaching 2025.06.01. 13:01

img_9471.JPG

Besnyi Erika FB postjából. Ő is idézte, Gordon Hutchinson-tól... (több van ezen a néven, nem sikerült azonosí tanom, igaz, nem sokat vesződtem vele...)

"Tudtad, hogy az agyad még két héttel későbbi is emlékszik arra, hogy mennyit aludtál?

Ha azt hitted, hogy csak a tegnap esti alvás számít, van egy rossz hírünk: az agyad nem felejt ilyen gyorsan! A finn Aalto Egyetem és az Oului Egyetem kutatói ugyanis kimutatták, hogy az agyad működésére és kapcsolódásaira nemcsak a tegnapi, hanem a két héttel ezelőtti szokásaid is hatással vannak.

A kutatás öt hónapig tartott, és modern módszerekkel – agyi képalkotással, okoseszközökkel és telefonos kérdőívekkel – követték nyomon az alanyok agyi aktivitását és viselkedését.

Az eredmény? Az olyan mindennapi szokások, mint az alvásminőség vagy a mozgás, napokig, sőt akár két hétig is befolyásolják a figyelmet, a memóriát és a gondolkodási képességeket.

🧐 Más szóval: ha ma ügyetlenebb vagy, nem biztos, hogy a tegnapi Netflix-maraton a hibás – lehet, hogy az a két héttel ezelőtti késő esti bulizás köszönt be újra!

A kutatók szerint vannak gyorsan múló hatások (például egy rövid stressz vagy egy-egy rossz éjszaka), de az olyan életmódbeli döntések, mint a rendszeres testmozgás és a jó alvás, tartósan „beépülnek” az agy működésébe.

Mi következik ebből? Az, hogy az agyunk nem egy egyszerű „most-döntök-és-kész” masina, hanem sokkal inkább egy memóriás szivacs, ami összegyűjti és tárolja a szokásaink lenyomatait. Privát AI humán köntösben. 😎

Ha következetesen jól bánunk vele – mozgunk, eleget alszunk, tanulunk új dolgokat –, az nemcsak pillanatnyi örömöt ad, hanem hosszú távon is segíti a kognitív rugalmasságunkat (neuroplaszticitás) és véd a demencia ellen.

 

És itt még nincs vége! A kutatók szerint a szociális kapcsolatok, a tudatos jelenlét (pl. meditáció) és az omega-3-ban, antioxidánsokban gazdag étrend szintén fontos szereplők: ezek segítenek szabályozni az érzelmeket és megvédeni az idegsejteket.

Az egyik legizgalmasabb üzenete ennek a kutatásnak az, hogy az agyi kapcsolódások mintázatainak jobb megértése lehetővé teszi a személyre szabott mentális egészségkezeléseket. Képzeld csak el: a jövőben a kezelések nem egy sablon szerint működnek majd, hanem figyelembe veszik, hogy a te agyad hogyan reagál a szokásaidra!

Összességében ez a felfedezés arra bátorít, hogy ne tűzoltásként kezeld a mentális jólétedet, hanem alakíts ki proaktív, jó szokásokat. Az agyunk nem azonnali jutalmakért dolgozik, hanem hosszú távon építi fel azt, amire képesek vagyunk.

Szóval kell az alapozó edzés a megmérettetésekhez - ne csak a vizsga vagy a board prezi előtt egy nappal próbálj eleget aludni! 😎"

(Forrás: Gordon Hutchinson)

Szólj hozzá!

HO vs BTO... - A végleges HO-ra/mixre/távmunkára váltás feltétele...

isocrates_coaching 2025.05.25. 08:19

ho_vs_bto.jpg

Nem a nyavalygó postok, mindenesetre... Amikor majd körbeér... amikorra mindenki felmond, aki ezt szeretné, és az ilyet nem kínáló szervezetek/cégek besülnek, nem találnak elég madarat a működésükhöz. Addig ez a kétségbeesett józan észre, pláne logikus "érvekre" hivatkozás, nyivákolás borsóval teríti csak be a falakat.

Amikor a kritikus tömeg, aki nem hajlandó elmenni az ebben (is?) rideg cégekhez, és egzisztenciálisan meg is teheti, hogy kitartson, akkor, csak akkor... A többi wishful thinking, vágyálom, mert a vezetők, amíg tehetik, maguk körül akarják látni, kvázi vizuális kontrol alatt tartani a nyájat... Ez van... De kétségtelenül kiszabadult a HO, stb. szellem a palackból... 

Szólj hozzá!

Hozzászólás a feminizmushoz valaki autentikustól (Simone de Beauvoir)...

isocrates_coaching 2025.05.24. 18:15

Múltkor kerestem, tudtam, hogy kigyűjtüttem néhány idézet részletet és végül egy 2023 októberi itteni bejegyzésemben találtam meg ezeket. Most nem fűzök hozzá semmit sem, csak ideidézem Simone de Beauvoir, a feminizmus egyik nagyasszonya főművéből, "A második nem"-ből kiollózott idézeteket... beszéljenek ezek

...:-)))

„...A nők történelmét mindig a férfiak csinálták (!). Ahogy Amerikában nem négerkérdés van, hanem fehérkérdés (Myrdall: American dilemma – Amerikai dilemma), ahogy az „antiszemitizmus nem a zsidók problémája, hanem a mienk” (idézet Jean-Paul Sartre-tól: Réflexions sur la question juive – Gondolatok a zsidókérdésről), úgy a nőkérdés is minden időkben a férfiak problémája (!)...

 

...Láttuk (a megelőző fejezetekre utal, ha valakit érdekel, itt a 166. oldalon vagyunk...), hogyan vált a férfi minden kezdetek kezdetén fizikai erőfölénye következtében erkölcsileg(!!) felsőbbrendűvé; láttuk, hogy a társadalom értékrendje, erkölcse, vallása mindenestül a férfiak alkotása (!), s hogy ehhez való jogukat a nők soha nem is vitatták el (!). 

 

Egy-egy kivételes nő – Szapphó, Christine de Pisan (ez ki lehet?!), Mary Wolestonecraft (ezt tudom, ez az első feljegyzett igazi  feminista életvitel folytató nő, szóval nem voltak mindig halálosan elnyomva... élt 38 évet, de azt sűrűn 1759-1797-ig...), Olympe de Gouges (ez is valaki francia...) – felemelte olykor szavát a női nem kegyetlen sorsa ellen, elvétve sor került  kollektív megmozdulásokra is, de a lexOppia (római törvény, i. e. 215-ből.

 

A második pun háború alatt meghozva, amely elrendelte, hogy a nőkön nem lehet egy fél unciánál – kb. 14 gramm – több arany egyszerre és a tunikáik színét is egységesítette) ellen szövetkezett római matrónák (szabad – nem rabszolga – felsőbb osztálybeli jó reputációval rendelkező férjes asszony/anya); vafy az angolszász szüfrazsettek  csakis azért gyakorolhattak nyomást a férfiakra, mert azok önszántukból (!) engedtek a nyomásnak. Mindig (!) ők döntöttek a nők sorsáról, s nem a nő érdekei, hanem saját céljaik, félelmeik, szükségleteik szerint.

 

Imádták a Nagy Anyát, de csak addig, míg a természettől rettegtek; amikor a bronz-szerszám feltalálása lehetővé tette, hogy sikerrel szembeszálljanak vele, megteremtették a patriarchális társadalmat, s ettől fogva állam és család harca határozta meg a nő státuszát...

 

...Figyelemre méltó tény, egyebek közt, hogy a férjes asszonynak van helye a társadalomban , de nincsenek jogai, az aggszűz és a lány, ha jó erkölcsű, ha prostituált, vagyonjogi szempontból egyenlő a  férfival, de a XX. századig többé-kevésbé kívül reked a társadalmon. 

 

Jog és erkölcs  szembenállásából következett , többek között, az a paradoxon is, hogy bár a törvény sehol sem tiltja a szabad szerelmet, a házasságtörés ellenben bűn, a fiatal lányt, aki „megbotlott”, a közvélemény megbélyegzi; a csapodár asszony vétkét elnézik; a XVII. századtól napjainkig sok fiatal lány csak azért ment férjhez, hogy szabadon válogathassa szeretőit (!!).

 

Ez az agyafúrt rendszer a nők óriási többségét szigorúan kordában tartotta: a körülmények rendkívüli összetalálkozása szükséges ahhoz, hogy a kétfajta – absztrakt és konkrét – korlátozás ellenére egy nő egyénileg érvényesülhessen (!). 

 

A férfiéval egyenrangú művek alkotói azok közül a nők közül kerültek ki, akiket bizonyos társadalmi intézmények hatalma túlemelt nemük korlátain: Katolikus Izabella, Angliai Erzsébet, Katalin cárnő nem volt se férfi, se nő, hanem uralkodó (!)...”

 

 

 

Szólj hozzá!

Ez lehet a megoldás...:-))) A zéró human contribution option...

isocrates_coaching 2025.05.24. 07:22

 

img_9268.jpg

…és akkor @Zoltán drNémeth DrPrezi postja:

“Promptolni vagy beszélgetni? Egyre gyakoribb kérdés az AI kapcsán.

Itt egy érv a vitában:

Te egy szakértő [LinkedIn/Facebook/blog] tartalomíró vagy. [X.Y gyártó/készítő/ stb.] vállalkozásom van amiről itt találsz információt [link]. Szeretnék létrehozni egy 5 posztból álló sorozatot, amelyek érdekes vitaindító pontokat tartalmaznak, a cél pedig az, hogy érdeklődőket szerezzek privát üzeneteken keresztül. A te feladatod 5 rendkívül lebilincselő  posztot készíteni, amelyek kommenteket generálnak. Ezek nem lehetnek sablonosak, hanem valóban egyediek és gondolatébresztőek kell, hogy legyenek. Győződj meg róla, hogy használod a webes keresési funkciódat, hogy naprakész témákat találj a megbeszéléshez. Alkalmazz rekurzív keresést. Az eredményeket egy letölthető táblázatban add meg. A poszt az egyik oszlopban lesz, a második oszlopba pedig egy képötletre (image prompt) van szükségem, amit használhatok. Mielőtt elkezdenéd, mindenképpen tegyél fel néhány tisztázó kérdést.

A zseniális prompt Janos Rozsavolgyi tollából származik.”

Disclaimer: én pro-LLM/AI vagyok. Nincs is más lehetőségem (itt van és lesz, ki tudja hol áll meg…), 

De, illetve hogy: mégis... a fenti prompt-hoz még két alternatív, gyümölcsöző prompt-ot lehetne/kellene hozzászerkeszteni... Technikai értelemben csak schlagwort-okat skiccelek fel, az idée-t, mert nem értek igazán hozzá, de érteni fogod, hogyan gondolom:

1-ső verzió: “Commentelő vagy, aki a fenti prompt alapján készült posthoz írsz támogató commentet, mert a post  ‘fake’ humán sapiens-nek - akinek a profilja alatt fog futni a post - családtagja, barátja, ismerőse, üzletfele vagy, jót akarsz neki, hogy sikerüljön a tárgyi projekt. Szellemes, kreatív, nem benyalós, nem 12 egy tucat commentet írj (mint mondjuk: “Szenzációs”, vagy “Ez most pont jól/jókor jött!” (személyes kedvencem...), vagy “Ezért szeretem a postjaidat, mert ilyen egyedien zseniális vagy!”), nem kell a minősítés rizsa, kapcsolódj a post megközelítéséhez érdemben, emeld ki, nem túl édeskésen, nehogy kilógjon a lóláb, hogy milyen egyedülálló a megközelítés, és csak Neki juthatott ÍGY az eszébe (persze ne ezt írd, ez annak jusson így az eszébe, aki olvassa a commentet!!). ....és persze ‘Mielőtt elkezdenéd, mindenképpen tegyél fel néhány tisztázó kérdést’ és egyéb prompt-technikai szofisztikésönös nyalánkságok (válogass a múlt heti legjobb promptokból szerte a világon az összes nyelven!).”

2-sodik verzió: “Commentelő vagy, aki a fenti prompt alapján készült 5 posthoz megsemmisítő kritikát fogsz írni. Utálod a pasast/csajt (mint agent...), a ‘fake’ human sapiens-t, akinek a profilja alatt megjelennek a postok, mert (a 'fake' human nevében) perben/haragban állsz vele, versenytársad, utálod a pofáját, vagy csak. A megsemmisítő comment (1-1 db, annyira megsemmisítő legyen, hogy levegőt ne kapjon, ha mégis válaszol (persze egy újabb promptra az AI), egysoros elegáns output comment, otthagyva. Valószínüleg törli majd, meg a Te ‘fake’ profilodat is, ezért a hatásnak abban az időablakban kell működnie, ami a törlésig nyitva marad - amennyiben AI control van, azonnal töröl, a commentet a saját ‘fake’ humán profilod alatt postként kell közölni, azt ő csak komplikáltabban - bejelentéssel - tudja esetleg töröltetni, mindenképpen nagyobb az időablak… természetesen a postosított comment tartalmazza a megszólított linkesített (@…) ‘fake’ humán profilt…"

Kiegészítő megjegyzés a comment-generáló prompt ötlet-csírákhoz: A postokról, amíg nem az összes AI-val fog történni (saccom: jővő évtől, vagy most szeptembertől mondjuk...), nem feltétlenül lehet biztosan megállapÍtani az AI eredetet, úgyhogy a fenti commentek 2 verziója BÁRMELYIK posthoz lehet alkalmazni, függetlenül a generálás forrásától. Ezért nem szükséges utóbbit meghatározni, hogy a jelzett (természetesen professzionális kiegészítésekkel, átfésüléssel) készre gyártott commenteket eredményesen lehessen felhasználni... In diesem Sinne.

 

 

 

Szólj hozzá!

Mit kezdenek mutatni a számok a tengeren túl?Mit ér vajon a diploma? Igaz-e, hogy az AI a legveszélyesebb az inkább rutin diplomás munkahelyekre?!

isocrates_coaching 2025.05.23. 13:39

aaip.PNG

AAPI = Asian American and Pacific Islander

Mit ér vajon a diploma? Igaz-e, hogy az AI a legveszélyesebb az inkább rutin diplomás munkahelyekre?!

Folytatnak elvi vitákat, nem is keveset, mennyi és milyen munkákat fog és főleg mikor kiváltani az AI. Ehhez képest (azok számára, akik valami more tangible-t is szeretnének  hallani/látni, pl. dumák, vélemények helyett adatokat) szép lassan kezdenek jelentkezni statisztikák, amelyek valószínűen már számszerüsíteni kezdik az AI hatását. Erre példa az általános és a fiatal amerikai fiatal diplomások munkanélküliségi adatok összehasonlítása. 

Ez a podcast video is ezt elemzi...

 

 

 

Szólj hozzá!

Tanulok tőle (is)...

isocrates_coaching 2025.05.23. 13:18

kishore.jpeg

Gyűjtöm a bölcs embereket, élvezet tőlük tanulni, akár halottak és csak a könyvieken keresztül tudunk diskurálni, meg persze, ha találok, élőket, az még érdekesebb lehet. Politikusokban, commentateur-ök, pundit-ok között nehéz dolgom van. Ezért örülök meg mindig például, amikor a napokban, a megsűrűsödött podcast megjelenésekben megjelenik a szingapour-i Kishore Muhbabani neve. A video, amit ideteszek, nem lehetne aktuálisabb a kiéleződött USA-China kapcsolat szempontjából, pedig még valamikor a Biden admin alatt készülhetett. Mahbubani nyugati újságírói kérdésekre válaszol, nem előad, rögtönöz tehát, és a kérdések minden témát érintenek gyakorlatilag, amit egy valamennyire (!) tájékozott magyar újságolvasó/podcast hallgató kérdezne. Egyaránt ismeri a kínaiakat és az amerikaiakat, élt is US-ben, nősült is ott (kétszer). Rövid velős könyveket is ír, azokba is érdemes beleolvasni.

No, itt volt beágyazva egy másfél órás részlet egy pár éves (még Biden admin alatti) Q&A-ből. Az valamiért eltűnt innen. Amikor kerestem, megtaláltam a 2 és negyed órás teljes videót. Azt meg valamiért, talán túl nagy a file) nem tudom eleve ide  beágyazni. Ha szerencséd van, és még fent van a teljes program, keresd "Kishore Mahbubani Konrad Adenauer Stiftung" kereső kifejezéssel.  Hogy érdemes-e pont Neked keresni, talán eldöntheted ebből a részletből. Az egész ilyen, egy bölcs diplomata történésztől, talán ez a legjobb definció rá,,, 

Szólj hozzá!

Blogírási minuciózusok - Practice...

isocrates_coaching 2025.05.23. 09:13

blog_background.png

Itt most az egyik, talán az utóbbi két hónap legfontosabbnak érzett postjával kapcsolatos problémát és annak megoldását szeretném megosztani!

Általános megjegyzések (még mindig keresem kicsit a helyemet, önreflexió...): azóta több postot írok, amióta nem vagyok aktív a Linkedinen, 2 hónapja... 30-40+ post... és még a májusnak nincs is vége...:-))) Persze ez is relatív, a végefelé már 100+ heti aktivitásom volt, aminek egy kis része, talán átlagban kb. 10% post, a többi comment (és ehhez még a like-okat nem is számoltam...).

És én a commentelést is komolyan vettem, sokszor postnyi tartalommal. Szóval, annyit lehet mondani, hogy kb. az "oldalszám" maradt, csak nincs a Linkedin-hez, az illem- és tartalmi szabályaihoz, kvázi megkötéseihez, stb. kötődés. Ez itt sokkal spontánabb, áradóbb, substantially kevesebb időt igénylő. A Linkedin kötöttséget, 2 hónap után világos, egy mikromenedzselő boss-nak alávetésként éltem meg. Én, nem akarok ebben sem általánosítani.

Vissza a konkrét posthoz, ennek a postnak a témájához. Két szempont:

(1) a fontosabb: hogyan jelenik meg a post a számítógép és a mobil képernyőjén... (nem mindegy, mobil kicsit előnyben - már ha csak magamból is indulok ki...),

(2) a háttér és a szöveg színei...

Az ominózus post, amiről szó van:

https://vezetoi-coaching.blog.hu/2025/05/19/mi_az_elet_celja_es_mi_kovetkezik_belole_ha_magad_szamara_eldontod

Ad (1) Az alap-probléma abból eredt, hogy 26 kép van a postban. Egy film ("American Factory", Netflix) kivonatolása képernyő-kivágásokkal adja a post ugródeszkáját. A számítógépen működött a post, de mobilon, ma vettem észre nem jöttek fel a képek, csak a szövegek. Mivel a sok kép alaposan szabdalja a postot, mobilon gyakorlatilag olvashatatlan, követhetetlen lett.

Túl nagyok voltak az iPhone-nal készített képek, 2+ MB/kép. OK, nekiálltam lekicsinyíteni a 26 db képet és behelyettesítettem az eredeti képek helyére őket. Megjavult, mobilon is követhető, élvezhető a post. Figyelni kell erre, mert sokkal többen néznek netet mobilon. Tehát érdemes figyelni a képek nagyságára!

Ad (2) A háttér vs színek nem ennek a postnak a problémája, de sok másnak. Az alapprobléma, hogy a háttér különbözik a számítógépen (fekete) és mobilon (fehér). Ami a számítógépen nagyon jól kijön, piros és halvány kék, különösen a halvány kék túl halovány a fehér mobil háttéren. Meg fogom próbálni megtalálni a lehetőséget, hogy a blog.hu mobil-háttere is fekete legyen.

Szólj hozzá!

Full Macchiavelli-M.O./üzemmód…

isocrates_coaching 2025.05.23. 07:16

 

csilla.jpg

Rövid időn belül egy újabb @Csillag-Csatós Csilla Linkedin post & illusztráció, ami mellett nem tudtam elmenni.

Miért? Ez csak egy egyszerű eset? Nem. nem az…

Amúgy engem nem az anekdotikus érdekel, illetve csak akkor, ha távolabb mutat, felismerem benne a paradigmaváltás iránymutató, akár csak bimbozó elemeit, mert a paradigmaváltások érdekelnek, ahogy megérik rá az idő, ahogy megjelennek első úttörői, a paradigma-váltások mindennapjainak tettenérései érdekelnek. Ja, és a disruption, a paradigma-váltás ki nem mondott előjele pozitív szokott lenni, jó tudni, hogy érték-semleges, negatív is tud lenni.

Népszerű az idő/történelem történéseit kb. lineáris fejlődés-storyba kifuttatni, pedig pont ez az a korszak, amikor a regression, a visszafejlődés paradigmatikus story-jai kezdenek körülvenni minket.

Az amerikai politika is azért érdekel (nem szörnyülködni, bár azt is lehet, hanem…) mert megint pioneer-ként valami sohasemvolt-nak nyitják meg (ez se annyira igaz, a demokráciából plutochrácián keresztül türannisba váltáson már Platón & Aristotelést is elgondolkodott, csak nekünk annyira új…), vagy inkább szélesítik (értsd: elfogadhatóbbá teszik…) az új autópályát, azaz fullban disruptive paradigmaváltást visznek végbe. Aminek jelen voltak már az előzményei…

Amit azután, nem büszkén, felvállalva (vagy akár úgy is, ez is lehet az új paradigma ismérve, hogy a korábban még szégyellnivaló büszkeséggé avanzsál…) követnek az epigonok, megszokjuk és az lesz a new normál.

Vissza a post-felvezetéshez… A vezetés (a “leader”, aki nem jöttment “manager”, pláne nem “boss”/főnök…), a Linkedin modell (szerintem) kedvenc, híres nevezetes ideálképét nem kell felrajzolnunk. Minden 5. post ezt kapargatja, nem megyek bele. Lehet, biztos van ilyen, azután a Linkedin buborék, ha talál tényleg egy ilyet, na ő biztos mennybe megy.

Ahol megjelenik, isten-emberként tisztelik,körül-durrogják, tapogatják/lapogatják, előadását adorálják, (gondolom) hosszan, állva tapsolják meg, ha eszébe jut, hogy könyvet írjon, bestseller, siker lesz (diszkrét “az Ő könyve én…” postok készülnek), mindenki özönlik konferenciákon a közelébe minimum egy selfie-ért vele, amit azután patika-mérlegen kisúlyozva (ez nagy trófea, nem szabad elvesztegetni!)  stratégiailag timeingolva, placírozva, kötelező (!) szerénységgel commentelve kiposztol…

Nem, nem az irigység, nem is a gúny beszél belőlem: Ő MEGÉRDEMLI… Csak az arányok a beszédesek. Ha ennyire kevés, szinte nem létező (vagy magát nem eléggé ügyesen, hitelesen marketingelő) az igazán példamutató, elvi Linkedin-standard-nak megfelelő vezető, akkor viszont a nép átlag “palacsintájában” vélhetően nem a megfelelő töltelék, hanem valami más lehet... Ha egy ember körül ekkora kultusz alakulhat ki (mondom: alapvetően megérdemelten!!), akkor az átlag, a tömeg (vezető) nagyonis sub-standard kell legyen.

Na, és itt értünk Csillag-Csatlós Csilla (nagyonis negatív irányba mutathatóan) paradigma-váltásra utaló postjához. Amikor majd elolvasod, papírforma szerint megdöbbensz, szörnyülködsz, hogy “ezt lehet?!”, de itt állj le egy pillanatra.

Amit Csilla leír, a történet, pure macchiavellizmus, nem új (Niccolo Macchiavelli, 1469-1527, a reneszánsz Firence diplomatája, filozófusa, történésze, szerzője, az azóta is legsűrűbben idézett műve “A fejedelem”, gátlástalan történelmi példákon alapuló hatalom-technikai értekezés, a maga nemében remekmű…).

Amit Csilla leír, csak modernizált változat (nem olyan értelemben, hogy olvasták volna a szerzőt, ő csak rendszerbe foglalta a hatalom aljassági technikáit, józan ésszel is kitalálhatóak, sajnos, nem sajnos, "örök emberiek..."), ennyi. Ilyet, ilyen letisztult, explicit formában nem is tudtam még én se (pedig…) elképzelni. Nem, nem, szerintem tévedsz, ha azt hiszed, ez kivétel. Valószínüsíthetően nem az. Hogy szokj hozzá?! Nem, azt se mondom, persze, de érdemes elgondolkodni rajta, hogy ha pl. legközelebb Te találkozol ilyennel bármilyen leosztásban/minőségben, mitévő legyél…

@Csillag-Csatlós Csilla postja (az illusztráció is onnan van…)

“Van az a pénz….

de valójában nincs az a pénz.:(,

Tegnap olyan késő délutánom lett, amit ha lehetett volna, kiradíroznék. De nem lehet.

Gondolkodtam megírjam-e. Aztán megoldódott, mert hajnalban is erre ébredtem, így négy körül megírtam.

Visszaadtam legnagyobb komplex coaching megbízásomat, amelynek az éves megbízási díja nyolc számjegyű volt. Visszaadtam, mert a cég új vezetése nyilvánvalóvá tette számomra egy 30 perces meeting során, hogy más típusú együttműködést vár el tőlem, konkrétan besúgásra akar használni.

A cél, hogy az új vezető kialakíthassa a saját „csapatát” és erkölcstelenül végkielégítés nélkül, legkisebb költséggel küldhesse el a korábbi középvezetőket, akikkel már két hónapja dolgoztam együtt.

Nem elsősorban az anyagi veszteség miatt fáj, bár én is a bevételemből élek, hanem mert nehezen élem meg, hogyan használják fel a coaching folyamatot arra, amire sosem lett volna szánva:

Információgyűjtés: Szeretném elkérni a coaching jegyzeteit a XY-ról - a válaszom nem volt.

Elbocsátás előkészítése: A coaching csak alibije lenne innentől a "nem fejleszthető" bélyeg felragasztásának, ami alapos ok és a HR így le tudja vezényelni az érintett elbocsátását, de nem kapták meg a nem fejleszthető bélyeget tőlem, mert nem értek egyet vele.

Gyenge láncszem azonosítás: a team coaching jelentésemben konkrétan írjam le, hogy XY és  XC a leggyengébb láncszem és akadályozza a csapat teljesítményének növekedését - nem írtam le, mert nem így van.

Politikai játszmák: Az új vezető a saját embereit akarja pozícióba rakni, de ehhez ki kell rakni a sikeres korábbi csapattagokat, akik a régi vezetőhöz tartoznak és manipulálni a folyamatokat, ügyesen politikus módra, de ebben részt kell vennem. Erre is volt egy nemem.

A coaching biztonságos és bizalmas tér - ahol egy ember és egy csapat is szabadon feltárhatja gondolatait anélkül, hogy ez ellene fordulna, bármilyen szituációban.

Szinte le voltam forrázva. Fáj megélni, hogy végignézhetem ölbe tett kézzel, ahogy egy általam nagyra becsült, magas szinten dolgozó, emberségéről híres céget egy új „vezető” atomjaira ver szét…Mikor szerződtettek igazán büszke voltam, hogy a coachuk lehetek.

A hitelesség nem eladó. Még akkor sem, ha ez most komoly veszteség minden oldalról nézve.

A valódi coaching gyönyörű dolog: amikor látod, ahogy valaki megtalálja önmagát, növekedik, felszabadul. Ezt én nem árulom el semmilyen pénzért. És legyen kint egy kép. Kilenc évvel ezelőttről. Az egyik hazai bank üzletág igazgatójától. Hogy lásd milyen az, amikor velem "beszélgetsz."

Tegnaptól van kapacitásom egy olyan új partnerre, aki tiszteli a szakmámat és meg akarja élni, a coaching erejét, magán és a csapatán is.”

Szólj hozzá!

Bugrisok és rongyosok...

isocrates_coaching 2025.05.21. 17:31

pikler.jpeg

Pikler Gyula (1864-1937) jogbölcsész és pszichológus, Ignotus Pál (1869-1949, született Veigelsberg Hiugó, a Nyugat folyóirat főszerkesztője) barátja írta ezt Ignotusról egy Ignotusnak szentelt Nyugat különszámban. Aki érti, érti...

"Pikler Gyula: Néhány szó (Nyugat. 1924. 23. szám)

Ignotus tehetsége égi.

Ignotus vágyódása földi.

Soha, még gyermekkorában sem epedett ő azután, hogy szent legyen. Sohasem mardosta magát a tudásért. Sohasem álmodott arról, hogy ő fogja igazságossá tenni a társadalmat. Pedig némely embereknek és költőknek e vágyódások oly természetesek, mint a lélegzés.

De soha senki nála jobban nem értette meg e szent őrületeket. Soha senki, józan, testvérebbül nem szerette és ünnepelte őket. Mert égi tehetsége megéreztette vele e szent őrületek mennyei illatát. És ami gyümölcsöt a tudás fájáról röpke, de saséles pillantás és könnyed, de nyílegyenes kéz lecsíphetett, ő gyönyörködött annak ízében.

Kifogástalan londoni öltözékében kart karba fűzve járt ama rongyosokkal, a szentekkel, a tudni vágyókkal, az igazságosság rajongóival a poros és végtelen országutakon. Égi hangokon szólaltatta meg ügyükért a harsonát, maga elé mondta és énekelte a maga földi epekedéseit. A fényűzést és az asszonyt. A várost és a kényelmet. A pénzt és a hatalmat. És jobban tudja, hogy szerződik meg a fényűzés és az asszony, a város és a kényelem, a pénz és a hatalom, mint a bugris, aki bírja őket.

Soha senki kevésbé magatettetően és kevésbé önáltatóan, meztelenebbül és merészebben nem vallott és rajzolt, mint ő. Igazabb volt, mint a tudósok, becsületesebb, mint a szentek. És nagy szavak nélkül, földi reális módon jobb, önzetlenebb, nemesebb, lovagiasabb férfi, megbízhatóbb társ és barát volt a forradalmároknál. Józanul és kimérten a mámor súlyával hatni és érezni, ez volt az ő szent vágyódása.

Ama rongyosak álmélkodva hallgatták e hideg éneket és az okos szavak kimért zuhatagát. És kénytelenek voltak megengedni, hogy ez a földi zene és okosság is égi. Csaknem odaadták volna kínjuk gyermekeit e hidegen fogant amorettekért, elnyújtott egyetlen életálmaikat e kicsattanó rögtönzésekért.

Néha, úgy látszik, Ignotus meg akart tőlük szökni és a bugrissal élni. Élvezni akarta végre ama fényűzést és asszonyt, ama várost, kényelmet, pénzt és hatalmat, melynek megszerzéséről annyit tudott. De a bugris száz mérföldről megérezte rajta a szent őrületek mennyei illatát, és elfintorította orrát. Ignotus akkor sem tudott egészen nem igaz lenni, mikor a bugrissal ravaszkodott, a bugris pedig teljes önáltatást és hazugságot követel.

A Cimabuek, Fra Angelicók, Belliniek, Leonardók, Michelangelók és Raffaellók csarnokában e Tizianót, e Rubenst, e Dürert, e Paolo Veronesét, e Makartot senki sem akarja nélkülözni. Különben tudás és biztonság nélkül írom ide e hasonlatokat, Makartot nem is ismerem, és bizonyára igazságtalan vagyok ezért Ignotus iránt. Csak ő tudná, milyen festőket kellene e helyen idézni, és száz találó célzással tudná megvilágosítani és díszíteni e sorokat. Arcátlanság egyáltalában, hogy Vörösmarty, Arany, Tompa és Vajda János klasszikus szobrászáról e rajzfélét megkísérelni merészkedtem. E rajzfélét, mely stilizáltabb, mint hogy eleven lehessen. Mely inkább megzenésítése Ignotusnak, semmint leírása. Inkább, hogy Ignotus (Zoláról használt) ellentétét idézzem, látomás, mint látás."

Szólj hozzá!

Exclusive fiúknak, férfiaknak...

isocrates_coaching 2025.05.21. 16:54

Anthony Scaramucci kb féléve az egyik kedvencem a youtube-on, alapvetően az angol újságíró Katty Kay-jel vitt podcast sorozattal,amit a választás előtt kezdtek el valamikor talán októberben, és eredeti tervükkel ellentétben nem bírták abbahagyni az azt hiszem heti 2 adást, és a youtube különleges kedvenceivé váltak.

Most egy limitáltnak szánt (6 részre tervezett) podcastot indított Scott Galloway-jel együtt "Lost boys" címmel. Igen, a kb 10-15 év alatt végigsöpört woke-forradalom által parton hagyott, elanyátlanodott fiú nemzedékről szól. 

Disclaimer:: részben nem mindenben értek egyet velük se itt/ebben, se másutt/másban (NEM guruk a számomra...), részben, úgy helyezkedtem óvatos kritikai álláspontra a szélsőséges woke- forradalommal (hivatalosan DEI initiatives) szembe, amikor találkoztam különböző kinövéseivel (különösen kb  két évvel ezelőtt ástam bele magam igazán alaposan), hogy nem lenne, nincs kedvem mindenestől kiönteni a babát a fürdővízzel együtt.

Szeretem körüljárni a dolgokat, kitörni, nem benne maradni semmilyen véleménybuborékban, és saját véleményt kialakítani, ez a célom (gyakorlatban meglehetősen időigényes a dolog, de nekem van...). Ezen az ágon alaposan utána olvastam, lehetőleg minden irányzatból, véleménybuborékból kerestem jellemző mintákat, a véleménye(i)m az enyémek, semkit nem majmolok, utánzok, követek kis csaholó kikutyaként.

Tudom, ez kicsit absztrakt így, de jónak látom, hogy néhány névhez is kössem a journey-mat, egy párhoz, hogy kikkel nem vállalok semmilyen közösséget. Aki kicsit is belekóstolt az alapvetően angolszász témabeli podcast világba, érteni fogja. Elsőként Jordan Peterson-t említem, a valamikori torontoi egyetemi tanárt, gyakorló klinikai pszichológust (amíg a kanadai szakmai kamara ki nem zárta), akivel most már semmiben nem értünk egyet, de szporadikusan belehallgatok, hogy éppen hol tart a szellemi mélyrepülésében (a par excellence pseudo értelmiségi mintapéldája), de mindjárt ott van a korábban magát liberálisnak valló  Brett Weinstein is, a seattle-i Evergreen College volt tanára, aki a 2017-es campusban történt események miatt került lapátra a DEI initiatives nagyobb dicsőségére... És ők azok, akiket a vihar olyan mélyen az ellentáborba sodort, hogy már menthetetleneknek tűnnek szerintem a kritikai gondolkodás számára (ahogy én azt elképzelem...).

Egy ehhez a posthoz készített appendix-ben ide dokumentálok néhány tanulságos videót, Peterson két interjúját, a hírhedt Cathy Newman interjút és a Helen Lewis interjút. Ezekben (itt se értek vele egyet mindenben), de ezekben még van szellemi tartása, még az érvelése penge. Ideteszek még egy kis videót a torontói campus-ban történt villongásról a diákokról, ami az egyik első volt, amelyből a széles világ, a net tudomást szerzett egy amúgy obskurús, ismeretlen kanadai professzorról.

Több videó is fent van az Evergreen vs Weinstein storyról, de nekem a legemlékezetesebb egy francia stáb majdnem 1 órás alapos filmje, legyen ez is itt együtt (érdekesség számomra, hogy a meghívott előadók között ott van az a Robin DiAngelo is, akinek két könyvét megvettem és elolvastam - "White fragility" és "Nice rascism", amelyből megtudtam, hogy ha pl. én fehér vagyok, akkor eleve rasszista és következésképpen ha férfi, akkor nőgyűlölő,,. Azt hiszem, az volt az a pont, amikor engem elveszített a feminizmus...)

Külön fejezet a net/youtube manosphere világa (Andrew Tate-től némileg északabbra, de nem sokkal), abba is belekóstoltam, mert érdekes, de szellemileg és egyébként is abszolút kiábrándítóam bárgyú és ostoba Rollo és a többiek világa. No redpill, no blackpill. DiAngelo vs Tate, szerintem hamis dilemma, egyik sem választható. Ép ésszel, úgy értem...

A disclaimer hosszabb lett, mint amit ezzel a posttal hozni akartam, de nem véletlen, nagyon sikamlós pálya, és tudom, hogy a disclaimer semmit se számít azoknak, akik valamelyik oldalra felsorakoztak (pro DEI vs against DEI, középút nincs, basta!). Aki semelyik táborhoz nem tartozik, az a híres Fehér Klára féle dillemával analóg helyzetben találja magát, "jobbra a vallonok, balra a flamandok! és a belgák?! Ők hova?" Menthetetlen belga vagyok... oly sok mindenben...

Amit most nagyjából gondolok a "lost boys"' témakörben, ha jól értem, ez kis video sorozat jól fogja képviselni. 2 illetve 3 belga beszélget benne a lost boys-ról, hozzáteszem, a belgák sem gondolnak mindenről teljesen ugyanazt. Itt is ez az eset. De nagyjában-egészében ami ebben az első részben elhangzik, azzal együtt tudok rezegni. 

Scaramucci és Galloway mellett a harmadik "belga", Richard V. Reeves, az "Of boys and men" (2022) c. könyv szerzője, amit a 2 évvel ezelőtti "project" keretében már olvastam. Tetszett. Jól kiegészíti ezt a "belga" társaságot...:-)))

APPENDIX

Az első protest Peterson-nal szemben a torontoi egyetemen 

A hírhedt Cathy Newman interjú (a mai utterance-aihoz képest ultra nyugodt, fölényes de nem agresszív...)

A figyelemreméltó 6 éve készült Helen Lewis (szintén brit angol, azt hiszem) interjú (ezt 70 mio view-vel, az előbbi 60 mio-val)

4 évvel ezelőtt kicsit büszkén és nosztalgiával gondolnak vissza a kezdetekre (ez a video a majd' 2 mio Peterson feliratkozó közül a 4 év alatt 13 ezer embert érdekelt...) 

Számomra ez volt a színvonalas és első (akkor számomra elég meglepő!) alapos beszámoló a nyugati parti Washington állam Evergreen college campusán 2017-ben történtekről

...és egy ráadás...:-))) 1 évvel ezelőtti francia, Figaro (jobboldali, konzervatív újság) podcast, "Vajon a feminizmus idejétmúlt-e?". A juice az az, hogy az amúgy maga is auteur Figaro-riporter 3 viszonylag frissen, a témában könyvet megjelentetett női szerzővel beszélget a faminizmus mai állásáról. Még néztem annak idején a video-podcast-ot, amikor rögtön megvásároltam mind a három könyvet, és nem csalódtam, nemcsak a férfiak között vannak "belgák"....:-))) 

 

 

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása