HTML

Vezetői coaching

Szilágyi Miklós - teveatufokan@gmail.com - @preisocrates (Skype)

Friss topikok

Linkblog

Két hétvégi szimbolikus eseményről és visszhangjukról

isocrates_coaching 2011.05.02. 10:10

 

Ugye, az egyik, ez nem kétséges, ennek a két sápadt (nagyfogú, ahogy Hajós András mondta, vagy a „nagyfülü és a porcelánbaba”, ahogy egy nem nagyon Windsor-ház baráti brit anglikán püspök mondta Ungvári Tamás idézésében) világraszóló esküvője.
Na igen, „világraszóló”, mint a mesékben. No, mi más ez, ha nem szimbolikus? Számít valamit Nagy-Britanniában a királyság intézménye? Persze, a turizmusnak, meg hát a Windsor-háznak és szürrealista kalapokat hordó female-eknek, illetve csak a volt Szovjetúnió tisztjei által viselt  mennyiségű kitüntetés erdővel kidekorált, Rejtő Jenő regényekbe illő ellenterngernagyi és egyéb maskarákba öltözött male-eknek. Röhej, illetve taszító az a rongyrázás, amit gondolom, kellő megrökönyödéssel szamléltek, ha egyáltalán a világ azokon a helyein, ahol a mi zsidó-keresztény kultúránk idegen az összes Fellini filmbe illő paradicsommadárnak öltözött egyházi méltóságával együtt. Persze legtöbben végignézték és beleélték magukat legalább egy napra a megelevenedett tündérmesébe. Meg persze az sem teljesen igaz, hogy csak a mi kultúránk öltözteti a díszpintyeit maskarába, minden kultúrának megvan a maga maskara-kultúrája és persze, mindegyik úgy néz a másik bolondozásaira, mint a csendes őrültekre.
A másik szimbolikus esemény egy mondai alak sokak által régen várt erőszakos halála. Nem volt igazi, kinevezett vezető, mert nincs igazi, világos keretekkel rendelkező szervezet, nem volt vallási vezető, mert nem volt, de a neve köznévvé vált, a terrorizmust jelentve. Néhány kérdés, pont, ami eszembe jutott erről és a tálalásáról, ahogy az északi féltekén fogadták a hírt:
1.       talán most nem tévednek, megtörtént, amit mondanak (állítólag megvan a corpus is, nyilván azért, mert nem csak nekem fog ez eszembe jutni, azután, hogy tényleg ő volt-e az...)
2.       10 év alatt egy szál embert a világ legnagyobb hatalma, az összes rendelkezésre álló eszközzel, lásd pénztől a robotrepülőgépig. Nem olyan nagy teljesítmény (mit szólna az MI6, ha 007 ennyit foglalkozott volna egy emberrel?)
3.       hogy került ez az ember egy nagy városba a megszokott barlangjai helyett? már nem érezte magát veszélyben?
4.       mi pénz ment erre rá, a legdrágább halott, aki valaha élt.
5.       ha már erről beszélünk, én éppen ezért én csináltam volna ekkora cirkuszt ebből (ebben egyébként nem biztos, hogy igazam van, ezt még meglátjuk). Lehet, hogy nem is mondtam volna el, és mondjuk 2 év múlva, ha egyszer szóba kerül, valaki keresni kezdi, azt mondtam volna, „ja, ő itt és itt fekszik örök nyugalomban már 2 éve...”
6.       eddig ő vagy élt, vagy nem, betöltött egy szimbolikus szerepet, ami most megürült. Lehet, hogy valakik jelentkeznek, hogy betöltsék.
7.       kicsit furcsa az időzítés. Történetesen egy-két hónapja jelentették be, hogy ha ő meghal, egy atombombát fognak felrobbantani. Miért ennyire közel egy 10 éves (!?) periódusban? Plusz, ez most a több csapástól is megroggyant elnöknek ez esetleg jól jöhet. Ahhoz is, hogy nemrégen (?!) bejelentette a vonatkozó csapatok kivonásának a kezdetét. Ez a hír most megerősítheti, segítheti ezt a folyamatot és egy szimpátia hullámot generálhat, amire az elnöknek per pillanat nagyon nagy szüksége van...

Szólj hozzá!

I-Phone - törhetetlen?!

isocrates_coaching 2011.05.01. 23:22

A ma esti ZDF Heute-Show (heti politikai kabaré) végén az utolsó poén az volt, hogy Steve Jobs egy új eszközt adott ki, amivel tényleg le lehet tiltani a hely rögzítését és továbbítását (tudnivaló, hogy a formális képernyős kérdésre adott "nem" nem zárja le igazából ezt a funkciót) és ezzel a műsorvezető társa előhúzott egy kalapácsot és azzal elkezdte ütni az i-Phone-t.

Először azt hittem, hogy mellé/mögé üt, de azután közelebbről mutatta, és valóban a készülékre csapott le egyre erősebben, főleg azért, mert azon ez meg se látszott. Erre már a műsorvezető is egy pillanatra még ültében kikapta a kezéből a kalapácsot és ő is megpróbált egy-két nagyobbat ráütni. Semmi.

A főcím alatt, amikor a kamera már nagytotálra váltott, látható volt, hogy Oliver Welke, a nagyon népszerű műsorvezető már felállva, pozícióban próbál egyre nagyobb ütéseket mérni a készülékre, majd még távolról is látszott, hogy élére fordítja, és úgy próbálja csépelni a kalapáccsal. A főcím alatt legalábbis, sikertelenül...

A youtube-on még nincs rajta, de ami késik, nem múlik...Ebből megint az i-Phone jött ki jól, elpusztíthatatlan... 

Szólj hozzá!

Nassim Nicholas Taleb

isocrates_coaching 2011.05.01. 22:48

 

Hey, Buddy! 
Ezt a bejegyzést először egy másik, általánosabb jellegű blogban akartam elsütni, de ide is passzol (sajnos, az egész bejegyzést, amikor befejeztem és el akartam menteni, elvesztettem, úgyhogy most kezdem elölről...).
A címben szereplő úr matematikusnak tanult, ezzel a tudományával brókerként és/vagy quant-ként (aki az árazási modelleket számolja a brókereknek a hátsó szobában) dolgozott sokáig, majd amikor ezt abbahagyta, emlékül egy remek opció árazási szakkönyvet írt (ez messze a legjobb, amivel találkoztam). Nem vagyok bróker, bár szakmabeli igen, a területnek ezért nem vagyok speciális szakembere, de vizsgáztam belőle, és érdekel, ezért merem megítélni.
Taleb úr libanoni születésű, USA-ban él (azt hiszem NY-ban), angolul, franciául és arabul írt a Twitter bejegyzéseiben.
Én a Black swan könyve kapcsán találkoztam vele (not the film, stupid), ez ma már a nagy szak-újságok (FT, WSJ, The Economist) is elég gyakran mint ismert fogalmat  használják. Arra utal, olyan jelenséget jellemeznek vele, ami nem látható előre (kicsit specifikusabban: amelyet a szokásos – főleg normál eloszlás feltételezésére alapozott - statisztikai előrejelzések nem képesek előrelátni). Használják az ilyen jelenségekre még az outlier-t, long tail-t is.
Ma már szabad úszóként, filozófus íróként tengeti életét, időnként az (amerikai) hírcsatornákon  is lehet  találkozni vele, általában türelmetlenül megmondja a kegyetlen véleményét (elég szabad már hozzá). Hallottam vagy egy fél éve Bernanke úrról nyilatkozni (az USA jegybankjait összefogó rendszer nagyon nagyhatalmú elnöke), nos...majdnem ki kellett fütyülni.
Nemrégen kiadták egy filozófiai aforizma gyűjteményét (angolul, a többi könyv  is csak angolul érhető el, úgy tudom, kár) Prokrusztész ágya címmel.
Prokrusztész görög mitológiai alak, egy motel-tulajdonos volt, aki a vendégeket az ágyhoz passzította (ha hosszú volt valaki, megrövidítette, ha rövid, megnyújtotta). Egyik változat szerint be is segített a szerencsének és a magasakat a rövid ágyakba, az alacsonyakat a hosszú ágyakba invitálta. Thézeusz, amikor megszállt nála, a vacsora után magát Prokrusztészt tette az egyik rövid ágyba és a ház szabályai szerint le is rövidítette. A fejét.
Ezzel a metafórával azt akarja jelezni, hogy az emberek, amikor nem értenek valamit, legtöbbször nem erőfeszítéseket fognak tenni, hogy megértsék, hanem „előcsomagolt”, készen kapott kategóriákba, értelmezésekbe szorítják be őket.  Azért kell(ene) pontosan megérteni, hogy mi a helyzet, hogy hatékony választ lehessen adni rá. Ha a megértés korlátos, vagy zéró, na, abból bajok lesznek.
Ízelítőül pár aforizma következik ebből a Prokrusztész ágya című könyvből. Egyébként Taleb úr a Twitteren próbálgatta egyik-másik aforizma variációit (18 ezer követője volt, ő nem követett senkit). Amikor a könyv elkészült, törölte a Twitter lapját. A magyar fordítás mellett az eredeti is ott van zárójelben, hátha valaki jobban tud angolul.
 
-          Az, akinek a legjobban félsz ellentmondani, Magad vagy. (The person you are the most afraid to contradict is yourself)
-          Egy ötlet akkor kezd érdekes lenni, amikor félsz levonni belőle a logikus következtetést. (An idea starts to be interesting when you get scared of taking it to its logical conclusion)
-          A gyógyszergyárak sokkal jobbak olyan betegségek felfedezésében amelyeket a meglévő gyártmányaikkal gyógyítani lehet, mint fordítva – kikisérletezni olyan gyógyszereket, amelyek a meglévő betegségeket képesek gyógyítani (Pharmaceutical companies are better at inventing diseases that match existing drugs, rather than inventing drugs to match existing diseases)
-          Hogy jobban megértsd az aszkétizmus felszabadító hatását, gondold meg, hogy az egész vagyonodat elveszíteni sokkal kevésbé fájdalmas lehet, mint a felét. (To understand the liberating effect of ascetism, consider that losing all your fortune is much less painful than losing only half of it)
-          Tönkretenni egy bolondot? Nem kell mást tenni, mint információt adni neki. (To bankrupt a fool, give him information) – a fool itt lehet, hogy butát jelent?
-          Az Akadémia úgy jön a tudáshoz, mint a prostitúció a szerelemhez; a felszínen elég közelinek tűnnek, de annak, aki mélyebbre lát, nem egészen ugyanaz (Academia is to knowledge what prostitution is to love; close enough on the surface but, to the nonsucker, not exactly the same thing) – hmm, a nonsucker nem triviális...
-          A tudományban meg kell értened a világot; az üzletben szükséged van másokra, akik félreértik. (In science you need to understand the world; in business you need others to misunderstood it)
-          Azt hiszem, Socrates-nek azért kellett meghalnia, mert van valami szörnyen taszító, elidegenítő és embertelen a túlságosan tiszta gondolkodásban. (I suspect that they put Socrates to death because there is something terribly unattractive, alienating, and nonhuman in thinking with too much clarity)
-          Az oktatás a bölcsebbet egy kicsit bölcsebbé. a bolondot pedig sokkal veszélyesebbé teszi. (Education makes the wise slightly wiser, but it makes the fool vastly more dangerous)
 

Na, ezekből ennyit. És tudod mi a vicc? Ezek nem válogatott darabok, itt van előttem a Kindle és az elsőtől elkezdve idefordítottam ennyit, amennyit, egyet se hagytam ki... Sűrű, mi?

Szólj hozzá!

A riporter...

isocrates_coaching 2011.04.29. 11:14

Javaslat: ezt most főleg az olvassa csak el, aki valamelyik szereplőt, vagy azok közül többet is ismer (Fiala János/Kelj fel Jancsi műsor a Rádió Q-n, Dr. Máriás Béla, Wahorn András), mert enélkül akár unalmasnak is fogjátok találni, bár a végén egy kis tanulság-levonás - amiért ez idekerült - tágabb hatásúnak gondolódott.

Egy könyv kapcsán (Dr. Máriás: Nem élhetek Milosevics nélkül) beszélgetett Fiala János reggeli műsorában (Rádió Q, 99.5 FM) Dr. Máriással és Wahorn Andrással a héten. Tehát ők hárman a főszereplők. Az a propos Fiala János Alexandra könyvkiadóval kötött reklám-szerződése, ennek keretében különböző könyveket népszerüsítő riportokat készít.

A Fiala műsorral a viszonyom - csak a rend kedvéért - ambivalens, nem egyértelmű, valamikor, amikor szüksége volt rá, egy kicsit még anyagilag is segítettem a hallgatók egy seregével közösen.

Ma is azt gondolom, hogy - ne sasszézzunk el ettől - Fiala a legjobb riporter Magyarországon, a zenéi nagyon érdekesek, sajátos közeget teremtenek a műsor villódzó, soha nem kiszámítható, betelefonálós szöveges rétegének. Miért, miért nem, most nem megyek bele, időnként annyira felbosszant, hogy napokra elkapcsolok, de valahogy mindig visszakapcsolok (korábbi távoli, de  kicsit személyesebb kapcsolatunkat régen lezártam a magam részéről egy hosszú, neki írt e-mail formájában). Adrenalin-növelő hatása kíváló, alacsony vérnyomásra kifejezetten javasolt.  

Ennek a könyvnek kapcsán Fialának az az ötlete támadt, hogy nem is a szerzővel készít (először?) interjút, hanem a könyvben többször is emlegetett Wahorn Andrással. Fiala interjúi minimum félórásak, de ezek a délutániak általában inkább 1 órásak. Ez nagyon különleges a mai maximum néhány perces infomációs-biteket ontó világban, és lehetőséget ad arra, hogy a riportalany tényleg "3D-ben" mutatkozhasson meg.

Lényeg az, hogy tegnapelőtt délután Wahorn, aki átnézte a könyvet,  azokból a részekből, amelyek közelebbről érintették, vagy jól ismerte a szereplőket (kiemelten a saját magáról, illetve Bada Dadáról szóló részeket említette), azt jelentette ki,

  • hogy vagy egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak (a róla szólók),
  • vagy ha meg is felelnek, oly mértékben távolságtartók és szenvtelenek (a Bada Dadát említők), hogy azokkal semmiképpen sem tud azonosulni.

Odáig jutott a beszélgetés - miközben Wahorn Fiala által is lereagáltan szokásától eltérően sokkal érzékenyebben, visszafogottabban, autentikusabban és minek tagadjam, szimpatikusabban beszélgetett -, hogy Fiala feltette magának azt a költői kérdést, hogy jól tette-e, hogy Dr. Máriásra felhívta az Alexandra kiadó vezetőjének a figyelmét. Ez Fiala, indul egy PR beszélgetés, és idáig is el tud jutni, ennyire nem forgatókönyvből dolgozik...

Másnap délután Fiala Dr. Máriással beszélgetett a könyvről, és visszafogottan a Wahorn féle beszélgetés kapcsán. Az nem derült ki, hogy akkor is létrejött volna-e ez a másik beszélgetés, ha a Wahorn-os nem sikerült volna ennyire negatív kicsengésűre). Nos, Dr. Máriás - bennem - nem tudta elmosni az előző napi Wahorn-beszélgetés hatását.

Végülis egymást pocskondiázták, ebben valahogy Wahorn tűnt nekem autentikusabbnak, őszintébbnek, kevésbé vagdalkozónak. A Dr. Máriás-beszélgetés - a Wahornt pocskondiázó betét kivételével - sokkal inkább besorolt egy PR-interjú keretébe, igazából nem nyílt meg, akárhogy próbált is Fiala fogást találni rajta.

Volt egy nagyon érdekes szál, amiben én érzek egy általánosabb tanulságot. Hogy hogyan viszonyul Dr. Máriás a többiekhez a zenekarben a színpadon és a magánéletben.

Kiderült, hogy ez a Tudósok zenekar, amelynek az eredeti felállásában a már említett - ma már nem élő - Bada Dadával játszottak együtt, állandóan változó Mannschaft-tal dolgozik, egyetlen állandó tagja éppen Dr. Máriás. Az is kiderült (én soha nem hallottam őket se élőben, se máshogy és amit erről eddig hallottam, nem is fogom), hogy a Tudósok előadásai nagyon vadak, nagyon avantgarde-ok, nagyon agresszívak  és nagyon improvizatívak.

Fiala megkérdezte, hogy hogyan keresi/találja a "bolondokat" ehhez a nagyon is szokatlan, a személyiséget is nyilván megviselő stílushoz, Dr. Máriás mondta, hogy nem könnyen. Hozzátette még, hogy ő pont ezt a normálistól eltérést keresi a casting-nál, és nem azt, hogy valaki tud zenélni, tud skálázni, és mutatni akarja az új hangszerét, hogy milyen jól szól.

Ehhez jön, és ez az, amit Wahorn alapvetően nehézményezett, hogy Dr. Máriás a könyvben és a beszélgetésben is gyakorlatilag mint egy teljesen összeférhetetlen őrültről beszélt 3 éves korától haláláig végig vele együtt játszó, dolgozó barátjáról, Bada Dadáról (ezt így közvetlenül nem mondta ki, de világossá tette).

Nos, ez tűnt nekem a kulcsnak a történetben és ez az, amiért - nekem - Dr. Máriásnak nem sikerült belopnia magát a szívembe. Dr. Máriást egy teljesen normális, "négy lábbal" a földön élő embernek látom, aki valamikor belesodródott ebbe a vad avantgarde világba, és megtanult együtt dolgozni ezekkel az "őrültekkel", akik a mindennapi életvezetésre is többé-kevésbé alkalmatlanok voltak, de a színpadon "meghaltak", tökéletesen extázisba tudtak esni, és hozták a figurát, hangulatot, ami ide kellett.

Ő pedig zenélgetett és adminisztrált, szervezett. De ezeket a "barátait" csak a színpadon szerette, a magánéletben szinte gyűlölte őket, mert - bár ő maga is tettetett egy bizonyos avantgarde személyiséget -  nyárspolgár ős-énje elviselhetetlennek tartotta őket. Használta ezeket az embereket, és el is használta őket. Neki ez az egész inkább businesss, túlélés, a többieknek pedig az életük, amiben lassan, vagy gyorsan, de elégnek/elégtek, és lehet keresni az új szent őrültet a következő szertartáshoz...

Ez egy konstrukció, egy elemzés, egy vélemény, az enyém. Nem ismerem annyira sem ezeket az embereket, sem a körülmények részleteit annyira, hogy biztos lehessek benne, igazam van-e. Szívesen elbeszélgetnék az érdekeltekkel, és tovább finomítanám (vagy esetleg homlokegyenesen megváltoztatnám a kiegészítő információk alapján)  ezt a képet, nem valószínű, hogy ez létre jöhet. Mindenesetre az egész volt annyira izgalmas, hogy le akartam írni.        

Szólj hozzá!

Álarcaink...

isocrates_coaching 2011.04.29. 10:17

 

Ez a kép kicsiben minden oldalon ott van a site-on (www.isocrates.net).  Legalábbis a jelenlegi (2011-04-29-én) inkább igyekvő amatőrnek nevezhető design-ban, ami  néhány héten belül lecserélődik egy professzionálisabb formátumra, ami már nem feltétlenül fogja tartalmazni ezt a képet. Eredetileg az egyik bevezető oldalra ebben a nagyobb formában szerettem volna használni, de a kisebb felbontásoknál, például az iPad-nál ez nem működött, így maradtam egyfajta logo-szerű felhasználásánál.
Mi ez a kép, mit akar jelképezni és hogy is kerül ide egyáltalán. Nos, szerintem a kép témája  viszonylag könnyen kitalálható, ez egy velencei farsangi álarc árus mozgó standja, és két okból lett ez a „logó”.
A fő szempont, hogy utal arra, hogy mindannyian, mindig álarcot hordunk, szerepeket, játszmákat játszunk, és ezt ez az egyszerű, de nagyon színes, nagyon tarka kép jól kifejezi. Mintha a belső fogasunkon lógnának ezek az álarcok.
A másik ok egyéni, bennem valahogy Velence mindig a legmélyebb  húrokat penget meg, valahogy a legsűrűbben személyesítik meg a velünk élő történelmet például a vízben álló háztövek, ajtók, kapuk itt-ott mohával fedett vízzel érintkező felületei és egyáltalán, a víz és a mindennapi élet sehol nem ismert szimbiózisa, összefonódása.
Ezeket az álarcokat annak idején sokan hónapokig hordták. Egész nap rajtuk volt farsang környékén. Fura, kemény, titokzatos, besúgókkal teli világ volt az is, ott is, akko is csak a nagyon gazdagoknak és erőseknek volt könnyű az élete. A Tízek Tanácsának dolgozó besúgókkal megspékelt kegyetlen, vizi kalmár világ. Mintha itt lenne velünk ez a világ megtestesülve mai is Velence házaiban, templomaiban, gondoláiban, mintha nem lenne törés, távolság. Na igen, szóval ilyenek.  
A képet, amiből ezt a részletet kivágtam (a Dózse palota előtti téren készült, közben néhány tíz méterre már mentek folyamatosan cserélődő szereplőkkel a commedia dell arte előadás részletek) én készítettem valamikor 2007 februárjában, amikor második alkalommal jártam személyesen Velencében. Egy nagyon vidám társasággal (sajnos, ez a társaság még abban az évben ebben az összetételben jóval kevésbé víggá változott – understatement) töltöttünk ott talán 3 órát, abból viszont kettőt egy kis, tán 7-8 személyes  motorcsónakon, végigjárva gyakorlatilag egész Velencét. Az egész Velence nem nagyon nagy, még akkor se, ha csak néhány km/órás sebességgel lehet is a lagunákon közlekedni, nehogy a hullámverés a kelleténél jobban rongálja a házakat. Egy Nikon D200-as volt nálam, és akkor is nagyon amatőr voltam még, ami máig sem változott. Csináltam ezalatt a 3 óra alatt vagy 800 képet, amiből valamelyik könyvtárban eltűnt a fele. JPEG-ben készültek a képek, amiről a következő évben megtudtam egy fotós tanfolyamon, hogy csak korlátozottan módosíthatóak, míg ha draw-ban (NEF) készítettem volna a képeket (és nem égetem be őket), igen tág határok között javíthattam volna a minőségüket. Mindegy, ez a kép-részlet nem olyan rossz és a célnak éppen megfelelt.

 

Szólj hozzá!

Wer bin ich?

isocrates_coaching 2011.04.29. 09:48

 

Kiegészítések
1.      Kompetenciáim. Jogos kérdés lehet, ki is ez a manus, mire képes, mi az a terület, mi az a környezet, amelyben otthonosan tud mozogni. Nos, az üzleti coaching-hoz általában 2 irányból érkeznek, az egyik főirány a pszichológusi, a másik a vállalati (általában felső) vezetői. Gyakorló felső vezetőként kezdtem el a vezetés elméletével is ismerkedni, ezen belül a coachinggal szorosabban is foglalkozni. A coaching technikai  ismeretei is segíthetik a vezetők mindennapi munkáját.
Dolgoztam felső vezetőként a kis- és door to door kereskedelemben, a kereskedelmi disztribúcióban, pénzügyi finanszírozó és média társaságnál. Egy korábbi időszakban tervező technikusként, majd tervező mérnökként dolgoztam tervező vállalatoknál.
Dolgoztam magyarokkal, németekkel, angolokkal, amerikaiakkal, svájciakkal, hollandokkal, dánokkal, svédekkel. Korábban tervező mérnökként is dolgoztam németekkel, osztrákokkal, algériaiakkal, tanárként, tanszékvezetőként pedig algériaiakkal dolgoztam egy algériai vízügyi főiskolán.
Ezt megelőzően rövid ideig dolgoztam rövid ideig a legkülönbözőbb budapesti munkahelyeken segédmunkásként, szőnyegeladóként, műszaki rajzolóként és zenészként is.
Mindebből sok-sok emberi kapcsolat, tapasztalat,  konfliktus, azok megoldásának keresése, időnként megtalálása jelenti azt a gyakorlatot, ami vonzóvá és hozzám közel állóvá teszi ezt a területet.
Több cégnél is vezetőként az adott funkció nulláról való felépítése, vagy egy nehéz, vert helyzetből való újraépítése volt. Nem csak a szorosan vett szakmával foglalkoztam felső vezetőként, lásd a média az internet és teletext projekteket az évezred forduló környékén (ld. még www.isocrates.net ).
2.      „Vezető”. Mit is értek az előző bejegyzésekben és a site-on „vezető”-n? Mi a célcsoport? Az utóbbi 20 év tapasztalata elsősorban a kisebb és közepes szintű társaságok felső és középvezetőinek problémáját hozta közel hozzám, de talán az előbbiekből kiderülhet, hogy rugalmasság, alkalmazkodóképesség, túlélési képesség és kitartás dolgában kétszer álltam sorban valahol az elején. Vezetőn általában azokat értem, akiknek vannak beosztottjaik és vannak főnökeik és ebben a „szendvicsben” kell a szakmai és vezetői megoldásokat rendszerben gondolkodva megoldani.
 
3.      „Rendszer”. Egy megoldandó szervezési, termelési, vezetési problémát mindig rendszerben érdemes megvizsgálni. Van a „vezető” (nyilván a rendszernek erre az elemére van a vezetőnek saját magának a legnagyobb befolyása, alapvetően ő a coaching tárgya), van a „csapat” (a beosztottak, a cégcsoport, egy cég, egy főosztály, egy osztály, egy csoport, a beosztottak), akikkel a feladatokat meg kell oldani (és akikre a vezetőnek közvetlen befolyása van) és vannak  a „környezeti adottságok”, a feladat, az iparág, a cég adotságai, beleértve a főnököket, tulajdonos(oka)t is.
 
Szilágyi Miklós +36-30-9-444-627

Szólj hozzá!

Nem hiányzik valami?

isocrates_coaching 2011.04.29. 09:43

 

Hány mailt kapsz naponta? Azonnal megválaszolod őket, vagy vársz estig, amikor hozzájutsz? MIndre válaszolsz, amire várják, vagy van, amit egyszerűen tudatosan figyelmen kívül hagysz? Esetleg, hogy ne zavarjon, ki is mersz törölni éles hivatalos maileket?
 
Hogy állsz a teljesítményértékeléssel? Púp a hátadon, amit ledarálsz, vagy kihasználod legalább egy mély beszélgetésre a beosztottaiddal? És a Tiéd, elég SMART-ok a céljaid? Amikben végül megegyeztek, azok tényleg a legfontosabb céljaid, vagy azokat nem lehet eléggé szalonképessé, SMART-tá tenni és ez marhára zavar, mert akárhogy is, de azok a legfontosabb dolgaid? Gondolod azt néha, hogy lehet benne valami, de ahogy csináljátok, úgy semmit sem ér? Mondjuk, (a) mert képmutatásra nevel? Vagy (b) csak elviszi az energiát? Vagy (c)?
 
Gondoltad azt néha, hogy a tréningek sztárjai marhára nem mindig a leghatékonyabb dolgozók, legjobb partnerek a munkában? Ismertél olyan valakit, aki nem tudott a tréningen úgy csinálni, "mintha", de a helyén, a munkában penge volt?
 
Mit tudsz azzal a kollégával csinálni, aki nem vezethető, penge, de csak a saját feje után megy?
 
Nem gondolom, hogy ezek kellene legyenek a legfontosabb témák egy coaching ülésen, de ezek is felmerülhetnek.
 
Bölcsek köve nálam sincs, együtt keressük majd a megoldást, amit – FONTOS - Neked, főleg a saját energiáddal kell megtalálnod a meglévő (esetleg lappangó, némi frissítésre, struktúrálásra szoruló) tudásoddal az én segítségemmel.  
 
Az igazi plusz az lehet, hogy a folyamatok/helyzetek közös elemzése segíthet egy idő után már egyedül is algoritmusokat/megoldásokat találni új problémás helyzetekhez, nehéz döntésekhez.
 
Szilágyi Miklós +36-30-9-444-627

Szólj hozzá!

Pontosság... Saint-Exupéry-vel...

isocrates_coaching 2011.04.29. 09:40

 

Ígértem hogy az időkezeléssel kapcsolatban idézni fogok a Kis Hercegből. Nos, íme:
 
(ebben az Antoine Saint-Exupéry mesében a Kis Herceg, repülőjével egy sivatag szélén kényszerleszáll és találkozik egy kedves, beszélő rókával):
 
"- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...Szükség van bizonyos szertartásokra is."
 
Ha nem vagy túl fáradt, este be tudod programozni Magadnak, hánykor ébredj fel. A tudatalattink már akkor előkészít a következő feladatra, eseményre minket, amikor a tudatunk még látszólag máshol jár.
 
Ez a lényege a határozott, szoros időtartásnak, ennek megszokása egyébként, mellékhatásként a mindennapi életben is jól jöhet.
 
Szilágyi Miklós +36-30-9-444-627
miklos@isocrates.net

Szólj hozzá!

Keresd meg a coachodat...

isocrates_coaching 2011.04.09. 21:35

A coaching "tanulás", illetve tanulás. Nem eleget tanulunk? Hagyjanak engem békén a tréningekkel, meg ezzel a sok marhasággal. Megint egy nagyokos, elegem van belőlük.

Magam többet tanultam magamról, miközben ismerkedtem ezzel a módszerrel, mint előtte tíz évekig. Ez is egy coaching. A coach-ot coachingolják. A trénert trenírozzák. A hóhért akasztják.

A jó pap holtig tanul és ugye, mondják, egy embernek egy életben egy szakma már nem lesz elég. Nekem is ez már a negyedik (mérnök-tervező, főiskolai tanár, pénzügyi vezető, tanácsadó-coach, és akkor azt a néhány kis rövid intermezzót, amikor segédmunkás, műszaki rajzoló és zenész voltam, felejthetőnek is tartom).

Előfordul, hogy megszűnnek szakmák. Fénykép előhívás, (majdnem a) hitelezés, újságírás nyomtatott formája, bányászat majdnem teljesen, sok-sok gyártási folyamat, üzem, ami régebben annyi embernek adott munkát, és jönnek a szervíz-típusú munkák, mondjam még?

Én például a rendszerváltozás előtt 2 nagy, neves tervező intézetnél dolgoztam (Mélyépterv és Vegyterv). 3 évre kimentem Észak-Afrikába főiskolai tanárnak, és amikor visszajöttem 1989-ben, gyakorlatilag néhány éven belül gyakorlatilag az eredeti nagy integrált formájukban ezek már meg is szűntek.

Sajnálom, hogy nem korábban ismerkedtem meg ezekkel a módszerekkel, nem korábban kerestem annak a lehetőségét, hogy nekem magamnak bizonyos kritikus helyzetekben lehessen egy üzleti coach-om (fizesse a cég, vagy - ha máshogy nem megy -, fizessem én) egy pár hétre és azután megújulva tudjam egyedül folytatni de mindig egy kicsit följebbről indulva és egy kicsit többet megismerve magamról.

Vissza gondolok a kb. 20 éves felső vezetői feladataimra, szerepköreimre, amelyeknek mindig is egyik legfontosabb része a csapat(om) - többször nulláról vagy majdnem - felépítése és hatékony működtetése volt. Visszanézve tudom, hogy a coachinggal segítve egy 10-es skálán többször meg tudtam volna közelíteni a 10-es szintet a csapatépítésben és karbantartásban. Így sem volt rossz, szerintem 7-9-est így is elértünk/elértem, de MINDIG LEHET(SZ) JOBB.

A coach nem jobb, nem feltétlenül okosabb mint Te. Lehet, hogy semmiben. De vezető volt, sok-sok kritikus helyzetet látott, átélt, jól-rosszul megoldott, vagy éppen nem sikerült megoldania, de sokat tanult belőlük. Téged kívülről, pozitív semlegességgel lát (semlegesen, mert nem nyomja a helyzet közvetlenül és pozitívan, mert neki is elemi érdeke, hogy Te minél jobban kerülj ki a helyzetből, sőt, tanulj is belőle, mi lenne más az érdeke?!).  A sok megélt tapasztalatból egyszerűen helyzeti előnye származik. Ennyi. És fontos, hogy segítsen megoldani, ne egyszerűen rávágja, mert abból nem tanulsz semmit, és újra és újra, ha a helyzet egy kicsit különböző, megint közvetlen szakértői segítségre lenne szükséged. 

Ha egy tanácsom van, az az, hogy keresd meg a Te coach-odat/-aidat (majdnem azt írtam, a Te gurudat(/-idat), mert több/jobb és főleg elégedettebb leszel tőle, ha komolyan veszed az egészet, és nem félvállról. Hogy ez én vagyok-e? Lehet. De Neked nem ez a lényeg, hanem hogy ez az egész, amiről itt írok, egy eszköz, amit - hiszed, nem hiszed - sajnáld, ha időnként (amikor ellepnek a dolgok, amikor fogy a levegőd, ilyesmi) nem használod. 

Üdv

Szilágyi Miklós

+36-30-9-444-627

miklos@isocrates.net

www.isocrates.net

Szólj hozzá!

Ösztönösség, tudatosság és intuitivítás a vezetésben

isocrates_coaching 2011.04.07. 21:14

(Majdnem) ez volt a címe a minap egy KPMG üzleti reggelinek. Rövid volt, néhány brilliáns, jól felépített előadással, jól telt az idő, maradt utána is gondolkozni való.

Ahogy ott is elmeséltem az egyik  társelőadó résztvevőnek, akinek a blogjában olvastam erről a kis összejövetelről, én rendszeresen kapom a KPMG oktatási hírleveleket, de az ezt az előadást meghirdetőn átlapoztam (néhány ilyenen már résztvettem, azok is megérték az időt, de általában kb 1-2 téma érdekel 10-ből, ezért).
Azután már a jelentkezési határidő után a HVG-től szintén rendszeresen kapott médiás blog e-mailek egyikében (ezeket gyakorlatilag mindig kinyitom, mert majdnem mindig érdekesek) utalás volt az említett blogra, oda is el-klikkeltem, utána meg gyorsan visszakerestem az eredeti KPMG-mailt, és a megfelelő mailcímre kattintva jelentkeztem.
Miért mondtam ezt el ilyen halál-hosszan? Hogy megmutassam, milyen véletlenekből áll az élet. Merthogy kifejezetten örültem ennek a találkozónak, egyrészt szakmailag, másrészt emberileg is, mert egy nagyon régi  (kb.18 éve dolgoztunk együtt) kedves vezető társam volt az egyik brilliáns előadó. És pont az ő előadása ragadott meg legjobban. Mivel? A címe az volt: Intuitív management audit.
Az egész cím akár unalmas is lehetne, ha nem fúrná az ember oldalát: mi a fenét keres ott ebben az összefüggésben az „intuitív”?! Nos az egyik bevezető vetített dián négy egységbe foglalva ott voltak az ő rendszerében felépített jó vezetési rendszer elemei, és a jobb alsó négyzetbe azt írta: „SZUBJEKTÍV”. Mármint arra, hogy milyen a jó vezető. Szubjektív.
Hogy mi van?! Minden „normális”, mai itthoni vezetőben, középvezetőtől felfelé meg kell állnia az ütőnek, amikor ezt hallja.  Hát nem az a legfontosabb, hogy a vezető pártatlan, objektív és következetes legyen?! Hogy nem az a legfontosabb, hogy a szubjektivitás szinte semmilyen befolyással ne lehessen a döntéseire?! Te jó Isten!
No igen. Volt kollégámnak (nagyon szervezett, nagyon (munka-) harapós, nagyon dinamikus valaki, aki több – többnyire távközlési - cég első számú vezetője volt  az eltelt időben is) nem volt ideje persze teljesen kifejtenie az ottani "reggeli" időkeretei között  ezt a (fontos) elemét a prezentációnak. Nem is tudom most pontosan visszaidézni (de érdekel, és még majd kifaggatom).
A lényeg talán az előadásának legelső hangsúlyos gondolatával függ össze a legjobban: egy cégben, egy társaságban a legeslegfontosabb érték az ember, az emberek. Ha azok jól képzettek és meg akarják csinálni, és az adrenalin szintjük is a megfelelő szintű (ez is benne volt az amúgy rövid, tömör  előadásban!), akkor az eget is megmozgatják, hogy elérjék a céljukat, ami ilyenkor a társaság céljával teljesen megegyezik. Talán ilyen, ebben három 9-es tisztaságban csak a mesében van, de a cél nyilván az kell legyen, hogy a két cél, a társaság és az ebben a társaságban együtt dolgozók célja a lehető legközelebb kerüljön egymáshoz.
Az ő  egyik záró gondolata az volt, hogy 2 esetben is úgy vállalta el egy-egy társaság első számú vezetői pozicióját, vezérigazgatói posztját, hogy nem nézte meg a társaság korábbi pénzügyi mérlegeit. Amit megtett a döntés előtt az az volt, hogy annyi különböző szintű emberrel próbált meg beszélgetni a cégről, amennyivel csak tudott, és annak alapján döntött.
No, ez (az egyik) slusszpoénnak jó volt, én egy kicsit maradibb vagyok, én azért megnéztem, megnézem a mérlegeket (is), de a lényeg nagyon tetszik, nagyon egyetértek vele, az emberek, bennük bennük  van-e az a  többlet, amit majd ki tudok hozni belőlük/magunkból együtt, vagy dead fish (döglött hal) az egész (mégha az utolsó pillanatig még meg is tudták bűvészkedni a mérlegeket...).
Mi is volt az előbb a szövegben kiemelve? Az Intuitív management audit. Az előbbiek alapján nem lesz meglepetés, ha azt mondom, hogy ez a módszer nem a klasszikus due diligence (állapotfelmérő pénzügyi átvilágítás) alapvetően pénzügyi audit típusú megközelítésével dolgozik, hanem néhány megbízott szakértő elkezdi járni a céget és elkezd információkat gyűjteni az adott állapotokról akármilyen szinten gyakorlatilag mélyinterjúk formájában.
Persze, a szokásos, értelemszerű  bizalmi problémák megoldandók, a dolog természetesen nem olyan egyszerű, amennyire első pillantásra esetleg gondolnánk.
Ez a felmérés természetesen nem törekszik teljességre sem a szinteket, sem a létszámot tekintve és a fokozatosan megkapott információk által erősen befolyásolva a csomópontokat, az oszlop-embereket keresi és az ő véleményükre kiváncsi.
Ehhez alapból sok minden kell, hogy jól tudjon működni. Például. hogy a megbízó (általában az első számú vezető, esetleg a tulajdonossal karöltve) nagyon őszintén akarja megtudni, hogy melyek az igazi probléma gócpontok.
Egy közegben, ahol még valamennyire el tud evickélni egy képmutató vezetés, nem érdem, hanem kapcsolat szerint választott vezetőkkel, ahol még egy ideig a szőnyeg alá lehet söpörni a dolgokat és azt, aki itt-ott megmondja a véleményét, kiírtják a szervezetből, ott még várni kell egy kicsit egy ilyen audittal, amíg majd már nem lehet többé szőnyeg alá söpörni  a problémákat és azok eredményét  (illetve eredménytelenségét).
Az ilyen patt-helyzetek egyébként meglepően sokáig el tudnak húzódni, igaz, a legutóbbi, hatását még mindig itt hagyó pénzügyi/gazdasági válság az ilyen folyamatokat fel tudja gyorsítani.
Sok hasonlóság van itt a coaching helyzettel és annak lehetséges hatékonyságát elősegítő légkörrel.
Mindegy, ezzel a korábbi kollégámmal együtt vallom, hogy a legjobban mindegyikünk akkor tud a legjobban együtt dolgozni, eredményes lenni egy közösségben, ha a maga pótolhatatlan, helyettesíthetetlen személyiségével  teheti ezt.
Sokszor megéltem azt, hogy a csapatomból elment valaki, és aki átvette azt a munkát, utána az a munka nem olyan volt, nem ugyanúgy volt elvégezve, mindig hozzá kellett a változáshoz igazítani az egész rendszert. Van amiben kicsit vagy sokkal rosszabbul ment, és volt amiben akár sokkal-sokkal  jobban.
Ugyanaz a munka egészen máshogyan volt elvégezve (sőt, néha egy ember helyett 1,5-2 új kellett, néha meg csak egy fél...). Ez persze kihatott azokra is, akiktől neki kellett inputot kapnia, és azoknak is, akiknek neki kellett outputot adnia. Soha senki nem volt teljesen helyettesíthető. Néha a nettó hatás jobb volt, néha rosszabb, de sohasem ugyanaz. Évekig emlegettük mindig, ezt-azt bizony az az XY máshogy csinálta volna (néha azt értettük ezen, hogy rosszabbul, néha azt, hogy jobban...).  
Szilágyi Miklós
+36-30-9-444-627

Szólj hozzá!

Facilitating change, improving thinking

isocrates_coaching 2011.04.07. 19:50

Röviden így foglalja össze a vezetői (személyes) tréning vagy coaching célját egy i-Tunes podcast (mindegy is, szóval - aki esetleg nem ismeri: az iTunes az egy internetes, eredetileg Apple-gépekre kifejlesztett adatbázis, a podcast pedig letölthető hang és/vagy video anyag, "file").

Magyarul talán a cím annyit tesz (sokkal szebb és kifejezőbb ebben az esetben az angol, sajnos, az angol az üzleti nyelvben hajlékonyabb és gazdagabb "holdudvarú" kifejezésekkel tud operálni): megteremteni a változás lehetőségét és fejleszteni a gondolkodásmódot.

MInek változni? Nos, ha most minden jól megy, holnapra valami meg fog változni, és ahhoz majd nekünk is, ez az egy biztos. De, lehet, hogy már ma se megy jól...Hát ezért. Ugye, már közhely: "Egy biztos dolog van és az a változás." Ja. De azért mert közhely, még igaz. Örülni szoktam, ha egy-két héttel szabadságra elutazásom előtt a célállomás környékén nagyon nem alkalmas az időjárás (télen meleg van, nincs hó, nyáron hideg van, esik az eső), mert akkor, amire odaérek, éppen pont jó lehet. De ha pont előtte van jó idő, ajjaj...

És mi baj van a gondolkodásmóddal (a "thinking"-gel)? Néha csak egy kis szempont elmozdítás kell(ene), néha egy kis magunkba szállás, vagy egy kis odafigyelés eddig "az engem nem érdekel" részletekre, néha ennyi elég is (néha több kell). És ezt az adott esetben árnyalatnyi változtatási szükségszerüséget, ami  előrehaladásunk, hatékonyságunk elé sokkal nagyobb hatású gátat állíthat, nagyon nehéz belülről észrevenni. Erre tud jó lenni egy üzleti tréner, egy coach, hogy ebben segítsen, tükröt tartson.  

Ha az ember tényleg (nagyon) akar hatékonyabb, jobb vezető lenni (szeretné, ha ezt a főnökei és a kollégái is észrevennék és nem pont az ellenkezőjét), biztosan meg fog lepődni az ilyen jellegű tükörtartás, visszajelzés hallatán.

Azon fog meglepődni, hogy milyen triviális, és tulajdonképpen ezt neki is tudnia kell(ene). De, az, hogy ezt gyakorlatilag egy vadidegentől 3-4 találkozás után kapja az ember, az más. Ja, mondja magának az ember, ez ennyire triviális egy kicsit tapasztaltabb embernek gyakorlatilag első látásra? Akkor ez így nem jó azért. No igen, ilyenkor megvolt az egyik aha-pillanat, ilyenkor a jó irányú változás magától beindul és már megérte elkezdeni.

Szilágyi Miklós

+36-30-9-444-627

miklos@isocrates.net

www.isocrates.net 

 

 

 

Szólj hozzá!

Most kijelentő módban, nem költői kérdésekkel

isocrates_coaching 2011.04.02. 20:36

Most azért, miután (remélem)  talán egy kis kedvet is sikerült csinálnom a dologhoz (vagy legalábbis felkeltettem a kiváncsiságodat…), bizonyos óvatosság helyénvaló.

A coaching folyamat nem RELAXA tanfolyam, nem lehet alva megtanulni jobban kezelni a döntési helyzeteket. Ha nem vagy elszánva rá, hogy EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB, ha nem vagy elszánva rá, hogy – az eredményesebb, hatékonyabb működésed érdekében -megpróbálj szembenézni esetleg néhány mindennapi szerep-problémáddal, bele se kezdj.
 
Egyszerű dolgok adják a coaching beszélgetés-folyamatának  a kereteit, triviálisak, mégis az ellazult, szétesett mindennapi szokásaink miatt  meglepően nehéz lehet őket néha betartani. De – sokszor meglepő és mulatságos -, hogy milyen hatással van az emberre magára, ha jobban figyel bizonyos dolgokra, amelyekre korábban nem ügyelt.
 
Kezdődik – hogy egy nagyon egyszerűt mondjak - az időkeretek betartásával. Ha azt mondjuk, hogy kedd 14:00-től 15:00-ig, akkor ennyi, nem fél 3. Ha késel, annyival rövidebb. Az óra lemondásának is pontos szabályai vannak. Fontos, hogy legyen egy ritmusa a folyamatnak, mondjuk heti, maximum két-heti. Egy-egy folyamat általában 10-12 alkalmoból áll, de adott esetben ez lehet rövidebb és ismételhető is.
 
Mi a fenéért lehet olyan fontos ez? Mert akkor működik, ha mind a ketten, coach és coachee is készül rá, átfutják a jegyzeteiket, hol is tartottunk az előző találkozáson (persze, ez csak a minimum, a legjobb folyamatokban az igazi “érés” a 2 beszélgetés között történik meg a coachee, a vezető gondolkodásában, “lelkében”). Emlékszel a róka kis monológjára Saint-Exupéry Kis hercegében (ha nem, kéretik azonnal utánanézni, megéri)? Mindegy, ha nem, a legközelebbi bejegyzésben  elmondom azt a részt, ami ide illik.
 
Vannak még ilyesmik, de a a két további legfontosabbat mégis megosztom Veled, igyekszem anélkül, hogy untatnálak.
 
Ø Az egyik az, hogy ezek az egy órák a Te egy óráid, ami itt történik, az ebben a körben marad. Semleges környezetben, telefonok kikapcsolva, csak a “most” van. Fogadok, nem sok ilyen van az életedben. Ezt érdemes észben tartani és ennek megfelelően használni.
 
Itt megemlítem, hogy a magyar ember és különösen a férfi zárkózottabb a világ-átlagnál, nehezebben nyílik meg, ezért hajlamosabb is mindenféle stresszbetegségre. Érdemes mérlegre tenni mindent figyelembevéve, hogy mi éri meg és mi nem.
 
Ø A másik az, hogy ha úgy érzed, hogy
o   "nekem nincsenek is ilyen problémáim", vagy
o   “vannak problémáim, de ezek lényege, hogy mindenki hülye körülöttem, de mindenesetre minimum inkompetens, diktator, csaló és szélhámos” – no ezzel se keress coach-ot, csak ha szembe mersz nézni a saját szerepeddel is, mert persze a coaching csak a folyamatban résztvevőre tud hatást gyakorolni, az őt körülvevő világra, szereplőkre nem…, esetleg
o   "vannak problémáim, de azokat megtartom magamnak, ahogy eddig, és ha kellene, akkor is csak olyan általánosságokat mondanék", akkor ezt nem Neked találták ki, akkor vesződj továbbra is egyedül, sok sikert hozzá.
 
Az a lényeg, hogy olyan döntési helyzeteket hozzál ezekre az órákra, amiktől “leizzadsz”, néha felébredsz, hogy ez jár az eszedben, vagy el se tudsz aludni jól,  vagy legalábbis halogatod a megoldásukat már régen. Csak ha ilyenekről tudunk beszélni és megoldásokat keresni rájuk együtt, akkor használod ki igazán jól a coaching időt.
 
Tudom magamról, hogy a legfontosabb munkahelyi problémáimról senkivel se tudtam adekvátan, érvényesen  beszélgetni, részletesen, elemző módon, hogy segíteni tudjanak nekem:
Ø A családom a családom, talán a legfontosabb elemeket néha említettem egyiknek-másiknak (főleg,hogy a hangulatváltozásaimat indokoljam), de hogy át lehessen őket nyugodtan, összes fontos elemükben beszélni, alternatívákkal, mit tehetnék én másként, stb?!
Ø A barátaim a barátaim, velük teniszezünk, könyvekről, színházról beszélgetünk, politizálunk, de a munkahelyről  ritkán és nagyon szőrmentén tudunk csak beszélni (ugye, default érték, hogy mind egyszerűen zseniálisak vagyunk, vagy mi…).
Ø A főnökeim, kollégáim, beosztottaim? Na, hát velük kapcsolatosak a problémáim (ha voltak, vannak), hogy a fenébe lehetne velük ezeket elemzően, neutrálisan felülről rájuk tekintve megbeszélni?!
Ø Na, erre való a coaching.
 
A coaching  (a szó jó értelmében bizonyos szempontokat figyelembevéve a coach által) irányított, tanulás- (és nem közvetlen megoldás-) központú, megállapodott célt elérni kívánó  beszélgetések sorozata.
 
Szilágyi Miklós
+36-30-9-444-627

Szólj hozzá!

Technikai megjegyzések

isocrates_coaching 2011.04.02. 19:41

1. Most látom, ahogy a tegnapi bejegyzés után végigolvastam mind a 3 eddigi bejegyzést, hogy egy dolog csak közvetetten jelenik meg, ezért most leszögezem:

az itt jelzett üzleti/vezetői coaching alapvetően 1:1 négyszemközti személyes beszélgetések sorozata a vezető (coachee) és a coach (kb. vezetői tréner) között (van kivétel, de azok - na? - kivételek...)

2. Átprofilíroztam és beélesítettem a site-ot, ami 2 nyelven egy kicsit decensebben, formálisabban ugyanerről beszél, a kettő (ez a blog és a site) kiegészíti egymást. A site design-ját még megpróbálom valakivel - aki ehhez sokkal jobban ért - egy kicsit boost-olni, ha sikerül, de a lényeg már benne van.

www.isocrates.net

 

Szólj hozzá!

Megint kérdések...

isocrates_coaching 2011.04.01. 21:19

 

Érezted már, hogy az egymásnak (részben) ellentmondó elvárások összecsapnak a fejed fölött? Hogy a főnököd, a központ, a "Headquarter" nem mindig ugyanazt akarja (akkor sem, ha a közös meetingeken ez nem manifesztálódik)? Nem beszélve arról a helyzetről, amikor Te egyikkel se értesz egyet, és akkor mi legyen...
 
Akarod csinálni azt, amit elhatároztál mára és bejön egy n+1-ik riport kérés a központtól, amivel 2 napod el fog menni, volt már ilyen?
 
Vagy olyanod volt már, hogy a másik igazgatóság, valaki le akar rázni magáról valamit, és elkezdi bebizonyítani a közös főnökötöknek, hogy az tulajdonképpen a Te kompetenciád és a Te költséghelyed?
 
Vagy olyan volt, hogy olyan feladatoknál, amelyeket szükségszerűen együtt kell végezni egy másik csapattal, úgy hagyják Rátok gyakorlatilag, hogy mindent Nektek kell benne elvégezni, helyrerakni?
 
És az milyen érzés, ha kihagynak egy meetingről, ami szerinted a Te egységedet is érinti? Mered ezt felvetni, vagy elsunnyogod?
 
Nos, próbáljunk meg ezekről beszélni, de méginkább a lényeges, nagy vezetői feladataidról, amelyekre - részben a fentieken való többé-kevésbé idegeidet rongáló dühöngéseid miatt - még gondolni sincs időd.
 
Szilágyi Miklós +36-30-9-444-627

Szólj hozzá!

Kérdések...

isocrates_coaching 2011.03.07. 18:49

 

Érzed úgy néha (sokszor), hogy belefulladsz a megválaszolandó e-mailek és végtelen, egymásba érő értekezletek föléd tornyosuló halmazába?
 
Eszedbe jut néha, hogy a nap végén szinte már az is megelégedettséggel tölt el, hogy ezeket abszolválod (megválaszolod és végigalszod)? Mintha tényleg csináltál volna valamit?
 
Átfut legalább egyszer-egyszer az agyadon ilyenkor, hogy az igazi tennivalóid a csapatoddal, a (valóban) stratégiai feladataiddal pedig egy jottányit se haladtak előre?
 
Szerinted miért fognak közép-/hosszú-távon jó vezetőnek, a nagyobb csapat értékes tagjának találni, ha az előbbivel, vagy ha az utóbbival állsz jobban? OK, mind a kettőt el kell végezni, de melyik a fontos?
 
A vezetői coaching néhány héten/hónapon keresztül általában heti egy-egy órás alkalom, amikor ezekre a kérdésekre esetleg tudok Neked segíteni válaszolni, de itt TE vagy a főszereplő. Hívjuk ezeket mondjuk "egy-egy"-es megbeszélésnek MAGAD-dal…
 
Szilágyi Miklós +36-30-9-444-627

Szólj hozzá!

Hey, Kedves Leendő Partner, Tisztelt Potenciális Megbízók:

isocrates_coaching 2011.02.08. 21:38

  • Vezetési problémád van? Elakadtál? Nem látod pontosan, hol akadtál el?
  • Vagy egyszerűen csak fejlődni akarsz és/vagy egyszerűen csak a legjobb vezető szeretnél lenni a világon, vagy legalábbis sokkal jobb, mint most?
  • Kipróbáltál már mindent:
    • menedzsment és/vagy csapatépítő tréning (sárkányhajó, sziklamászás, nyíl- és betonvas hajlítás, parázson járás, stb. plusz súlyos sörözés és karaoke),
    • egyéni képzések garmada,
    • ehhez még negyed-, félévente teljesítmény értékeléssel nyaggatnak és  
  • AMIKOR VISSZAÉRTÉL A HELYEDRE, SEMMI SE LETT JOBB, EGY CENTIVEL SE KERÜLTÉL KÖZELEBB A SAJÁT, EGYÉNI PROBLÉMÁD MEGOLDÁSÁHOZ??

Talán tudok segíteni. Az utolsó 20 évet felső vezetőként dolgoztam végig 5 nagy Magyarországon dolgozó multinacionális társaságnál, lenne mit mesélnem, de most nem rólam van szó, hanem Rólad, Önről, Magáról.

Vezetési tapasztalataimat a tanácsadásban használom fel, vezetői coaching-okat tartok.

 

Elérhetőségem: Szilágyi Miklós +36-30-9-444-627

miklos@isocrates.net

www.isocrates.net

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása