Vezetői coaching

A szavazásokra, véleményre buzdítás nem igazán megy errefelé, mégis megpróbálom, mégpedig a nehezebbiket, a véleményre buzdítást…

Megosztottam itt egy videót tegnap, és kimerítve a kisérő commentben juste a 3000 karaktert, egy “Ön- és emberismeret nélkül (soft skills) nincs jó vezető, ez ilyen egyszerű.” felütésű gondolatmenettel mérsékelt sikert aratva rájöttem, hogy ebben van még juice…

Különösen azért, mert a személyiségprofiloknak általában nem igazán jó az ázsiója, megosztó téma itt is, gondolom ezért van, hogy néha pendítik csak meg (legalábbis az én thread-emen), miközben a “való életben” vastagon használják őket, méghozzá - szerintem is, főleg gyér transzparencia mellett - néha döntő jelentőséget tulajdonítva némelyiknek fontos (pl. felvételi) helyzetekben. 

Tehát gyakran találkozunk velük, akár kvázi kényszerként is (pl. a felvételi folyamat obligát eleme lehet), viszont beszélni meg nem beszélünk róla. Kb. mint a szex… (a postban előbbre kéne tennem az anekdotát, ami fontos az egész szempontjából, és te lehet, hogy csak idáig olvasod el, vagy idáig se, úgyhogy az anekdota marad a kitartók prémiuma…:-)))

De még elgondolkozóbbá tett egy igazi érdeklődő comment egyik mellékmondata, hogy: “…ezek szerint (amennyire megértettem) egy matematikai modell…”.

Ez messze vezet. Mi mérhető a matematikai modellekhez? A közgazdaság, ami bőven használ modelleket? Eredményeit, előrejelző képességét, zárt megoldás biztos hiányát figyelembevéve nem… az orvostudomány? Nem. A pszichológia? Nem… soroljam még? Tehát egy személyiségprofil eredménye egy matematikai modell egzaktságához mérten persze nem egzakt. Ha a más módszerekkel adott vizsgálati populáción az eredmények pszichológiai validálása eléri a 70%-os megbízhatóságot, a pszichológiai eszközt megfelelőnek tartják… ennyit arról, hogy mennyire tendenciát, irányt mutatnak az eredményeik inkább,  mint megfellebezhetetlen ítéletet… erről ennyit…

Egyébként még a matematika is… a zártságról… Torkel Franzén-t idézem a Gödel nemteljességi tétellel kapcsolatban, mert én nem értek hozzá igazán: “A nemteljességi tétel konkrét példával szolgál olyan konzisztens elméletekre, amelyekben hamis állítások is bizonyíthatók.” Hát az én laikus énemnek ez nem jó hír, ami a matematikai modellek jó értelemben vett zártságát (belső logikai tökéletességét) & megbízhatóságát illeti.

Vagy a különböző interpretációk egyenértékűsége. Euclidesi és Bólyai-Lobacsevszkiji geometria zárt a fenti értelemben és alternatívái egymásnak…

Vagy fizikában (ami bizonyos értelemben kiterjesztett matematika) attól is függhet az eredmény, hogy a rendszer milyen sebességtartományban mozog. Földi “normál” körülmények között a newtoni fizika tökéletesen megfelel, a fény sebesség közelében az einsteini fizika módosításai kilépnek a hibahatárból (azt gondolom, hogy amilyen sebességgel még röpködünk Holdra, Marsra, ahhoz még a newtoni OK…).

A matematikás hosszú (kb. 1250 karakteres) válasz-commentemben kitértem azon vélemények osztályokba sorolására is, amelyekkel eddig találkoztam a személyiségprofilok elvi, vagy gyakorlati ellenzői részéről. Nekem ez a csoportosítás fedi le ezt a részhalmazt:

1. Akik nem jól választottak, mert sokféle van ám. és mind csodát igér, vagy 
2. nem próbáltak még egyet sem, de valamiért,  előítéletesek, vagy 
3. nem magyarázták el az eredményeket, így nem tudják hasznosítani, vagy
4. előfordul, hogy megcsináltatják valakivel mondjuk felvételnél, és  nem transzparens módon, és esetleg nem is ajánlott módon felhasználják az eredményeket, és ezzel gyanússá teszik örökre mindet, vagy
5. valamiért azt gondolja, hogy ez őt majd gúzsbaköti, mint a ráolvasás, vagy a szemmelverés, egyáltalán azt gondolja, ha nem is mondja ki esetleg nyíltan, hogy ez valami ezo (vagy akár sima, mezitlábas) svindli…

Na, ez utóbbiról szól a személyes anekdotám, ami lehet, hogy 40+ évvel előtt eshetett meg velem, zuglói kocsma volt a helyszín, tenisz utáni sörözés. Az introvertált személyiség csak idegen, új környezetben óvatos, shy, ismerősök között akár néha viszi is a szót. Egy ilyen pillanatban lehettem, páros volt aznap, 4-en ültünk az asztalnál, nagy garral, gesztikulálva, hangosan magyaráztam valami roppant fontos dologban az álláspontomat. 

Egy idő után odajött egy közeli asztalnál egyedül ülő úr, és a következő sörökre meg akarta teremteni a külső finanszírozást, és felvetette, hogy ő grafológus, és kifejezetten nekem felajánlotta, hogy ha írok ott pár sort egy papírra, elmondja milyen vagyok. Hülyéskedtünk, hangulat volt, miért ne. Ott rögtön akkor nem jöttem rá, hogy ez pure átverés, behúzás volt. Elég volt neki, amit előtte látott, hallott, az írás már csak alibi volt…

Ha a neten on-line kitöltesz egy személyiségprofil kérdőívet (nem tesztet!), a kiértékelő (rendszer, még csak nem is közvetlenül ember! egyfajta programozott szakértői rendszer, ha tetszik narrow AI…) semmi mást nem tud Rólad, mint a kérdésekre adott válaszaidat. A kérdések összeállítása, struktúrája nem új találmány, szociológiában, pszichológiában ez külön diszciplina. Úgy vannak összeállítva, hogy a kérdésekre adott válaszok kapcsolataiból, kapcsolódásából, szeparációjából, szóval a mátrixából bizonyos tendenciákat, trendeket lehet kiolvasni a Rád kitöltéskor jellemző pszichológiai állapotaidról.

Mivel ez kitalálhatóan egy kényes, komplex folyamat, ilyen rendszert kreálni, majd leprogramozni nem gyerekjáték nem megy máról holnapra. És ha elkészül, alapos tesztelés következik és mint mindenben is, vannak nyilván, akik levágják a feleslegesnek vélt kanyarokat... Ezért különös gondot kell/érdemes fordítani arra, ha elszántad magad - mert bizonytalan vagy, merre lépj, vagy miért vagy sorozatban sikertelen, vagy (c) -, hogy milyen személyiségprofilt választasz. Érdemes ajánlatokat kérni, nem feltétlenül kidobott pénz, ha többet is konkréten kipróbálsz, annál is inkább, mert a jobbak explicite deklarálják, hogy milyen jellemzőkre adnak trendjellegű előrejelzést.

Mit érdemes kérni ajánlatkéréskor:

1. Konkréten az adott személyiségprofil milyen jellemző(k)re ad trendjellegű előrejelzést? (példa: a nagyon elterjedt DISC elemzés viselkedésprofilt elemez, ami azért is nagyon fontos, mert pl. coachingban a legkönnyebben a viselkedés fejleszthető…)
2. Milyen pszichológiai elméleti alapra támaszkodik?
3. Milyen pszichológiai validálási folyamatoknak vetették alá a készítői?
4. Mi a delivery, az eredmény? Egy printout/pdf, vagy jár hozzá egy konkrét személyre szóló elemzés is, ami mindenképpen megkönnyítheti a felhasználhatóságot, és növeli a felmérés eszmei/gyakorlati ROI-ját?

…és persze, ami még eszedbe jut…

Ugyanarról, mint az előző postban, de pepitában, kvázi viccben szatírában oldva. Rímel az előző komoly postra. Egy fantasztikus tréner hölgy osztotta meg ma reggel a facén… 

“Férfi (kapcsolati) szabályok/házirend”, úgy ahogy a post a Facén megjelent, teljes integralitásában. No comment. (A “Gardons l’humour!” jegyében…:-)))

Comment helyett egy fohász: Bárcsak az alább idézett tréfa/humoreszk/sutka, bárcsak egy nő tollából került volna ki! Mert a mostani patetikus diskurzusból (hogy ne mondjam, vádoló picsogásból...) ez az, ami hiányzik, a felszabadító, könnyed irónia, a másokon nevetés mellett a magunkon is tudni nevetni katarzisa... Nekem speciál ez adna némi reményt, hogy nem fejlődtünk végzetesen & visszavonhattalanul elfele... Ha férfi írta, akkor se rossz, de az nem az igazi. De hogy egy nő egy férfi bőrébe bújva tudjon ironizálni  „a” férfin magán, úgy hogy közben önmagán is ironizál, az priceless lenne...:-)))

Tehát: mégegyszer (az első mondat és az egész  értelmezéséhez jó tudni…), hogy az itt következő postot - forrás megnevezése nélkül - egy szellemes, eszes, szimpatikus hölgy - más postokban kiderülve kb. 40-50 éves (látott már karón varjút...) - hölgy írta…

_____________________________________________________

“😎 Rájöttem, hogy nagyjából férfi vagyok.

Férfi szabályok

Állandóan halljuk "a szabályokat" a nők részéről. Na, most itt a férfi oldal. Ezek a MI szabályaink!

Jegyezd meg ... mindegyik pont 1. SZÁNDÉKOSAN! (24 db 1. (legfontosabb... nyilván!) pont van - SZM...) 

1. Tanuld meg használni a WC-ülőkét! Nagy lány vagy. Ha fel van hajtva, hajtsd le! Nekünk felhajtva kell, nektek lehajtva. Sosem hallotok minket arról panaszkodni, hogy megint lehajtva hagytátok.

1. Vasárnap = sportok. Ez olyan, mint a holdciklus vagy az apály-dagály váltakozása. Törődj bele!

1. A bevásárlás NEM sport. És nem, soha nem fogunk rá akként gondolni.

1. A sírás zsarolás.

1. Azt kérd, amit akarsz! Tisztázzuk: A finom utalások nem működnek! A nyomatékosított utalások nem működnek! Az egyértelmű utalások nem működnek! Csak mondjad!

1. Az Igen és Nem tökéletesen megfelelő válaszok szinte minden kérdésre.

1. Csak olyan problémával gyertek hozzánk, aminek megoldásában a segítségünket kéritek! Erre vagyunk valók. Szimpátiáért ott vannak a barátnőitek.

1. Az a fejfájás, ami 17 hónapja tart, az már baj. Menj orvoshoz! 

1. Bármi, amit 6 hónapnál régebben mondtunk, nem felhasználható vita közben. Igazából minden megjegyzésünk érvényét veszti 7 nap után.

1. Ha nem úgy öltözködtök, mint egy sorozatszereplő, akkor ne várjátok el, hogy úgy viselkedjünk, mint a szappanopera-szereplők!

1.  Ha azt gondolod, hogy kövér vagy, valószínűleg úgy is van. Ne kérdezz minket!

1. Ha az, amit mondunk, kétféleképp érthető és az egyik megsért, elszomorít vagy feldühít, akkor mi a másikra gondoltunk.

1. Megkérhettek, hogy csináljunk meg valamit vagy megmondhatjátok, hogy milyen legyen! De azt ne, hogyan. Ha már tudod, hogyan lehet a legjobban megcsinálni, tedd meg magad! 

1. Amikor csak lehet, a feltétlen szükséges mondanivalódat a reklámok alatt mondjad el! 

1. Kolumbusz Kristófnak nem volt szüksége iránymutatásokra. Nekünk sincs. 

1. MINDEN férfi csak 16 színben lát, mint a Windows alapbeállításnál. Például a barack az egy gyümölcs, nem szín. A padlizsán az zöldség. Fogalmunk sincs, mi az a mályva.

1. Ha viszket, megvakarjuk. Így szoktuk.

1. Ha azt kérdezzük, mi baj és azt mondjátok "semmi", akkor úgy viselkedünk, mintha semmi baj se lenne. Tudjuk, hogy hazudtatok, de nem éri meg a zűrt. 

1. Ha felteszel egy kérdést, amire nem akarsz választ hallani, akkor olyan választ fogsz kapni, amit nem akarsz hallani.

1. Ha valahova el kell mennünk, bármit is viselsz, az nagyszerű. De tényleg.

1. Ne kérdezd meg, hogy min gondolkodunk, kivéve ha felkészülten tudsz beszélgetni olyan témákról, mint a futball, lőfegyverek vagy versenyautók! 

1. Elég ruhád van.

1. Túl sok cipőd van.

1. Formában vagyok. A kerek egy forma.”

Egy talált tárgy a Facén... és egy kicsit elgondolkoztam "hangosan" ennek kapcsán...:-))) 

 ___________________________________________

Először az idézet:

“Hány férfit hallottam, hogy "intelligens nőt" akar az életébe!...

Bátorítanám őket, hogy gondolkodjanak el rajta...

Az intelligens nők maguk hozzák meg a döntéseiket, megvannak a saját kívánságaik és korlátokat szabnak. Soha nem leszel az élete középpontja, mert ez maga körül forog. Egy intelligens nő nem hagyja magát manipulálni, sem megzsarolni, felelősséget vállal. 

Az intelligens nők vitatkoznak, elemeznek, nem értenek egyet, tovább lépnek.Azoknak a nőknek előtted is volt életük, és tudják, hogy akkor is lesz, ha te elmész.

Figyelmeztet, nem kér engedélyt. Ezek a nők nem egy vezetőt keresnek a párjukban, akit követhetnek, egy apát, aki megoldja az életüket, vagy egy fiút, akit megmenthetnek. Nem akarnak követni téged, és nem akarnak utat mutatni senkinek. Melletted akarnak sétálni.

Tudja, hogy az erőszak nélküli élet jog, nem luxus és nem kiváltság. Ugyanúgy fejezi ki a haragot, a szomorúságot, az örömöt és a félelmet, mert tudják,  hogy a félelem nem teszi őket gyengévé, ahogy a harag sem "férfiasabbá". Ez a két érzelem és a többi együtt teszi emberré és kész. 

Egy intelligens nő szabad, mert harcolt a szabadságáért. De ő nem áldozat, ő egy túlélő.Ne próbáld leláncolni, mert tudni fogja, hogyan meneküljön. Az okos nő tudja, hogy az értéke nem a testében rejlik.

 Gondold meg kétszer, mielőtt a kora, magassága, súlya vagy a szexuális viselkedése alapján ítéled meg, mert ez érzelmi erőszak, és ezt ő is tudja.Tehát mielőtt azt mondanád, hogy szeretnél egy "intelligens nőt" az életedbe, kérdezd meg magadtól, hogy tényleg hajlandó vagy-e beilleszkedni az övébe.” 

- Gabriel Garcia Marquez -

 ______________________________________________

 Jaja...  gondold meg mi után kivánkozol… Egy commentben kb. ilyesmit írtam a Facé-s posthoz (kerestem, lehet, törölték a postot): 

"Ja… lesznek olyan férfiak, akik ezt olvasva majd azt gondolják majd, “Áhhh, nem is kell feltétlenül annyira intelligensnek lennie…”. És találni fognak…”

Kezdjük az értelmezési tartományokkal... ki lehet az tárgya és az alanya a címbeli kijelentésnek... kezdjük a tárggyal...

Az külön dolog, hogy ki az intelligens nő, mitől kezdve nevezhetjük annak, vajon ez-e a többség (szerintem - éa a harang-görbe törvényszerűségei szerint - nem… úgy ahogy az intelligens férfiak se képezik nyilván a többséget). Miért érdekes ez? Például, mert a címbe kiemelt vágy szerintem messze nem jut eleve minden férfi eszébe, talán egy középosztálybeli kisebbség érdeklődhet elvi szinten ilyesmi után…

Ez eleve a hipergámia miatt is így van, ami szerint a nők általában felfelé, az ő státuszuknál magasabb státuszú partner felé orientálódnak (tegyük hozzá, hogy  a magasabb státuszú férfiak halmaza maximum átfedésben van az intelligensebb férfiak halmazával...). És mivel az intelligens nők általában magasabb státuszúak  a társadalomban eleve, így kisebb az elérhető szabad eligible férfi-állomány.

A képet tovább színezi, amennyiben még a korban is benne vannak, ami szintén kör-/választék-szűkítő körülmény (ami a hipergámiát illeti, ez mindig is volt, és ma is érvényes általános tendencia, ennek az irodalma meglehetősen gazdag, ami okadatolja, hogy ez (a) így van, (b) miért ven így, akit érdekel, nézzen utána, itt adottnak veszem).

Jutott még eszembe, hogy egységes tömbként kezelni "a" nőket és "a" férfiakat, szociológiailag kezelhetetlen. Pláne problematikus gender-szolidarításról beszélni a mindennapok szintjén… persze, dumában lehet. Mutass egy anyát (jó, néhányat…), aki nem a fiát fogja védeni minden helyzetben a menyével szemben (talán a fentebb említett intelligens nőknek ez szándékában állhat, de messze nem fog sikerülni mindegyiküknek…).  

Vagy mutass olyan nőket, akik békésen megegyeznek, kié legyen a vágyott  pasi vagy post, és nem alávágnak egymásnak. És hány - taktikából, vagy kétségbeesésből, egyébből – nem-intelligens nő esik egy intelligens nőre. A férfi pedig mint a víz, a kisebb ellenállást fogja keresni végülis (miközben néha megpróbálja az ellenáramú medencéket is, és élvezi is egy darabig… azután rájön, hogy nem lazac, meg különben is, fent várnák a tátott szájú, reggelizni akaró vérmes grizzly-k).

Persze, ezen a mindennapi szinten nyilván primer férfi-szolidarítás is talán a mesében (meg elméletben) van, viszont a nőknél sokkal nyíltabb, direktebb az egymás közötti nyers pozíció harc harc az erőforrásokért, hatalomért, nőkért. Kegyetlenek. Ahová a nők belépnek, gyakorlatilag már mindenhová, erre számítsanak.

Más. A fenti idézetet amúgy próbáltam csekkelni, nem fake-e, ezt találtam, ugyanez angolul, ennél a szerzőnél… de tudod mit? Ha fake, ha nem, érdekes. Ez az uralkodóvá váló narrativa!

“I have heard many men say that they want an "intelligent woman" in their life. I would encourage them to think well. Girls and intelligent women make their own decisions, have their own desires and set boundaries. You will never be the center of her life because she revolves around them. An intelligent woman will not allow you to manipulate or blackmail her. She is responsible for her actions. 

Intelligent girls doubt, analyze, debate, displease, progress. These women had a life before you appeared in their lives, and will continue to have it even when you leave their lives. Such women report, do not ask permission. They are not looking for a leader to follow, a father who solved their life, or a child to save themselves by guiding them. They do not want to follow you, nor are they willing to show the right way to others.

Intelligent girls know that living without violence is a right, not a luxury or a privilege. They express nervousness, sadness, pleasure and fear in the same way, because they know that fear does not make them look weak, nor does nervousness make them look "masculine". These two emotions, but also the others, all together, make it look humane and that's enough.

An intelligent woman is free because she has fought for her freedom. But she is not a victim, she is a survivor. Do not try to limit her, because she will know how to escape. An intelligent woman knows that her value does not lie in the physical aspect. Think twice before judging her age, height, weight or sexual behavior because this is emotional violence and she understands it.

So before you say you want an "intelligent woman" in your life, ask yourself if you are really ready to be a part of her life.”

Melléklet

6 témábe vágó videót sűrítettem ebbe a mellékletbe. Próbáltam videóként beágyazni őket, de az első videó feldolgozása már annyi időt vett volna igénybe, hogy elvetettem az ötletet és csak a linkeket tettem ide. A nagyon kiváncsiak, akiknek telik az idejéből és nem restellik, plusz érdekli őket, be-copy/paste-ezhetik a linkeket  egy browserbe és youtub-on megnézhetik őket... Az első 4 videó kb. 1 órás, vagy hosszabb, az utolsó kettő rövidebb.

Friderikusz szervezésében Geszti Péterrel és feleségével egy podcast (vendégszereplő: Piczkó Katalin pszichológus)

Nagyon érdekes set-up, de nem akarom lelőni a poént...

https://youtu.be/avVpmT2vOq4?si=l_mg-caLcbCX66OJ

Szabó Péter podcastjai közül egy trilógiát hozok ide (ezt se gondoltam volna, hogy őt (is) fogom hallgatni, de ezek a podcastok kicsit körülményesek nekem, de jók...) :

Van benne kurzus reklám, egyéb, Szabó Péter körülményes, de a beszélgetőpartnerek érdekesek...

(a) Szabó Péter és Kun Szilvi beszélgetése: "Nem a férfi a hibás"

https://youtu.be/76IIivPcC28?si=tOsSINfcG1BVayKs

(b) Szabó Péter, Kun Szilvi és Joós István beszélgetése: "Sok jó fenék van"

https://youtu.be/LprRTHQ0xls?si=eQ-hRDtbfdqGY5gT

(c) Szabó Péter és Joós Istvám beszélgetése: "Erőből csak egyre sz@r@bb lesz."

https://youtu.be/MPLhDZYE1jc?si=UO_mabtsAWaloDdz

2 videó, ízelítő a Vincze Ágnessel és velem készült összesen 29 video podcastból:

5-6 hónapon át nagyon intenzív volt a párbeszéd, messengeren is a podcastokon kívül, és bér az előző profi körülmények között készült podcastokhoz képest ez viszonylag amatőr (részben itt jött bele az Ágnes a know how-ba), de egy unique opportunity volt, hogy a férfi és női kapcsolati szempontok egy része, ami szóba került, tabu-döntögető módon, egymással ütköztetve hangozhasson el (Ágnes csatornájának címe stílusosan "Kiborító"...). Ágnes csatornáján voltam az ő vendége.

Az ide mutatóba kiválasztott 2 video podcastban vannak olyan utalások, amelyek csak a teljes "oeuvre" ismeretében lehetnének érthetőek, vagy úgy sem...:-))) PG 14, mert a beszélgetés hevében elhangzanak "olyan” szavak is. Ágnes 9 hosszú beszélgetésből vágta össze/szét az említett összesen 29 videót. Azt gondolom, hogy akár nemzetközileg, főleg az angol-szász podcast szférát is tallózva, egészében/teljességében  ez a 29 videó egy nagyon érdekes, egyedi, ha tetszik kordukumentum...:-)))

Először arra gondoltam, írok valamit erről a kettőről tartalmilag is, de ha valakit érdekel, keressen meg, válaszolni fogok...

Kell-e a nőnek a férfi és ha igen, miért nem?

https://youtu.be/c3H9WoRXGnY?si=BS2UXb-2CT_nCTSC

Miért félnek a férfiak a nőktől?

https://youtu.be/afkwlBUOFhc?si=Bu8fB3E0Z4YX8MRm

@Arpad Horvath ajánlotta ezt a fejezetet Lázár Ervin “Bab Berci kalandjaiból egy commentben a Linkedinen önismereti témakörben a 2-3 napja sharelt posthoz, ami a mai iskolai curriculum adekvátságát kérdőjelezi meg a való élettel való ütköztetésre utalt, viszonylag struktúrált formában. Mivel linket is adott, örömmel fedeztem fel egy 1989-es, eddig általam nem ismert Lázár Ervin részletet, amit most izibe ide is másoltam…

“A csodapatika

- Mit nem képzel?! - ordított első vevőjére torkaszakadtából Rimapénteki Rimai Péntekh vadonatúj patikájában, amit éppen az imént nyitott meg Rimapéntek főterén.

- Hogyhogy mit képzelek?! - emelte fel a hangját az első vevő. - Talán nem az van kiírva a maga boltjára, hogy patika?!

- De az - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Akkor meg mit ordítozik, ha aszpirint kérek? Hol kérjem, ha nem patikában?

- Az is ki van írva, hogy ki a cégtulajdonos - mondta fölényesen Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Mit érdekel engem a cégtulajdonos - háborgott az első vevő -, nekem aszpirin kell, és kész.

- Csak nem képzeli, hogy egy Rimapénteki Rimai Péntekh vacak aszpirineket, fejfájás elleni porokat, lázcsillapítókat, lábizzadásgátlókat és popsikenőcsöket árul?!

- Mi a szöszt árulna mást egy patikában? - mérgelődött az első vevő.

- Embernek fia - mondta kissé lecsillapodva Rimapénteki Rimai Péntekh -, ez nem a test, ez a lélek patikája.

Az első vevő szemében érdeklődés csillant.

- Lelki bajok ellen?

- Igen - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh.

Most már teljesen elpárolgott a mérge, szinte kedvesen nézett az első vevőre. Ami az ő esetében elég nagy szó.

- Tisztelt barátom - folytatta kissé ünnepélyesen -, mivel ön az első vevőm, bármit vásárol, ingyen kapja. Válasszon!

- Hogy őszinte legyek - toporgott izgatottan az első vevő -, nem pontosan értem, hogy mire lehet gyógyszert kapni az ön patikájában... bár reménykedem... de reményemet ki sem merem mondani.

- Mondja csak bátran - biztatta Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Netalán irigység, gőg, nagyképűség, gyávaság, káröröm, rosszindulat...

Rimapénteki Rimai Péntekh átszellemült arccal bólogatott és folytatta:

- Meg kicsinyesség, kapzsiság, nagyravágyás, álszerénység, alamusziság, lustaság, torkosság, tohonyaság, lelki restség, pénzsóvárság és mindenféle gonoszság, eltévelyedés és átok ellen vannak írjaim, balzsamjaim, cseppjeim és pasztilláim.

- Ez nagyszerű! Uram, bocsásson meg, hogy az imént emeltebb hangot merészeltem megengedni magamnak. Akkor még nem tudhattam, hogy ön egy zseni, az emberiség megmentője. Egyúttal az én megmentőm is. Házsártosság ellen is van gyógyszere?

- Van - mondta gyanakodva Rimapénteki Rimai Péntekh. Az első vevő tapsikolt és ugrándozott örömében.

- Tetszik tudni, van egy házsártos, irigy, lusta és nagyképű feleségem, egy kicsinyes, kapzsi napam, egy torkos, tohonya, pénzsóvár ipam, egy alamuszi ángyikám, egy kárörvendő bácsikám, mindnek kérek, ami jár, ír, balzsam, pasztilla egyre megy, csak használjon.

Rimapénteki Rimai Péntekh vakarta a feje búbját.

- Van egy bökkenő - mondta.

- Engem már semmi meg nem akadályoz, hogy megmentsem a feleségemet, ipamat, napamat, ángyikámat, bácsikámat. Mindenre hajlandó vagyok a gyógyszerekért. Halljam azt a bökkenőt!

- Annyicska csak - mondta Rimapénteki Rimai Péntekh -, hogy a gyógyszert mindenkinek magának kell kérnie a bajára, különben nem használ.

- Úgy érti... - tátotta el a száját az első vevő.

- Úgy - bólintott a mondat végét meg sem várva Rimapénteki Rimai Péntekh.

- Hát azt várhatja - mondta elkeseredetten az első vevő.

- Mit?

- Hogy, mondjuk, a feleségem idejöjjön, és gyógyírt kérjen irigység, lustaság, házsárt és nagykép ellen a saját maga számára.

- Már miért ne történhetne meg?

- Mert azt hiszi magáról, hogy jóindulatú, szerény, szorgalmas. Éppen rólam állítja, hogy irigy, lusta, veszekedős és nagyképű vagyok.

- Szívesen állok rendelkezésére - készségeskedett Rimapénteki Rimai Péntekh -, kérjen csak akármelyik ellen, egy szempillantás alatt meggyógyul.

- Csak nem képzeli, hogy igaz?! Még hogy én irigy?! Még hogy én lusta?! Még hogy én nagyképű?! Nevetséges!

- De veszekedősnek csak veszekedős. Velem is mindjárt veszekedni kezdett, ahogy belépett.

- Én?! Ember, maga veszekedett! Legjobb lenne, ha beszedne valamit veszekedősség ellen a híres gyógyszereiből. Tablettát, írt vagy balzsamot.

- Maga nagyképű fajankó! - ordította el magát Rimapénteki Rimai Péntekh. - Takarodjon innét, mert úgy kivágom, mint a sicc!

Az első vevő sem volt rest, visszaordított. Egy darabig válogatott sértéseket ordítgattak egymásnak, aztán a vevő elunta, nagy dérrel-dúrral becsapta maga után a patikaajtót. Durr!

Hátha mégis igaza van - gondolta Rimapénteki Rimai Péntekh -, és be kellene vennem egy hirtelen harag elleni tablettát. Ugyan - legyintett azonnal -, nem hirtelen harag ez, egyszerűen csak igazságosság. Igazságos vagyok, annyi az egész. Abból meg kár volna kigyógyulni.

Nem is vett be semmilyen tablettát. Leült, várta a vevőket. Jöttek is, de mind másnak akart venni a balzsamokból, írokból, tablettákból. Saját magának egyik sem. Minek, hiszen nekik aztán semmi hibájuk sincs!

Lassan-lassan el is maradoztak a vevők. Nem akadt senki Rimapénteken, aki elismerte volna magáról, hogy nagyképű, rosszindulatú, irigy, kétszínű, kicsinyes, kapzsi, nagyravágyó, álszerény, alamuszi, torkos, tohonya, pénzsóvár, lelki rest. Nem tudom, ha te Rimapénteken laksz, elmentél volna-e Rimapénteki Rimai Péntekh patikájába valamilyen gyógyszerért? Igen? Nem?

Mert így bizony fölkopott az álla szegény csodapatikusnak. Írjai megpenészedtek, balzsamjai megpimpósodtak, tablettái szétporladtak, ő maga meg búvában-bánatában elbujdosott, ma sem tudja senki, hol lakik, mit csinál - hacsak Bab Berci nem. De ő mélyen hallgat felőle.”

“A new psychological theory holds that human beings exist at different ‘levels of existence.’ At any given level, an individual exhibits the behavior and values characteristic of people at that level; a person who is centralized at a lower level cannot even understand people who are at a higher level.”

(Egy új pszichológiai elmélet szerint az emberi lények különböző “egzisztenciális szinteken” léteznek. Bármelyik szinten a személy olyan viselkedést és jellemző értékeket mutat fel, amelyek az azon a szinten élő emberekre jellemzőek; valaki, aki egy alacsonyabb létezési szinten van, még csak érteni se fogja tudni azokat, akik a magasabb létezési szinten vannak.)

Hogy “új”-e, az relatív, a cikk 1974-ből való, egy viszonylag korai megfogalmazása Clare W Graves több mint 20 évig csiszolgatott elméletének, amiből a (némileg, néha nagyon leegyszerüsített formában…) az azóta is bőven virágzó, sokféleképpen, sokféle szinten  feldogozott SPIRÁLDINAMIKA kinőtt…

A fenti mondat az 1974-es Graves cikk összefoglalójából való, a cikk címe: “Human nature prepares for a monentum leap” (Az emberi természet egy nagy ugrásra készül - írta le 49 éve messze előre látva és egy nagyon elgondolkoztató rendszert/framework-öt sikerült vizionálnia, megálmodnia nagyonis földi körülmények között végzett pszichológiai kutatásai eredményeképpen…).

Így folytatja:

“For many people the prospect of the future is dimmed by what they see as a moral breakdown of our society at both the public and private level. My research, over more than 20 years as a psychologist interested in human values, indicates that something is indeed happening to human values, but it is not so much a collapse in the fiber of man as a sign of human health and intelligence. My research indicates that man is learning that values and ways of living which were good for him at one period in his development are no longer good because of the changed condition of his existence. He is recognizing that the old values are no longer appropriate, but he has not yet understood the new.”

(Sokaknak a jövő igéretét elhalványítja az, amit a társadalom morális összeomlásának látnak mind a magán mind a közösségek szintjén. Több mint 20 éves pszichológusként végzett kutatásom, amely az emberi értékekre irányult, azt jelezte, hogy valóban, az emberi értékekkel történik valami, de ez a valami nem annyira az emberi lényeget, mint az emberi egészség és intelligencia jelét érinti. A kutatásom azt mutatja, hogy az ember mindig is rájött/rájön, hogy  az értékek és az életmód, amely megfelelő volt egy adott fejődési szinten, periódusban, már nem jó, mert a létezési feltételek, körülmények megváltoztak. Felismeri, hogy a régi értékek már nem megfelelőek, de még nem értette meg az újakat…)

…és:

“Briefly, what I am proposing is that the psychology of the mature human being is an unfolding, emergent, oscillating, spiraling process marked by progressive subordination of older, lower-order behavior systems to newer, higher-order systems as man's existential problems change. These systems alternate between focus upon the external world, and attempts to change it, and focus upon the inner world, and attempts to come to peace with it, with the means to each end changing in each alternatively prognostic system. Thus, man tends, normally, to change his psychology as the conditions of his existence change. Each successive state, or level of existence, is a state through which people pass on the way to other states of equilibrium.”

(Röviden, amit javaslok az az, hogy az érett emberi lény pszichológiája egy kibontakozó, kiemelkedő, oszcilláló, dupla spirál alakkal jellemezhető folyamat, amely szerint a régi, alacsonyabb szintű viselkedési rendszer fokozatosan alávetődik az újabb, magasabb szintű rendszernek, ahogy az ember egzisztenciális problémái változnak. Ezek a rendszerek váltakoznak a külső világra fókuszálás, és az azt megváltoztatni igyekvő kísérletek  és a belső világra fókuszálás és az azzal kibékülésre tett kísérletek között, olyan eszközökkel mindkét esetben, hogy minden egyes alternáló előrejelző rendszert segíteni tudja.

Megjegyzés (SZM): egyénre, belső világra fókuszáló a legelső szint, az egyén túlélése a cél, ezt váltja a második, törzsi szint, amely a törzs, a közösség túlélésére fókuszál, a harmadik szint megint az egyént helyezi előtérbe, az erőt, a hatalmat, majd megint a közösségi fókuszú, a vallások hierarchiák, birodalmak világa, amit megint az egyéni központú materiális, kapitalista típusú világ, amit a közösségekre, egyenlőségre törekvő következő, utolsó létfenntartási (subsistance) szint követ, és így változik feljebbi szintek között is, az ún being szinteknél…

Így, az ember, általában, megváltoztatja a pszichológiáját, hogy a létezése mindenkori feltételeinek meg tudjon felelni. Minden egymás után következő állapot vagy létezési szint egy állapot, amelyen az ember keresztülmegy, ahogy létfeltétetelei változnak, a következő egyensúlyi állapot felé.)

…és:

“In some cases, a person may not be genetically or constitutionally equipped to  change in the normal upward direction when the conditions of his existence  change. Instead, he may stabilize and live out his life at any one or a combination  of levels in the hierarchy. Again, he may show the behavior of a level in a  predominantly positive or negative manner, or he may, under certain  circumstances, regress to a behavior system lower in the hierarchy. Thus, an adult  lives in a potentially open system of needs, values and aspirations, but he often  settles into what appears to be a closed system.  Human existence can be likened to a symphony with six+ themes.”

(Bizonyos esetekben egy személy genetikailag vagy egyéb konstitucionális okokból nem képes változni normálisan felfelé irányulóan a következő, a megváltozott körülményekhez igazodó pszichológiai követelményeknek megfelelően. Ehelyett stabilizálja és végigéli az életét valamelyik nem adekvát, vagy akár több nem adekvát szint kombinációjának megfelelően. Sőt az is lehetséges, hogy egy adott szintnek megfelelő, ám elsősorban vagy negatív, vagy pozitív jellegű viselkedést mutat (minden szintnek lehet/van  pozitív és negatív aspektusa!), és még az is lehetséges, hogy bizonyos körülmények között visszatér/visszaesik egy alacsonyabb szintű viselkedésbe, alacsonyabb szintű érték-normákhoz. Így, egy felnőtt a szükségletek, értékek, törekvések potenciálisan nyitott rendszerében él, de gyakran megragad valamiben, ami látszólag zárt rendszer. Az emberi létezés hasonlítható egy 6+ témára épülő szimfóniához.”

Az idézetekből is világosan kitűnik Graves alkotó, teremtő zsenije.

A spiráldinamikai epigonok már csak a szintekről beszélnek, a körülmények és az azok után kullogó, változó pszichológiát jellemző kettős spirál egy, szinteket jelző spirál lett…

Ez volt az eredeti rendszer dióhéjban (Graves nem volt elégedett az idézett tanulmánnyal, állandóan fejlesztette a rendszerét, de a nagy művet csak elkezdeni tudta, befejezni már nem):

A következő ábra az egyes szintek különböző aspektusait mutatja be:

Egy másik ábra az egyes szinteket tovább elemzi:

Megint egy másik ábra 3 rendszert hasonlít össze, Ken Wilberét, Maslow-ét és Graves-ét:

…és ez több rendszert próbál ekvivalenciában ábrázolni. Felhívom a figyelmet az utolsó oszlopra. William Moulton Marston az atyja a DISC-elemzésnek: D-dominancia, piros az egocentrikus szintnek felel meg, az I-interaktív, az okker, a kapitalista, meritokratikus szint, a C-óvatosság, perfekcionista, a kék, a vallásos, vagy hierarchikus szervezeti szintre vonatkozik, az S-stabilitás, a zöld, a törzsi összetartozást, változatkanságot involválja:

Lehet elgondolkozni… politikai filozófia… ilyen is van…:-))) nem is érdektelen, hogy kinek-kinek mi a preferenciája (én még feldolgozás közben vagyok…:-)))

The Guardian vonatkozó cikke erről:

“How do we know the difference between right and wrong? Are we born with an innate sense of morality or do we learn it from those around us? Which moral issues do we believe should be legislated and which left down to individuals to decide?

Jonathan Haidt and colleagues have reviewed literature from a diverse range of disciplines and cultures and done a great deal of field-work to try and answer these questions. Their conclusion is that the content of moral thinking is probably learned but that we are born already primed to think about morality along five channels (taken from http://moralfoundations.org):

1) Care/harm: This foundation is related to our long evolution as mammals with attachment systems and an ability to feel (and dislike) the pain of others. It underlies virtues of kindness, gentleness, and nurturance.

2) Fairness/cheating: This foundation is related to the evolutionary process of reciprocal altruism. It generates ideas of justice, rights, and autonomy.

3) Loyalty/betrayal: This foundation is related to our long history as tribal creatures able to form shifting coalitions. It underlies virtues of patriotism and self-sacrifice for the group. It is active anytime people feel that it’s “one for all, and all for one.”

4) Authority/subversion: This foundation was shaped by our long primate history of hierarchical social interactions. It underlies virtues of leadership and followership, including deference to legitimate authority and respect for traditions.

5) Sanctity/degradation: This foundation was shaped by the psychology of disgust and contamination. It underlies religious notions of striving to live in an elevated, less carnal, more noble way. It underlies the widespread idea that the body is a temple which can be desecrated by immoral activities and contaminants (an idea not unique to religious traditions).

They argue that humans are naturally sensitive to this range of (sometimes competing) moral issues as a result of biological and cultural evolution. Further, they make the bold claim that they can predict how an individual will vote based on how they prioritise these five issues.

Try it at home
You can see how your own moral priorities compare to those of the average Liberal or Conservative voter by registering and completing the ‘Moral Foundations Questionnaire’ here: www.YourMorals.org. This was created by Jesse Graham and Jonathan Haidt and has been completed by over 30,000 people across a range of countries and political contexts. You also have the option of creating your own groups to see how your responses compare to those of your friends and colleagues.

How it works
Haidt and colleagues argue that humans are born primed to care about these five channels of moral thinking but diverge in the way that they rank them. The questionnaire includes three questions for each of the five moral channels and responses are averaged to produce a score of how important you rate that particular issue.

They examined responses from not just the US but also Canada, the UK, Western Europe, Eastern Europe, Australia, Latin America, East Asia and South Asia. Across all these countries they find the same general pattern.
Liberals and Conservatives both care about harm and fairness – issues that focus on treating other individuals well. Liberals rate these issues slightly higher than Conservatives but, on the whole, everybody cares about problems such as inequality and exploitation and believe they should be legislated against.

The great divergence occurs on the other three channels – in-group loyalty, authority and sanctity. These revolve around ideas of being a good social member of a group or supporter of social order and tradition. Conservatives score higher than Liberals on all three of these issues.

From a cultural evolution perspective, these issues are vitally important to maintaining coherence and order among groups of people. They drive individuals to rise above their carnal desires as individuals and strive together towards higher, nobler ends.
However, these traditional moral values have historically been very repressive to less powerful groups within societies: to women, the poor, immigrants and those who are perceived to not fit in. As Haidt puts it, Liberal voters say “… no, let’s celebrate diversity, not common group membership. They say let’s question authority and they say keep your laws off my body.”
Importantly, these moral biases are often unconscious so are difficult to acknowledge in the light of contradictory evidence or opinion. Haidt refers to voters as being caught in a particular moral matrix that drives where their priorities lie and what information they attend to.

There are many factors contributing to polarisation of voters in America, the UK and other countries. The Moral Foundations theory is relatively new and open to adaptation and challenges. But it seems to provide a useful and predictive framework that could be better used to understand these differences and address them.

The Guardian: https://lnkd.in/ewA52HJm

Célkitűzés, vagy nem célkitűzés…

Nézzük a logikai fát:

ad 1. a célkitűzők (ez a trendi csapat)
ad 2. a konkrét célokat nem-kitűzők (ezt csak fű alatt…)

De ez csak az elnagyolt kép…

ad 1.1 Akik elérik… kudo nekik!

ad 1.2 Akik nem érik el (és nem is rugalmasak, nem változtatnak rajta az istennek se, örök ressentiment a sorsuk, mások, a körülmények a hibásak általában…)

ad 1.3 Rugalmasan addig változtatják a céljaikat, amíg végre valamelyiket elérik (küzdő, túlélő fajta…)

ad 2.1 nincs neki, teng-leng, ahogy esik, úgy puffan (esetleges látszat ellenére a legtöbb ember ilyen, különösen az 1.3-as típussal összekeverhető, mert néha, hogy beleolvadjon a tömegbe, ő is kitűz random célokat, de azok nem érdeklik az 1.3-assal ellentétben, aki az éppen érvényes célért lelkesen tesz…)

ad 2.2 a tapogatózva kereső…. valaki, valami segít neki, szerencsés is, meg eleve curious a világra, mindenfélét tanul (felét csak rövid ideig), ez segíthet az életben mindig adódó különféle szerencsés csillag-együttállások (a) észrevevésében, (b) kihasználásában.

Marad a “valaki, valami” definiálása… nehéz, de megpróbálom. Ugye, lehet tudni Plato által lejegyzett Socrates védőbeszédéből, hogy neki, Socrates-hek volt egy daimon-ja (démon), egy belső hangja, aki figyelmeztette, hogy valamit ne tegyen meg. Pozitív ötletei nem voltak, de Socrates már ezért is nagyon hálás volt…

A 6 képből álló kis BD szerintem az 2.2-es típust példázza. A kislány inklinációja nyilvánvaló, tetszik neki a nyílazás. Azután ahová talál, az a bull’s eye. És örül. Elindul egy irányban (ez tulajdonképpen nem cél, irányultság), de nem tűzi ki, hogy ilyen-olyan kiváló nyílmester, íjász, versenyző, miegyéb lesz (nincs konkrét célja, szereti megfeszíteni a húrt, hallani a nyílvessző suhogó hangját a levegőben, oszt’ annyi…).

De mit lehet tudni… Lehet, hogy miután megrajzolta a koncentrikus köröket, lehet megpróbál beletalálni (próba/kisérletező cél). Ha nem túl hosszú idő múlva elég jó hányadot lő, lehet, hogy akár az íjászat kis örömokozóból, vagy már hobbyból szenvedéllyé válik. Ha meg nem, az se baj. Annyi érdekes dolog van még. Hármasugrás, madárles, zongora, például…

Visszatérve Socrates daimon-jához, soha nem gondoltam rá, hogy nekem valami hasonló lenne/lett volna. És ha nem is volt, valamilyen rejtélyes intuíciónak kellett lennie 3-4 pontján az életemnek, amelyeken mindig, és viszonylag hirtelen az érdeklődésem, karrierem radikálisan, drasztikusan megváltozott.

Kicsit hasonlóan a kislány esetéhez. Valami elkezdett érdekelni, kipróbáltam, és ha ment, hajrá, gyorsan elkezdtem hozzátanulni. Soha nem fordítva. Amiben a tanulás volt előbb, az a nyelvek, azt mindegyiket különösebb lukratív cél nélkül, zum Spass kezdtem el tanulni. És nem német Fräulein-nak, francia au pair-rel gyerekkoromban, áh…. Az elsőt, az angolt 25 évesen, a franciát később, mert megtetszett, a feleségem szerette… Szóval nekem egy pozitív tippeket adó daimon-om lehetett, bár néha a Socrates típusú is jól jöhetett volna…

Annyiféle angle-ből vizslatják már az AI hatását, nehéz újat mondani. 

Az olvasás (a komoly olvasás, ami kb. komoly könyvek olvasását jelentse itt) státusza ma és az AI.

Amikor én felnőttem (jó, múlt század második fele…) a könyvnek, az olvasásnak határozott tisztelete volt. Nem kis klasszikus fiction, non-fiction személyes könyvtáram a múlt században nyomtatódott ki, és nagy része az “átkos” alatt. Az olvasás a tudás egyik, talán legfontosabb szinonímája volt. 

Ma - szerintem - a tudásnak sem ilyen egyértelmű a státusza, hát még az olvasásnak. És ki vagyok én, egy őskövület, hogy azt mondjam, ez nem jó. Inkább azt mondom, tétovázok, nem tudom, hogy mi lett helyette, ami érték. Talán a pénz, a vagyon… ezt elfogadom, hogy így van, de értéknek - próbálom így, próbálom úgy - nem sikerül tartanom. 

Azt a badarságot sem mondom, hogy nem fontos a pénz, nem számít a vagyon, mert tudom, hogy a pénz, vagyon igérvény olyan energia igénybevételére, amire szükségem van (a hitel igérvény jövőbeli energia igénybevételére…). 

És mivel minden, amire szükségem van, étel, ital, lakhatás közművekkel jól ellátva, tárgyi eszközök bírása, karbantartása, cseréje, ha kell, energiát igényel (alapanyagok kibányászása, tisztítása, szállítása, feldolgozása/gyártása/beépítése, szállítása, displayre helyezése, logisztikája), szükség van mindenkinek az ő lehető legmagasabb életszínvonalának megfelelő pénzre, vagyonra. De a pénz, vagyon - szerintem - nem érték, hanem szükségszerüség. És főleg nem teszi tulajdonlóját egymagában, önmagában értékessé.

A tudással más a helyzet legalábbis nálam. Az szerintem érték, és főleg elvenni nem lehet, veled együtt hal. Persze, fel tudok emelkedni bird-view-ba, és látni vélem magam, akinek fontos a tudás, ezért tisztelem másban is. Nyilván ha valakinek fontos a vagyonosodás, ugyanilyen tiszteletet válthat ki belőle (vagy irigységet…) másnak a vagyona. 

Nagyon komplikált ez, nézzük Salierit és Mozartot, talán igaz, hogy Salieri, aki egész életét a zeneszerzésnek szentelte, halálosan irigyelte a fiatal pökhendi Mozartot. Hja, a tehetség az tehetség. De még ebben az esetben se felejtsük el, hogy Mozart csecsemő korától kezdve egy komplett zenész családban nőtt fel, tehát zenei irodalmi tudása nem volt feltétlenül kisebb, mint Salierinek, ráadásul legfogékonyabb gyerekkorából.

OK, ezek után a kivételeket említő kitérők után ugorjunk vissza a post eredeti triggerére, témájára, ami “az olvasás státusza és az AI”.

Bár kétségtelen, hogy az elmélet és a gyakorlat/tapasztalat komplikált, optimálisnak számító vegyüléke túl nagy téma lenne, tételezzük e post kedvéért, hogy az elmélet túlnyomó részét könyvekből, a minket érdeklő diszciplina jeles  szerzőinek műveiből lehet leghatékonyabban megismerni (könyv legyen egy adott könyv bármilyen feldolgozása, kezdve a papír és e-könyvvel, hangos könyvvel, folytatva az egyetemi előadással, e-learning feldolgozással, stb).

Ha Te kedves Olvasó még velem vagy, nagy kitartásról teszel tanulságot, cserébe mindjárt a pontomnál leszek…

Ha és amennyiben a tudás és proxy-ja még jelent valami értéket (legalább Neked, mert általában szkeptikussá váltam), akkor minél olvasottabb valaki, annál nagyobb a tudása (azokról a dolgokról, amiket olvasott). Nem jobb, nem sikeresebb másoknál, csak olvasottabb (learned/tanult, mondja az angol).

Tehát minél több könyvet olvasott az ember, annál olvasottabb, nagyobb (elméleti) tudású (igen, csak azzal elmehet a sóhivatalba zabot hegyezni, önmagában ez monetáris értelemben értéktelen, de mindenesetre  igaz…).

Na most az AI olyan sok könyvet tud kiolvasni, amennyit egy teljes nemzedéknyi ember nem tud kiolvasni. Tehát, a formális logikai szálat követve, ennyivel okosabb is…De nem kreatív, meg nem intelligens, csak visszaböfögi a sokból a leggyakoribb folytatást! OK, de az ember annyira másként működik? Az ember fejében ugyanúgy az kavarog, amit olvasott, hallott életében, és bizony az ember is abból kavarja ki az aktuális output-ot. Ez tényleg annyira egyedien, és alapvetően különbözik attól, amit az AI már most (let alone később..) csinál?! Tényleg ennyire nagy a hübriszünk, hogy nem látunk a szemünktől, nem gondolkodunk a fejünktől, hogy mi van?!

Illetve van egy különbség… az ember,  hélas,  felejt, és nincs is annyira egy szinten a még nem elfelejtett információ, mint az AI-nél, ami a mostani gépsebességnél prompt áttekintheti az egészet,  amiből semmit nem felejt el… szóval az ember eleve sok nagyságrenddel kevesebb információhoz jut hozzá egész életében, mint az AI percek, órák alatt, annak is jó részét elfelejti és az elérhetőség is stack-elt, nem azonos idejű (rövidtávú memória, hosszútávú memória…). Tényleg azt hisszük, hogy hosszú távon fenntartható a még úgy-ahogy meglévő előnyünk?! Good luck…

Tudom, mivel jöhetsz, nem intelligens, nem tudja mit csinál, csak értelmetlenül biteket rak egymás mellé… OK, értelek, itt jön egy érdekes érvelés egy új könyvből, amely szerint túlértékeljük az emberi intelligencia fogalmát (különben is az 1950 körül született Turing-tesztet már megoldani látszik több AI-alkalmazás is), és egy új kvázi Turing teszt ötletét körvonalazza.

“We don’t need to get sidetracked into arcane debates about whether consciousness requires some indefinable spark forever lacking in machines, or whether it’ll just emerge from neural networks as we know them today. For the time being, it doesn’t matter whether the system is self-aware, or has understanding, or has humanlike intelligence. All that matters is what the system can do. Focus on that, and the real challenge comes into view: systems can do more, much more, with every passing day.”

(Fordítás: Nem szükséges ilyen felesleges, bonyolult vitákba bocsátkoznunk, hogy vajon  a tudatosságnak szüksége van-e egy meghatározatlan szikrára, ami a gépekből örökre hiányozni fog, vagy hogy ez csak úgy egyszercsak megszületik a neurális hálózatokban, ahogy ma ismerjük őket. Elég az hozza, hogy nem számít, hogy a redszer tudatos-e, vagy érti-e, amit csinál, vagy hogy van-e emberi intelligenciája. Csak az számít, amit a rendszer meg tud csinálni. Ha erre koncentrálunk, mindjárt meglátjuk az igazi kihívást: a rendszerek többet, sokkal többet tudnak csinálni, minden nappal többet.)

A modern AI idők Turing tesztjével kapcsolatban pedig ezt írja:

“But, as many have pointed out, intelligence is about so much more than just language (or indeed any other single facet of intelligence taken in isolation). One particularly important dimension is in the ability to take actions. We don’t just care about what a machine can say; we also care about what it can do.”

(Fordítás: De ahogy sokan rámutattak, az intelligencia sokkal több, mint csak nyelv (vagy bármelyik jelkemzője önnagában véve). Egy különösen fontos dimenzió a képesség, hogy cselekedjen. Nem csak az érdekel minket, amit a gép mondani tud, az is érdekel minket, amit tenni, cselekedni tud.)

…és konkréten egy ilyen teszt példát neg is említ, most kapaszkodj, szerinte 5 év múlva ezt is fogják tudni, na, de mondd, hogy csak 10 év múlva:

“Put simply, passing a Modern Turing Test would involve something like the following: an AI being able to successfully act on the instruction “Go make $1 million on Amazon in a few months with just a $100,000 investment.” It might research the web to look at what’s trending, finding what’s hot and what’s not on Amazon Marketplace; generate a range of images and blueprints of possible products; send them to a drop-ship manufacturer it found on Alibaba; email back and forth to refine the requirements and agree on the contract; design a seller’s listing; and continually update marketing materials and product designs based on buyer feedback. Aside from the legal requirements of registering as a business on the marketplace and getting a bank account, all of this seems to me eminently doable. I think it will be done with a few minor human interventions within the next year, and probably fully autonomously within three to five years.“

(Fordítás: Egyszerűen szólván, egy Modern Turing Tesztet teljesíteni például a következőket jelentheti: egy AI képes sikeresen teljesíteni a következő utasítást: “Menj, és keress az Amazonon 1 millió dollárt néhány hónap alatt csak 100 eUSD befektetéssel”. Elkezdheti keresni a neten, mit keresnek, mi megy nagyon az Amazon Marketplace-en és mi nem; generál egy csomó képet, és tervrajzot lehetséges termékekről; elküldi egy Alibaba-n talált on-line gyártó céghez; oda-vissza e-mail váltásban pontosítják a követelményeket és megegyeznek és aláírják a szerződéseket; elkészíti az eladók listáját; folyamatosan up-date-li a marketing anyagokat és a termék terveit a vevők visszajelzéseire alapozva. A jogszerű eladói státusz regisztráció jogi dolgainak elintézésén, és a bankszámla nyitáson kívül szerintem nem akkora wasistdas. Azt gondolom, hogy ez - minimális emberi közbeavatkozással együtt - a következő évben realitás lehet, és 3-5 éven belül meg esetleg teljesen automatizálva is.)

A könyv, ami triggerelt erre a postra szezon friss, nyitásra jött. Sajnos túl jó ahhoz, hogy csak hangoskönyvben hallgassam meg (amit éppen teszek), megvettem Kindle-ben is (húzós, 26 dollár adó nélkül, a papír csak 19, de ugye az Seattle-ből jönne talán, és a szállítás manapság…), hogy referenciaként használjam. 

Könyv címe: The coming wave

2023. szeptember 7. megjelenés dátuma. 

Szerzőjéről ennyi legyen elég: From the ultimate AI insider, Mustafa Suleyman, co-founder of DeepMind, part of Google.

…és 3 vélemény, amit az Amazon összeszedett innen-onnan:

'Fascinating, well-written, and important' Yuval Noah Harari, author of Sapiens

'Deeply rewarding and consistently astonishing' Stephen Fry

'An excellent guide for navigating unprecedented times' Bill Gates

A mítoszok, regék világa… passé, boring, kit érdekel, boomer-world…”…:-))) aha… Jung, a pszichoterápia egyik alapító személyisége érdekes dolgokat mondott/írt erről kb. 100 éve. A jobban ismert Red Book (Liber Novus), ami egyébként integralitásában csak 2009-ben (!!) került nyilvánosságra, egy nagyob. terjedelmű ikertestvérrel is rendelkezik, az ún. Black Book-kal, amit Jung előtte kezdett írni, mint a Liber Novus-t, közben és jóval utána fejezte be, szóval hosszabb is, helyesebb talán azt mondani, hogy a Red Book a Black Book-ból készült, az az ős-Faust, akarom mondani az ős-Red Book…”

Már a Black Book bevezetője mesmerising, amikor az előszó írója idézi a mondatot/kérdést, amit talán az egész folyamatot, önnön pszichéjének, tudatalattijának relentless kutatására késztette Jung-ot (ami minden kicsit bird-view-ban induló terápia, akár coaching kezdő kérdése is lehet amúgy…):

„…What is the myth you are living?…”

Kivonat(ok) innen

Black Books (9780393531770)

Jung, C. G.; Shamdasani, Sonu (EDT); Liebscher, Martin (TRN); Peck, John (TRN)

Ez az anyag szerzői jogi védelem hatálya alá eshet.

„…One without a myth “is like one uprooted, having no true link either with the past, or with the ancestral life which continues within him, or yet with contemporary human society…”

„…I found no answer to this. „question, and had to admit that I was not living with a myth, or even in a myth, but rather in an uncertain cloud of theoretical possibilities which I was beginning to regard with increasing distrust. . . . So in the most natural way, I took it upon myself to get to know “my” myth, and I regarded this as the task of tasks, for—so I told myself—how could I, when treating my patients, make due allowance for the personal factor, for my personal equation, which is yet so necessary for a knowledge of the other person, if I was unconscious of it?”

The study of myth had revealed to Jung his mythlessness. He then undertook to get to know his myth, his “personal equation…”…”

…és még egy idézet a 36 éves Jung-tól (elörül tartja, hogy megkezdődik egy még nagyon lassú lejtmenet, amikor megjelenhet az elkerülhetetlen elmúlás első gondolatfelhője, amit természetesen lehet ignorálni is, de mindenesetre megjelenik):

„I had achieved everything that I had wished for myself. I had achieved honor, power, wealth, knowledge, and every human happiness. Then my desire for the increase of these trappings ceased, the desire ebbed from me and horror came over me.”

…ez is kivonat innen

Black Books (9780393531770)

Jung, C. G.; Shamdasani, Sonu (EDT); Liebscher, Martin (TRN); Peck, John (TRN)

Ez az anyag szerzői jogi védelem hatálya alá eshet.

Ui.: a kepmelléklet Molnár C. Pál (Battonya 1894 - Budapest, 1981) - Szent György legyőzi a sárkányt… kinek mi a sárkány…:-)))

Katalin Laczkó postjában találtam ezt a 3 éleseszüen azonosított szimptómát, aminél érdemes gondolkozni külső szakértő bevonásában:

“Megfigyeltem az ügyfeleimnél pár közös pontot, amikor azt kívánom, bárcsak ne vártak volna annyi időt, mire segítséget hívnak.

‼️A cégvezető és a középvezetők folyton dolgoznak. Rengeteget.

A szorgalom kell, de a vég nélküli munka és aggodalom azonban már munkaszervezés probléma, ami kiégéshez is vezethet akár.

‼️A cégvezető szeretne delegálni, de ahogy csinálja, nem működik.

A delegálást tervezett, a kolléga tapasztalatának megfelelően és megfelelő segítséggel és számonkéréssel hasznos végezni. Nem mindegy, kinek mit miért és hogyan delegálunk.

‼️A cég úgy működik, mint 5-10-20 évvel ezelőtt.

Folyamatosan fejlődni és fejleszteni sokkal könnyebb, mint 10 évente egy nagy változást végigvinni sikerrel. A folyamatok élnek, érdemes őket rendszeren átnézni és fejleszteni, modernizálni. Így a kollégáknak beépül a gondolkodásába, hogy a folyamatos fejlődés normális.”

Pár posttal lejjebb meg ezt az infogrammot találtan. Majdnem teljes szinkronicitás…:-)))  az ilyen mellett nem szabad csak úgy elmenni…

Nézzük mi áll ezen franciául (megjegyzések zárójelben az enyémek):

“A stressz a munkában (szőrszálhasogatás, de nem állom meg, hogy Selye ennél okosabb volt… az ártalmas di-stress-ről van szó, a hasznos eu-stress nélkül tartósan nincs élet…)

55%-a a cégvezetőknek a napjai di-stresstől sújtottak (hmmm… nem is rossz, nem kevés ez?!)

Az alapvető okok:

• 68% időhiány (1:1-ben szintén első @Katalin-nál…)
• 59% túlterhelés a munkától (ez tkp. az elsőnek a spin-off-ja, ez Katalin-nál pontosabb, konkrétebb és főleg független valamennyire az első szimptómától)
• 59% bizonytalanság a cég követendő útját illetően a közeli hetekben (ez, ha kicsit megforgatjuk, parallel Katalin harmadik szimptómájával, de megint csak az övé a pontos, konkrét, operacionazálhatóbb, a francia vague, homályos)

A fő következmények/okozatok:

Fizikai fájdalmak:

67% hátfájás (az az ülőmunka következménye is, de igen, a di-stress is az okok között lehet)

51% izületi fájdalom (ennek se egyetlen oka nyilvánvalóan a distress, még örökölhető vektora is lehet, de megint az ülés meg a túl kevés mozgás, helyváltoztatás is hozzájárul bizonyosan)

Lelki, szellemi romlás:

35%-nak zuhan a munkamorálja (a kedve az egészhez)

27%-nál (fokozott) aggódás alakul ki (annyi mindenért tudunk aggódni, persze, a munka okozta di-stress is az okok között van…)”

A képre téved a szemed, nem tudsz másként, és azt gondolhatod, ezzel egyetértek, szolidáris vagyok, fontosnak tartom a megosztását…

NEM!!! Épp elenkezőleg. Vannak dolgok, kijelentések, amelyek abban a formában, amiben megjelennek (bármennyire is lehet grains of salt igazság bennük), olyan égbekiáltó marhaságok, hogy beszélni kell róluk, hogy mik, hogy azok… ez - így (!!) - az…

No, ez egy kettős beágyazású share… mindjárt világos lesz. Eleve egy shere-elt postot share-eltem (ez a bekeretezett), nem tudtam a commenttel együtt, így azt idemásolom (ez a második “share”…). Eléggé önmagukért beszélnek, de a sorrend fontos: (1) bekeretezett, illusztrált post, (2) idemásolt angol comment…

Tézis: a bekeretezett post. (angol)

Antitézis: az ide bemásolt eredeti kisérő comment. (angol…)

Szintézis-féle (inkább ez is antitézis…): az én magyar commentem. Eszerint a harmadik szerint, szerintem (most ezt olvasod, ne tévedj el) ez így egy üvöltő baromság, amit követni ebben a formában (kellő önismeret & stamina nélkül), nos, önsorsrontó… Miért? Ha ennyiből, amit ide összehordtam, nem érted, reménytelen… el se kezdem, jó?

…és akkor az angol eredeti comment a postról (Seal Josephson . -tól):

“There is only one issue with this. Who knows what it is? Its the cultivation of egotism. Stardom. ⭐️It strengthens the habitual thought pattern that we think in an "I" and we place this into the center of the world. We become gorillas 🦍 and peacocks. 🦚 Thus, we create separation to others as this "I" always wants to be different or better then "others". 🥷⚡️🤴⚡️🧛🏻‍♂️ "I am better that You". Rivalry, tension.

In the language of philosophy it is called dualism. The more dualism we create the more separation, the more egotism, the more pride the LESS connections.
So, what else to do? What is a smarter choice? To thing and act according to a "we". Forget the "I", it only creates trouble in a social context. Therefore, to have more friends, to accumulate good impressions (good karma), to have a smooth flow within the workplace, think and act according to a "we". "Let as think this over. Shall we consider it again? Our common decision is... What is our next step? How can we improve our project?" and so on. "WE" - the smatest way an imaginary "I" can think. 🏅💡

Let us switch from the Darwinian "survival of the fittest "I"", to the AR.Wallacian "let us help the weak". The Darwinian "I, I, I" means tension😱, war☠️ and destruction 💣; the Wallacian "we, together" means peace 🏳️and common development 💰. It equals, sustainability, because togetherness can sustain our planet.🌳🌲

Instead of painting yourself bigger than you are in others' eyes, paint others bigger than they are, to elevate them. 🎨”

Work-life balance… nem fog lekerülni az asztalról. Lehet olvasni arról, hogy eleve a kifejezés abszurd, vagy hogy pont ezt megszerezni/megtartani a legfontosabb az életben (miközben konstansan kiegyensúlyozottan tartani szerintem is abszurd, ez is csak maximum DINAMIKUS lehet, mint a kiegyensúlyozottság, harmónia, máshol kifejtve)…

…ez a dilemma (mondjuk inkább így: WORK vs LIFE…) mindig jelen lesz az életedben, hol kicsit a felszín alatt, hol elbírsz vele, hol szinte agyonnyom, vagy teljesen (burnout-nak hívják, “vicces” megoldás, mert szinte felfüggeszti mindkettőt, a work-öt is, meg a life-ot is…).

Egy érdekes gondolatot találtam ebben a témában…

Íme… Egy idézet a sharelt post-ból, amiben szintén van egy idézet a linkelt HBR cikkből:

“…’Nem akarjuk elismerni, senki, hogy inkább túlságosan el vagyunk mindig havazva, mint nem. A munkába belemerülés segít elfelejteni/elnyomni a nem-megfelelőség (impostor szindróma…), aggódás/félelem, magányosság, szomorúság és üresség érzését, amit a szabadidőnkben érzünk/éreznénk…’.

Más szóval, az önbizalmunk, hovatovább az önbecsülésünk is túlságosan a munkánkhoz, pláne, a munkahelyünkhöz kötődik szorosan, de amikor eljön az igazság pillanata, tényleg a legmélyén is egyetértünk azzal, amit erről mondunk? Akár elismerjük, akár nem, mi “élvezzük” a munkánkat… vagy addicted vagyunk hozzá…”

Az én saját szavaimmal: szóval lehet, hogy (talán nem is olyan néha… ha például a lelkes, sokszor az én ízlésemnek túl lelkes “vallomásokat”, hitvallásokat olvassuk egymás hegyén-hátán a Linkedin time-line-unkon…) egyszerűen menekülünk a frameworked, világos (nem általunk deklarált) célrendszerrel, szabályokkal rendelkező munkánkba, a “WORK”-be, a céltalan, keresgélő, szárnyaszegett életünk, a “LIFE”-unk elől?

Nincs általános, közös válasz. Egyéni válaszok lehetnek, ráadásul mindenkinél időben is változóak…

(Tony Schwartz és Eric Severson HBR cikkére hivatkozik Jake Wokke-Perten postja az eredeti postomban)

“…’Itt mi mind bolondok vagyunk. Én bolond vagyok. Te is bolond vagy…’

‘Azt honnan lehet tudni, hogy valaki bolond-e?’ - kérdezte Alice.

‘Máskülönben nem tudtál volna idetalálni…’ - felelte a Macska…”

(Lewis Carroll - Alice Csodaországban)

Hacsak úgy nem…:-)))

Ehhez az illusztrációhoz a Linkedinen 2 postom is tartozott, de persze itt összevonhatom őket, hát össze is vonom (máskor, ha nem fért ki, a commentet is ideteszem, hogy meglegyen…:-)))

Az (1). post ugyanehhez az illusztrációhoz:

Az ember - aszinkron és szinkron egyszerre - mindenben, könyvben, színdarabban, beszélgetésben, podcastban találhat érdekeset, elgondolkozni valót, akár igazgyöngyöt is (ami néha hamisnak bizonyul, de azzal is tanultunk valamit).

Nézzük például Yasmina Reza, egy ünepelt francia darabíró, nekem legalábbis kedvenc darabját, az “Art”-ot (3 barát egyike vásárol egy modern - lényegében teljesen fehér - festményt, és ezen jól összevesznek, az összes bili kiborul).

Sok minden érdekes benne (youtube-on franciául elérhető, extra jó előadás Fabrice Luchini-vel, Pierre Arditi-vel, akinek ez mond valamit, könyvben is megvettem, feliratoztam is néhány éve), de ragadjunk ki egy darabbeli pszichiátertől idézett mondást és gondolkodjunk el rajta egy kicsit cigarettaszünetben, ráérősen eregetve a füstöt, vagy a délutáni kávét szippantgatva, hogy mi a fenét is jelent:

“Si je suis moi parce que je suis moi et si tu est toi parce que tu est toi, alors, je suis moi et tu est toi…

En revanche, si je suis moi parce que tu es toi et si tu est toi parce que je suis moi, alors, je ne suis pas moi et tu n’est pas toi.”

(“Ha én azért vagyok én, mert én én vagyok és te azért vagy te, mert te te vagy, akkor én én vagyok és te te vagy.

Viszont, ha és azért vagyok én, mert te te vagy és te azért vagy te, mert én én vagyok, akkor én nem vagyok én és te nem vagy te…”)

——————————-

…és a (2). post ugyanezzel az illusztrációval:

Ja, hogy ezt az illusztrációt már láttad egy postomban pár napja? Jól emlékszel… és nem is az a német, na, hogy is hívják… valami althusser, vagy alzheimer… nem, én se felejtettem el…:-)))

Ez most egy kihívás, challenge #kiborító podcast partneremnek (sic!), agnes vincze -nek…:-))) Ezt az illusztrációt pár posttal korábban tettem fel, és volt még benne plusz, úgy találtam…:-)))

A bal felső quadrat-ból vezető átlót nézd a jobb alsó quadrat felé. A “Hatalmi” pozícióból a “Partner”-i pozíció felé (érdekesnek találom, hogy ezek a quadratikus modellek a legkívánatosabb kvadrátot a jobb felső kocekába szokták helyezni, az a privilegizált pozíció általában, itt meg pont nem… nem lényegi dolog, csak mondom azoknak, akik a “Partner”-t ott keresnék elsőre, mint én…).

De a lényegre. Mindenki, mindig, aki a másikakra mutat, hogy ők nem OK-k, legyen bármilyen elnyomott, alárendelt pozícióban, nem fog megelégedni az egyenlő pozícióval (mondjon bármit is), hatalomra törekszik. Ezért pontos a megnevezése ennek a quadrat-nak (nagyon sok hasonló illusztrációját találod a modellnek, ez az, amin ezt így találtam, és most másodszorra elgondolkozva ezen, jött az újrahasznosítás ötlete…:-)))

Ha megnézel néhány, vagy akárcsak egy #kiborító podcast-ot az #ürömlány youtube csatornán (vagy még néhány outleten) ebben lehet a szerintem (!) - összefoglalni a kettőnk álláspontját (agnes majd tiltakozni fog, de nem baj, ez adja a tüzét, a sava-borsát mindegyiknek, hogy ütköztetünk érveket, viewpoint-okat).

Miről szólnak ezek a podcastok? Business-ről, management-ről, start-up-okról, AI-ről? Is-is… de főleg az emberről, az egész emberről, még ha néha Janus arca is van, az égető párkapcsolati dolgokról, a gyereknevelésről (2-2 gyerekünk is van, tudjuk is kicsit belülről is, miről beszélünk…) a földtől az égig, konkrétumoktól a filozófiai síkogig. Két egymást tisztelő, szinte semmiben egyet nem értő (jó, ez exageration…:-))) ember, egy nő és egy férfi disputájából kiszakított epizódok.

Szerintem én a “sein” & “Partner” pozícióban vagyok leginkább (bármit gondol agnes vincze , vagy más…), igaz, komoly tapasztalati fórom van (harmadik házasságban élve, 30 évvel idősebben… meg “szakirodalmazni” is több lehetőségem van…), ő pedig a “sollen” & “Hatalmi” pozícióban (ezt a sein vs sollen-t több helyen is kifejtjük a podcastokban…), bármennyire is az ő száját hagyja el többször (szinte csak…) a Partner, Partnerség szó…

Hát így, ezért került egy héten belül másodszor is (a Linkedinen szerintem lehet egyedülálló módon…:-))) ugyanaz az illusztráció 2 posthoz ugyanattól a szerzőtől…:-)))

———————

Azért jó, hogy az embernek van egy blogja, mert egész kreatívan tud újrahasznosítani anyagokat. Ebben a postban már eleve 2 eredeti Linkedin post van egybe másolva, most még egy commentemet is idemásolom, amit nem is ehhez a posthoz írtam válasznak, hanem egy olyan post alá, amit nem is hozok ide a saját blogomba, viszont a comment ehhez az ábrához szólt hozzá:

Legbecsületesebb az I’m not OK/you’are also not sure that OK…:-))) Az I’m OK/You’re OK tisztán telibe egy elég önveszélyes állapot, bár platonian ideális & elérhetetlen… eleve az I’m OK egy öntelt, befejezett, fixed mindset-ű helyzet is lehet, ami a trumpok világában nem hiánycikk (eddig se volt az, csak a demonstráció nem volt ilyen elsöprő erejű…:-))). Az meg, mondom, nem professzionális segítő helyzetben meg könnyen többé-kevésbé pszicho- és szociopaták könnyű prédájává teheti az embert. Persze, utóbbi is ajánlatos munkahipotézisnek, de ennyi…

Hatékonyság és a természetes ritmusok kapcsolata az életünkben…

Újabb érdekes témoignage a 90 percnyi türelem/fókusz-tartás & “csinálj valami mást” mellett.

Google: “Describing the findings of Nathan Kleitman, a groundbreaking sleep researcher, Baer reports that your brain can only focus for 90 to 120 minutes before it needs a break. It's called the ultradian rhythm, a cycle present in both our sleeping and waking lives. Without frequent breaks, our work quality and output suffer.”

A cirkádián (circadian) ritmus/ciklus az élet kb 24 óránként ismétlődő ritmusát írja le (ld. comment ábra). Ezen belül pl. 90 perces ultradian ciklusokból áll az alvásunk. De az ébrenlét szakaszában is (ld. fenti angol idézetet), ha valamilyen módon nem tartjuk be a 90-120 perces fókusz/tevékenység + break ritmusát, hatékonyságunk roppantul lecsökken. A “természet” ellen dolgozunk, és ezt behajtja rajtunk.

Érdekes állandó példáim szoktak lenni a 90 perces alvási ciklusok mellett a 90 perces nagy filmes (“egész estés”…) időtartam (ezt már feszegetik a 2-2,5 órás filmekkel, sok is szokott az már lenni a figyelmünknek egyszerre…), a jó tréningek 90 perces szorgalmi egységekből összerakott tréning nap schedule-ja.

A post a Chartreux-i bencés szerzetesek (akik többek között - a 130 gyógynövény alapú - Chartreuse likőrt is gyártják) a titkos recepten kívüli fontos termelékenységi/hatékonysági titkának a 90 perces ultradian ciklus “vallásos” betartását tartja. Csinálj ‘something completely different’ 90 percenként… (ennek a ritmusnak a hatását költőien egyenesen a gregorián ének hullámhosszának az emberi agyra gyakorolt hatásához hasonlítja)…

Semmilyen aktivitás az életükben nem tart 90 percnél hosszabban. Irodából a mezőre, vagy az imából az asztalos műhelybe…

Hátha igaza van a szerzeteseknek… ha már mindent próbáltál, és nem volt igazán eredménye, miért ne próbálkoznál meg ezzel?

Volt ehhez egy kiegészítő commentem is: 

…voilà, életünk “titkos” 24 órás cirkádián ciklusa…

…és az eredeti post (Cristophe de Cacqueray:

Il y a quelques mois, un moine m'a confié un secret

Un moine bénédictin.

Alors ok, on ne va pas se mentir, j'aurais préféré que ce soit un moine Chartreux et que le secret ait été celui de la fameuse liqueur. Mais hélas…

Ce que ce moine m'a révélé, c'est le secret de leur productivité.
Or quand tu sais que, pendant 1500 ans, la contribution des bénédictins à l'économie, à l'art, au savoir, à l'architecture, à l'agriculture ou à la santé a été déterminante en Europe, et bien tu écoutes attentivement le secret qu'on va te livrer.

Je m'attendais à un truc incroyable. Un régime particulier, un élixir secret, ou même l'influence des ondes du chant grégorien sur le cerveau.

En fait, c'était beaucoup plus simple : dans la vie d'un moine bénédictin, aucune activité ne dure beaucoup plus de 90 minutes.
Et on change à chaque fois de décor en passant de l'office aux champs, ou de l'oraison personnelle aux des travaux de charpente.

Exit les journées sans bouger de son bureau. Exit les réunions d'une demi-journée et les séminaires mono-thématiques d'une journée entière… ou plus.

90 minutes, ça ne paraît pas beaucoup. Pourtant la science est venue confirmer cette pratique millénaire : notre corps et notre cerveau fonctionnent selon des rythmes biologiques ("ultradiens") qui influent sur notre niveau d'énergie. Et ces cycles durent environ 90 minutes.

Donc la prochaine fois que vous vous dites : "je prends encore une heure pour finir ce dossier", reposez plutôt votre stylo. Et filez faire autre chose, en toute bonne conscience !

…és még egy a “Gardons l’humour!” (Őrizzük meg a humorunkat!) dossziéba…

Az abszolút negatív szinergia, amikor összejön…

“Elmélet az, amikor tudsz mindent (ha van ilyen - SZM), de semmi sem sikerül/működik.

Gyakorlat az, amikor minden működik, de senkinek nincs ahnung-ja se, miért.

A mi laboratóriumunkban az elméletet és a gyakorlatot ötvöztük: semmi nem működik, és senki nem tudja, miért…”

(Besnyi Enikő FB postjában “talált tárgy…”*)

* a “talált tárgy” Tandori Dezső egy híres versére, és verskötet címére utal…

OK, vegyük tényleg komolyan, hogy milyen veszélyes mondatok mehetnek mélyre (főleg gyermekkorban), és keseríthetik meg hosszú időre az életünket, vagy akár örökre, ha nem vesszük észre, és nem próbálunk kikerülni a hatásuk alól (ami nem könnyű, de nem is lehetetlen).

Eric Berne pszichoterapeuta rendszerbe foglalva, a tranzakció elemzésnek elnevezett terápiai diszciplina-ág keretében például foglalkozott ezzel… Lehet vele vitatkozni (mindennel lehet vitatkozni, amíg érvényes, jól meg nem cáfolt érveid vannak), csak ezek vannak-e, vagy hogy miért pont ezek, ez mindenesetre a rendszerén belül kimerítőnek szánt, taxatív lista, amibe a szerinte legfontosabbak kerültek bele...

Érdekesség, hogy ezek az élet-parancsok (magyarul Sorskönyv címen jelent meg könyve többek között erről) iker-formában léteznek, az egyik segít az életedben, a másik rombol (engedélyez v. gátol…). Ja igen, és nem szó szerint hangoznak el, inkább (legtöbbje) ráutalás formájában, büntetés/jutalmazás, motiváció/demotiváció által erősítve.

1. Létezz! v. Ne létezz!

2. Önmagad lehetsz! v. Nem lehetsz önmagad!

3. Lehetsz egészséges! v. Ne légy egészséges!

4. Lehetsz gyermek! v. Ne légy gyermek!

5. Felnőhetsz! v. Ne nőj fel!

6. Sikeres lehetsz! v. Ne légy sikeres!

7. Cselekedhetsz, kezdeményezhetsz! v. Ne csinálj semmit!

Megmutatom, hogy én is tudok az én tapasztalatomból magamnak hozzátenni, szóval mindenki magának bővítheti… (esetleg magad számára törölhetsz is a Berne-féle párokból, ha nem tartod valamelyiket primordiálisnak…)

Ha ilyen eszedbe jut pótlólag, miért ne, érdemes rögtön hasonló “iker”-formában próbálgatni, ízlelgetni, hogy beleillik-e - a Számodra, a Te életedben - a sorba…

Például így:

8’. Mindent kritizálhatsz, gondolkozhatsz! v. Mindent fogadj el úgy, ahogy a tekintélyszemélyek mondják!

9’. Milyen jó, hogy mások mások! v. Mások ellenségek, megsemmisítendők!

10’. Magadnak tanulsz, csak az tényleg a Tiéd, amit megtanultál! v. Ne tanulj, felesleges időpocsékolás, csak tapasztalj, csak amit Te megtapasztalsz, látsz, hallasz, Te magad, az az igazi!

11’. Az számít, amit mond, nem az, ki mondja! (Bármiből, bárkitől, bárhonnan tanulhatsz!) v. Az számít, aki mondja, nem amit mond!

12’. …

13’. …

Hajrá! Milyen jó, hogy mások mások…:-)))

Ui.: kicsit többet lehet olvasni pl. ebben a blogban (ha már a könyvet megszerezni, pláne elolvasni (a.k.a. megtanulni…) sok lenne…). Hogy miért 13 (?!), nem tudom (7 x 2 nálam 14…)

https://eletszepitok.hu/szulok-hagyateka-13-engedely-es-gatlo-parancs/

Írtam hozzá commenteket is:

Kerestem, találtam egy beszélgetést, amelyik az én egyik (a 10’.) életparancsomat érdekesen, színesen támasztja alá (miközben a 11’. parancsomat is illusztrálja, mert hogy se hívő, se zsidó nem vagyok… persze nekem is vannak gyenge pontjaim… senki sem tökéletes…:-))) az egyik, hogy nagyon szeretek okos embereket, bárhonnan jöttek is, hallgatni… és roppantul utálok ostoba embereket, bárhonnan jöttek is, bármi a sarzsijuk, plecsnijük, hallgatni ágálni a baromságaikat…)

Meg még ezt is:

Még egyet a 10.-eshez (ez volt a trigger…:-))) amúgy se tanulunk eleget elég sokáig - minden módon, nem csak iskolapadban -, minimum nem hasznos a tudás ellen kampányolni…). Állítólag Nelson Mandela mondta, de mindegy is a lényeg (a.k.a. tartalom…) szempontjából, ld. még 11. (saját készítésű) élet-parancsomat. Ja, a mai olasz lecke is…:-)))

“Az oktatás a leghatékonyabb fegyver a világ megváltoztatására.”

i

Kommunikáció a kommunikációról…:-))) (a kép a Linkedin-ről származik)

Próbálnak hard fact-eket, statisztikákat gyűjteni, ki tudja, mennyire hiteles, mindenesetre érdekes eredményekkel. Pl. hogy 3/4 része a napunknak a 4 csoportba szelektált kommunikációs tevékenységgel telik (fun fact: a (valami/valaki) hallgatása is kommunikáció, ennek az időnek durván a fele…)

Érdekes, hogy a metakommunikáció (tone of voice) lenne az oka a konfliktusok 90 %-ának (ez annak a kistestvére, hogy amit mondunk, abból 5% hatna, gondolom, ez is úgy hülyeség, mint a másik… pardon, az utóbbiról nem gondolom, lehet tudni, hogy egy tervezett keretében érvényes kísérlet megengedhetetlen általánosítása, az előbbiről csak sejtem…)

Ja, még egyet kiemelek, nekem érdekeset: átlagosan 125 szó/perccel beszélünk (van-e itt, így értelme átlagról beszélni?), és az agyunk 400-at is fel tudna dolgozni (ezt is hogy találták ki, mérték le? Kinek az agya, az övék, az enyém, vagy jóskapistáé? mit jelentett “feldolgozni”? 10 percig, 1, 10 órán keresztül? Marhaság…)

Meg: milyen kultúrára igaz ez, a Földnek mely fertályán?! Jó, inbegriffen, hogy a fejlett nyugati országokban, de még ott is… olasz, vagy holland, francia vagy amerikai, cseh vagy magyar? Michel Onfray (francia filozófus) szerintem biztos közelebb van a 400-hoz, mint a 125-höz, sok politikus meg inkább az 50-hez, mint a 125-höz:-)))

De ideteszem, mert a következő 50 évben meg ezt a statisztikát fogják könyvekben, tréningeken idézni…:-))) ideteszem elrettentésképpen…:-))) nyilván eredménytelenül… Hajrá!!

Csak egy színész… vagy ahogy Rolf Hoppe, a Tábornok szerepében (Szabó István Mephisto-jában) artikulálja utánozhatatlan gúnnyal a Klaus-Maria Brandauer játszta Hendrik Hoefgen ünnepelt színésznek, aki azt hiszi, hogy…: “Maga szííínész…”…

Így negyed egykor fel merem tenni (nem igazán idevaló több okból is… a Linkedin-en jelent meg először…), reggelre úgyis eltűnik a time-line scroll-süllyesztőjében, postjaink örök temetőjében… ennek emléket akartam, még ha ilyen röpke létűt is…

Egy óra master class a 71 éves, unique personnage-ú Fabrice Luchini-vel (Angoulême, 3 héttel ezelőtt). Aki érti, annak nagy élmény lehet. …és minden alkalommal tanulok valamit tőle… aki 40 év alatt jutott el az első 4 oldalig a Misanthrope Alcèste szerepében (jó munkához idő kell…). A történetei Sartre-ról, Hugo-ról, Jouvet-ról, az ultimate színészről, Ventura-ról, aki a par excellence acteur prototípusa a comédien-nel szemben… Elképesztő a pali…

Agyfitnesz kisokos… franciából fordítva…

“Az agyunk nincs arra huzalozva, hogy

1. Hatékonyan kezeljen több feladatot egyszerre, ilyenkor túl sok kognitív kapacitás lekötődik, a globális hatékonysága lecsökken.

2. Túlterhelődjön információkkal. A túlterhelés csökkenti a figyelmi és a hosszú távú memória kapacitásunkat.

3. Passzív legyen hosszabb ideig. Ilyenkor gyengülnek a neuronális kapcsolatok a motivációra és az elkötelezettségre.

4. Krónikus stressz állapotban legyen. Ez megzavarhatja a hormonális funkciókat és árthat a mentális jólétünkre.

5. Befogadja a végtelen fogalmát. A végtelen koncepciójának megértése komplex feladat, mert agyunk a véges lépték befogadásához adaptálódott.

6. Érzékelje a valóságot abszolút módon. Az érzékelésünk az érzékeink képpességein és a tapasztalatunk szűrőin kerresztül történik, ami nehézzé teszi a valóság objektív megértését, befogadását.

7. Álladóan azonnali gratifikációt/kielégülést fogadjon be. Ez aláássa, csökkenti a hosszútávú tervezési és értékelési kapacitásunkat.

8. 24/7-ben funkcionáljon pihenés nélkül. A pihenés és alvás hiánya a kognitív teljesítmény csökkenését és egy redukált, rossz mentális műlödést eredményez.

9. Gyorsan asszimiláljon, asszimilálódjon gyors változásokhoz. Az állandó és gyors változások is megnehezíthetik agyunk hatékony adaptálódását.

10. Figyelmen kívül hagyjuk a fájdalmat. A fájdalom egy jeladás az agyunk számára, hogy aktiválódjon az adott fenyegetés elhárítására…”

Az eredeti:

🧠 Notre cerveau n'est pas câblé pour...

1️⃣ Gérer efficacement le multitâche ✅
Le multitâche sollicite trop notre capacité cognitive, réduisant notre efficacité globale.

2️⃣ La surcharge d'informations 📊
La surcharge d'informations peut entraîner une réduction de notre attention et de notre mémoire à long terme.

3️⃣ La passivité prolongée🏃
La passivité prolongée peut affaiblir les connexions neuronales associées à la motivation et à l'engagement.

4️⃣ Le stress chronique 😰
Le stress chronique peut perturber les fonctions hormonales et nuire à notre bien-être mental.

5️⃣ Comprendre l'infini 🔁
Comprendre des concepts comme l'infini est complexe car nos cerveaux sont adaptés pour gérer des échelles finies.

6️⃣ Percevoir la réalité de manière absolue 🌈
Notre perception est filtrée par nos sens et notre expérience, ce qui rend difficile une compréhension objective de la réalité.

7️⃣ Une gratification immédiate constante ⏳
La recherche constante de gratification immédiate peut nuire à notre capacité à planifier et à évaluer les conséquences à long terme.

8️⃣ Fonctionner 24/7 sans repos 😴
Le manque de repos et de sommeil peut entraîner une baisse des performances cognitives et une mauvaise santé mentale.

9️⃣ Assimiler efficacement les changements rapides ⚡
Les changements rapides et constants peuvent rendre difficile pour notre cerveau de s'adapter efficacement.

🔟 Ignorer la douleur 💡
La douleur agit comme un signal d'alarme pour notre cerveau, incitant à l'action pour éviter d'éventuelles menaces.

Most mar elég sok podcast van fent az @ürömlány youtube csatornán, alias, a.k.a. agnes vincze , Üröm után szabadon én csak az Ürömi Jeanne d’Arc-nak hívom néha (tényleg, elég harcias leányzó is, meg mindenféle, mint mindannyian…).

Ő az, aki fel szokott tenni postokban linkeket a podcastokhoz, amelyekből többféle van: vannak ilyen kapcsolati központú mély kvázi életinterjúk női sorstársakkal (az érvényes definíció szerint a “Salamoni döntés asszonyai”, egyiknek a fiú-gyerekével is), és vannak a @Kiborító gyűjtőnevű podcastok, már 17 db, amelyeket 8 beszélgetésből vágott össze agnes, amelynek eddigi állandó beszélgetőtársa yours truly.

Én egyet se tettem fel, mert mind a mai napig úgy gondoltam, hogy ezen a komoly szakmai fórumon (Linkedin post volt, arra utalok) valahogy nem illik partnerkapcsolatokról, önismeretről, önbecsülésről, egyáltalán a sprőd életről ilyen típusú szabad gondolat-áramú, spontán beszélgetéseket folytatni, amelyek, hélas, a kötetlen beszélgetés sodrában ráadásul bizony könnyen csúsznak PG 16 éven felülieknek való zónába (durva nyelvezet okán…), és ez ebben a 17-ből kiemelt nekem kedvenc podcastban ráadásul fokozottan így van (bocs…), de mégis ez az egyik legsikeresebb és szerintem is ez az egyik legkompaktabb, itt is fontos témákat érintettünk.

1. Mitől változott a véleményem, hogy mégis, voilà, itt ez a post? Hatással volt rám egy ma reggeli (Linkedin) post, amely azt feszegette, hogy a szolgáltató-kliens relációban túl sokszor csinálunk úgy, mint ha a beszélgetéseket, a tranzakciójat le lehetne folytatni érzelem-mentesen.

És akkor kigyulladt az égő, egy piros lámpa bennem, hogy hoppá, mi is, akik egyébként fejlesztéssel is foglalkozunk, pont erről szoktunk beszélgetni, hogy hogyan hat ránk és a környezetünkre, a well-being-ünkre az az érzelmi mátrix, amelynek egyik csomópontjában vagyunk, és sosem felejthetjük el ezt egy pillanatra sem. Nincs olyan, hogy érzelmek, hangulatok on/off. Aki úgy csinál, mintha lenne, az nem csak a többieket csapja be súlyosan, de először önmagát…

Ez az ízelítő második felvételből készült 1. rész. Az említett okokból 16 éven aluliaknak, illetve mimóza lelkületűeknek, akiknek ajkát soha nem hagyja el ún. csúnya szó, és ezt a környezetüktől is sikeresen meg tudják kivánni, nem való, illetve csak szülői felügyelettel…

Filozófikus hangulatban vagyok (jó, hát még jobban…:-))). Az érdekel, hogy életünknek a nagy fordulói mihez kötődnek, emlékszünk-e a csírára? Például Te…

Példán keresztül megmutatom, miféle dologra is gondolok. Első munkakönyvi állásom, bejegyzésem “zenész” volt (igen, ilyen is volt, hogy munkakönyv, a végek jegyezték bele a kezdésedet, a befejezési dátumot, a pozíciót, és a fizetésedet, ha váltottál, vitted a következő céghez, innen a szólás, “kikértem a munkakönyvemet”).

Utána segédmunkás voltam, majd bolti eladó, műszaki rajzoló, gépésztechnikus, tervező mérnök, majd főiskolai tanár, tanszékvezető is egy évig Afrikában, majd hazajöttem, Nehézipari Minisztérium Világbanki osztály főelőadó, Első Magyar Budapest Holding spontán privatizációs főmunkatárs (halott orosz katona, na, az nem voltam). Elvégeztem közben a Műszaki egyetemet (estin, levelezőn), alap, és szakmérnöki diplomát szereztem, tanultam sokat 3 nyelvet is, angol, francia, német, elvoltam.

Ez kb 20 év története. A következő 20 évet 5 multi vállalati pénzügyi (könyvelési, controlling, néha IT, sőt, HR…) osztályán töltöttem, annak vezetőjeként. Hol controllernek hívták a pozíciót, hol pénzügyi vezetőnek, de többnyire gazdasági igazgatónak (egyszer a szerződésem német nyelvű volt, közvetlen a központtal, abban az állt: “Verwaltungsleiter”…).

Szóval volt számos váltás, de én csak egyre akarok kitérni (Neked mintaként), hogy hogyan lett a cserebogár, a gazdasági igazgató féle az előtte 14 évig tervező intézetben, majd az oktatásban 3 évet eltöltött “gyárilag” mérnök emberből. Melyik volt “az” a pont?

Nos visszamegyek az időben, csak Socrates-ig, akinek, mint tudható, volt egy tanácsadó daimonja/szelleme, aki/amely néha figyelmeztette arra, mit ne tegyen, egy-egy konkrét döntési helyzetben. A napokban eszembe jutott, hogy nekem meg talán olyan daimonom volt, aki nem hogy pozitív tanácsokat adott, hanem még ötletei is voltak. Mi másnak tudható be, hogy amikor a kősivatagi kisváros főutcáján lévő mindenesbolt pultjának üveges részén megláttam egy francia nyelvű színes, nagyalakú könyvelési szakkönyvet, azt nekem meg kellett venni, nem is volt ócsó…

Lapozgattam, lapozgattam, azután elkezdtem otthonról közgazdasági könyveket kérni, emlékszem, még a Samuelson erősen megvágott egykötetes kiadását is kértem, küldjék ki (a teljes 3 kötetes változatot a rendszer-váltás után adták ki). Közben a műszaki főiskolán bőszen tanítottam a mechanikát (a fő tárgyamat), meg vízgépeket, sőt műszaki rajzot is.

Amikor visszajöttem a kooperációs szerződésemből, a Minisztériumban az ov mondta, hogy ne a Közgázra menjek (azt vettem a fejembe), hanem valamelyik angol nyelvű menedzser iskolába, amelyek abban az időben (1990 körül) csőstül jöttek be az országba. Én egy angol nenzetközi bankos diploma félét választottam, és azt 6 év alatt el is végeztem (az összes felsőfokú tanulmányom közül, pedig később a pénzügyi szakközgazdászit is elvégeztem, ez volt a legnehezebb, de leggyümölcsözőbb is…), onnan ajánlott be  először pénzügyi vezetőnek a könyvelés tanár (bár a vizsgadolgozatainkat Angliában bírálták el, a tananyag teljes egészében a kinti anyag volt, de az első 2 évben egy üzleti konstrukcióban a Bankárképző tanárai besegítettek) gazdasági igazgatónak egy ír-magyar vegyesvállalathoz. 

De ezt az egészet, ami persze folytatódhatna, csak egy meglehetősen drasztikus váltás gondolatának megszületése szempontjából kontextusnak szántam.

Az is érdekes, és van benne szintén  talán egy ilyen szerencse/daimóni elem, hogy hogyan lettem külföldön műszaki főiskolai tanár a 14 évig tervező vállalatoknál (kettőnél…) dolgozó “mezei” gépészmérnökből, de az már sok lenne ide.

Marad a kérdés? Vajon  Neked volt-e valaha olyan drasztikus tevékenység-váltás az életedben, amiről, ha megfeszíted Magad, se tudod, először mi kezdett arra késztetni, hogy megcsináld, hogy elkezd kiharcolni? Mire emlékszel belőle?

Jó, 2 napot késett (a bevezető mutatja, 2 napja kezdtem el…), de hadd szóljon…:-)))

Például a macho gyorsulás-fétis tabu… (így vasárnap délelőtt véletlenül idetévedsz (hiba, a természet lágy ölén kell (!!) lenned, csúnya vagy!), beszéljünk már másról is, hogy mindenki milyen fasza… hozzáteszem, minden barátom, ismerősöm, rokonom, üzletfelem (ld. még Nyuszit és barát-ait…) nagyon-nagyon hiper-szuper fasza, ha tetszik, ha egy csöpp eszed van, csak tőlük vásárolsz, kérsz tanácsot, coacholtatod Magad, és fekszel a terápiás díványára…). 

Hogy mitől macho és gyorsulás-fétis, és tabu? Mert csak férfiakon figyeltem meg eddig (bár jönnek majd fel a lányok/nők/asszonyok is…), a gyorsulás értéket szinte elsőnek ellenőrzik egy autónál és közben meg max egymás között vallják be, hogy fontos nekik, mert tudják, különösen most, a fenntartható fejlődés, vagy egyáltalán a fenntartható modus vivendi jegyében persze ésszerűtlen, korszerűtlen, sőt nevetséges egy fétis ez. De nem tudják visszafogni magukat, kitör belőlük, nem tudják kontrollálni. Tudom, egy vagyok a herd-ből. Talán annyival másabb, hogy ki is tudom röhögni magam emiatt (is… van még…). Mellesleg az önmegfigyelés az egyik legbiztosabb módja annak, hogy bármit is megtudjunk valamit az emberi pszichéről (v.ö. Freud soha nem analizáltatta ki magát, egész, tekintélyes terápiai központú oeuvre-je ön-analízisre épült… mondjuk olyan is, de az más tészta…).

Miről jutott eszembe? Egy reggeli FB Mazda reklámról, ami az új Mazdáról áradozott, ami 300 LE-nél többet tud, és aminek két változata van, a PHEV (plug-in - hybrid) és soros hathenegeres diesel (sic!!)…. Rákattintottam a hirdetésre, és elgondolkoztam az autó-marketing gyerekességére. Egy csecsemő agyú emberre számítva mutatják be az autót, Mazda esetében  signature meggyvörös színben készült ínycsiklandó fotókkal, és bonbasztikus érdektelen szövegekkel tarkítva.

Csak azt nem találod meg, ami - ha egy autót valaha látott valaki - az embert érdekelheti. Mondjuk az árak… (“Kérjen ajánlatot!” - volt-e valaki magánember, aki egyszer is autóhoz ajánlatot kért?!).

Azután a műszaki adatok érdekelnék az embert. Méretek (más márkáknál is pl. a hasmagasság titkos adat…), mindkét típusnál nyomaték, teljesítmény, fogyasztás, benzintartály űrmérete (ezzel kapcsolatban a diesel range egy tankolással), a PHEV-nél az akkupack teljesítménye (ezzel kapcsolatban a csak EV-range), a töltési részletek, mennyivel lehet, AC/DC (nem is tudom az összes részletet, egyet tudok, hogy a vásárlási szempontok között igen  igen elöl vannak már…) és persze  a gyorsulás másodpercben 100 m-en…

Egy gyönyörű meggypiros vadonatú,j persze, ha diesel, ha PHEV, egy normális férfi ember szívét megdobogtatja, pláne, ha a teljesítménye 300 LE feletti (nem véletlen, hogy az egyik legújabb prémium VW márkát is az óriás plakát bal felső sarkában (amit a nyugati, balról jobbra, felülről lefelé szokott szem először észlel) vastag betűvel, számmal kiírva a teljesítményével (320 LE) hirdetik…).

Szóval ez a macho gyorsulás-fétis nem is annyira tabu… a Mazdáról is az első mondatok egyikében szerepel a 300+ LE (mégse olyan nyeretlen 2-évesek azok a marketingesek, tudják mitől döglik a légy, és tudják, hogy a családokban is az egyetlen nagy beruházási döntés az autóval kapcsolatos, leginkább a férfié… akik általában ezzel az egyetlen döntési opcióval meg is elégednek…). Most abba nem megyek bele, hogy miközben rendszeres hosszú távokra szerintem is leggazdaságosabb a diesel, a jelenlegi európai leosztásban (2035 árnyékában, a lehetséges városközpont lezárások robbanómotoros autók előtt fényében…)  legalábbis max nosztalgia autó 2023-ban egy diesel meghajtású autó…

OK, de miért “különösen most ésszerűtlen, korszerűtlen, sőt nevetséges” ez a fétis? Önanalizálom magam (à la Freud…), színt vallok. Mindig ezt nézem meg először a műszaki adatok között, de igazán soha nem használtam ki a lehetséges maximális gyorsulást… Pedig… Az utolsó 3 autómnál mind fontos volt a gyorsulás érték. Papíron.., A kettővel vissza turbó diesel max gyorsulása 6,1 sec volt, az előző 2,5 l-es hibridé 8,3 sec, a mostani 2,0 l-es hibridé 8,2 sec (kisebb, könnyebb…).

…és ehhez képest mikor használtam ki a max gyorsulást, mikor mentem padlógázzal?! Szinte soha. Legvalószínűbb még talán néha egy-egy országúti és/vagy emelkedőn, több autó előzése, de különben. A párhuzamos közlekedésnél piros lámpa utáni adrenalinos rövidtávú versenyzés egyértelműen gyerekes, egyre kevésbé találok benne örömet. Városban se gyorsan menni, se néhány percen túl igazán gyorsulni nem lehet. Legtöbbet városban közlekedek. Sztrádán lehetne menni, de a sok kapu, kamera végülis stresszessé teszi a dolgot. Még relatív gyorshajtási lehetőség leggyakrabban az országúton van, de ott is ott lóg felettünk a büntetés réme.

Azzal áltatom magam, hogy amelyiknek a max gyorsulása jó, az normál körülmények között is relatíve jobban gyorsul (mint ahogy a 800 W-os hangrendszer is jobb halkan is, mint az 50 W-os). Ez egyébként igaz… Tehát többe kerül, jobban szennyez, és nem is használom ki igazán… tehát ez a fétis nemcsak nevetséges, káros is… a pénztárcára és a környezetre… no, ezért van tabusítva…

…és akkor még nem is beszéltünk a hiper-szuper luxus autókról, amelyeknek soha nem volt olyan reneszánsza, soha nem lépett be annyira a mindennapi imagerie-nkbe, mint ma. Vasárnap (amikor reggel ezt a blog-bejegyzést kezdtem írni egy kis népszerű Budapest környéki vendéglőben ebédeltem. Nem messzi asztalnál egy kis család ült, a cabrio Ferrari-jából szálltak ki (talán a képen illusztrációképpen látható California, nem tudom biztosan…). Ott állt a vendéglő terasza előtt egy háznyi tőke, kb. 100-150 millió Ft. Ha azt kérdezed, irigyeltem-e, tényleg nem. Én még a kb. hetedannyiba kerülő féléves járgányomat is féltem…:-)))

Látszik, hogy az emberiség nem hogy lelassítani nem tud, de folyamatosan gyorsul. Az utolsó 2 évszázad, de különösen ennek az utolsó negyedének a mámorító, részegítő technikai/technológiai rohamléptékű, mondják: exponenciális fejlődése már kemény drogként funkcionál, nincs visszaút. Tudom, én is érzem a véremben, a mozdulásomban…